Hazaértem, annak ellenére is, hogy a troli lerohadt és azt hittem, hogy szénné égek a körúton.

Tegnap hajnali 4-kor keltem és már 05:30-kor a Népligetben csöveztem.

Ma délelőtt kaptam egy kb. 2 perces kisfilmet a Svábtól.

Alapvetően csak bevásárolni indultunk. Nálunk volt a lista és azt terveztük, hogy lepakoljuk a cuccost, majd egy fél órás pofavizit után ki-ki megy a maga útjára. Hát kurvára nem így telt a napom!

... ma csak képeket rakok ki. Főleg a furcsaságok miatt, amelyek ma is folytatódni látszódnak...

Tegnap azzal kezdtük a terápiát, hogy új szabályt fektettünk le. Kéthetente, rendszeresen és hétfői napokon járok majd eztán. A szokásos „Mi újság, hogy vagy?” – kérdésre automatikusan rávágtam, hogy „Ahhh… nincs semmi különös, csak az öreg, meg a Sváb, de az öregről nem akarok beszélni”. Nem is…

Nem kicsit izgulok, elvégre a Sváb 2 hete volt nála, jómagam meg vagy 2 hónapja.

Két perccel előbb érkezett az öregemhez, mint én. Fűkaszálni jött. Épp csak beértünk a házba, amikor szakadni kezdett az eső, így biztossá vált, hogy nem lesz kaszálás. Juhéjj! Hamarabb leléphetünk.

Tegnap megint szolgálat volt... de még 10:00 előtt jött az első sms:

Ezeket az e-maileket még 10-én váltottuk a Svábbal, szoli után, mert műszakban spórolás van, e-mail meg nincs.

... sokszor volt már így! Köthetném ezt a  Svábhoz, igen, mégsem teszem. Tegnap este/ma hajnal óta nem... de... szóval úgy tűnik, hogy tényleg vissza szivárognak a múltamból az emberek.

Köszönöm Andrásnak a tanyáról! Ha Popper, ha nem... mert messze nem Müller!

A fekete ruhában vártam rá az üres lakásban (tegnap ugyanis hűtőt is kellett cipelnünk). Nem késett.Azok után, hogy elmaradt az előző éjszaka, s amennyire bebúgatott az engesztelős levelével, egyszerűen nem tehette meg.

A pénteket végül megint a Svábbal töltöttem. Amellett, hogy hűtőt szállítottunk s befejezte a pincében a melót, meg metszett nekem kicsit a kertkapunál, 3 részletben dugtunk is a nap folyamán, amit meg fogok írni, csak most megint nem érek rá. Szokás szerint...

Mint korábban olvasható volt, csütörtökön fodrásznál voltam. Türelmesen vártam a soromra, mikor a következő sms-t kaptam (az e-mail-ek írás után nem sokkal):

Miután bedurrant az agyam az elmaradt éjszakáért, a Sváb meg tudta, hogy valószínűleg puffogok, az alábbi mail-eket kaptam tőle csütörtök délelőtt/kora délután:

Először is következzen a keddi nap összefoglalója, mert az aztán überelt szinte minden eddigit. Meló van már, vége a szabinak, így természetesen serényen nyomtam én is. Épp 3 beteget kísértem az udvaron a B.-ra, mikor megszólalt a mobilom. A Sváb hívott.

Az én hétvégém nem volt olyan pihentető, mint az övé, mert ellentétben vele, aki elmondása szerint egy pléden fetrengve pihizett a hegyek között, jómagam az öreggel voltam. De nem is ez a lényeg, hanem ami hétfő óta folyik... igen, tudom, hogy még csak kedd van!

Az e-mail váltásokból egyértelmű, hogy a két héttel ezelőtti dugás mindössze az étvágyunkat hozta meg (de valami elképesztő módon!!). Annak ellenére is, hogy mindketten vívjuk a saját csatáinkat, leginkább persze önmagunkkal. Mert tudjuk, hogy nem kéne, hogy rossz lesz végül és hogy nem tartható…

Nagyjából du. 3 körül ért fel hozzám (ez július közepén volt, nem most a napokban!). Meg kellett ugyanis beszélni pontosan az elvégzendő munkát és persze az árban is meg kellett egyeznünk. Hozott hazai cuccokat nekem, meg italt is, mint mondta: feszültségoldás céljából.