Kedves Péter!  Hosszú-hosszú évek ismeretsége után el kell tőled búcsúznom, de nem tudom, hogyan tegyem, mert az első gondolatom dühösen az, hogy EZT MEG MÉGIS HOGY A FASZBA CSINÁLTAD????  Itt hagytál egy szó nélkül és megértem, tényleg megértem, hogy nem tudtál szólni... de AKKOR IS! 

Nem, nem szexuálisan, hanem a szó szoros értelmében.  Mindeféle emléket tüzre dobok a kandallóban. Már eléggé fáj a hátam, folyamatosan meg kell állnom, mert görcsöl, de tántoríthatatlan vagyok. Égjen minden, mi a hamis múlthoz tartozik, nem tartozom érte FELELŐSSÉGEL SENKINEK.  De... itt volt…

Újabb hazugságok kerültek felszínre... és én már nem, tényleg nem tudom, hogy miért kell egy embernek ilyesmit hazudoznia? Miért? Miért kell tönkretenni egy másikat ilyen ÉGBEKIÁLTÓ HAZUGSÁGGAL??? Miért????????????????????????????????????????????

A reményhez

Szembejött velem, megörökítettem. Ennyi. 

A férfiak sosem tudtak csak úgy elszakadni tőlem. Egyszerűen soha! Vagy viharos körülmények közt váltunk el, sosenemtöbbésosem, vagy húztuk évekig, mint a rétestésztát. Exeim közül került ki a legjobb barátom is, neki szól ez az írás.

Eddig, történt vele bár jó vagy rossz, ENGEM hívott először! Igen. A Sváb. Teljesen mindegy az éppen aktuális nője a tanyában, 6 éve MINDEN jelentős életesemény bekövetkeztekor ENGEM HÍVOTT. Amióta fellógattam magam, azóta meg nem. Nagyon nem! 

Nem tudom, igazából miről is akarok, ha akarok egyáltalán írni. Anno ez a blog azért született, hogy a Svábos kalandjaimnak legyen egy felülete, az eltelt évek alatt azonban egyfajta terápiás naplóvá szelidült az egész. Persze, ez a "szelídség" csupán egy hülye jelző, alapvetően azonban arról van…

Mert menni kell, ha menni kell. Jövő hétre már nincs gyógyim, úgyhogy muszáj volt benéznem a dokihoz. Szerinte én 3 hónapról 3 hónapra fogyok. Hmm...

Tudomásom szerint alig olvassa valaki a firkálmányaimat, meglepő módon mégis vannak, akik néha rám írnak. Kommentben vagy direktben. Nem mondhatom tehát, hogy senki sem törődik velem, mert hazudnék. De akkor hogy kellene fogalmaznom? 

Elég sok idő eltelt azóta, hogy kifakadtam a lábamra, de hogy nem ejtek szót róla, még nem jelenti azt, hogy nem léptem át az "elutasításon". Hmmm....

Ma egész délután, a rendelés alatt is ezen a kérdésen gondolkodtam.

... konkrétan én szopom le minden áldott nap. Nem viccelek! Ő ül a mennyei felhőben és két kézzel szorítja a fejem. A szopatásból ugyanis sosem elég...

Igen Kedves Olvasó, ezzel rám lehet találni. Mert elég direkt. Minden más csalóka. De kurvára nem erről akarok írni.

Azzal kezdem, hogy nem, nem sírtam!!!! Ellenben, nem tagadom, hogy belehuppantam a terapeutámmal szemben a babzsákba, és szó szerint telehánytam a parkettáját azzal a mocsokkal, ami a múlt héten történt.

Esik az eső, betegeskedem, úgyhogy jobb híján meleg paplanba burkolózva netezek, olvasgatok. 4-kor már felébredtem egyszer, aztán visszaaludtam, s 9 óta hereberélek. Most olvastam viszont, hogy letartóztattak egy 24 éves pasast, aki az elmúlt 4 évben kb. 100x bántalmazta a nőjét, legutóbb egy…

Tényleg nem fogsz látni mást a puszta okosságnál, melyet egy viszonylag híres könyvből (szöveggyűjteményből) másoltam, amit én böcsülettel elolvastam anno.

...ha naponta 3x tör az ember lányára a klasszikus pánikroham.

Alapvetően csak bevásárolni indultunk. Nálunk volt a lista és azt terveztük, hogy lepakoljuk a cuccost, majd egy fél órás pofavizit után ki-ki megy a maga útjára. Hát kurvára nem így telt a napom!

Először is következzen a keddi nap összefoglalója, mert az aztán überelt szinte minden eddigit. Meló van már, vége a szabinak, így természetesen serényen nyomtam én is. Épp 3 beteget kísértem az udvaron a B.-ra, mikor megszólalt a mobilom. A Sváb hívott.

Nem akar már csinálni semmit. A legtöbb, amire képes, hogy gubbaszt. Nem érdekli a külvilág. Elfordult tőle teljesen. Fekszik, s láthatóan sem ereje, sem kedve nincs felkelni. Alig eszik már. Ha megerőszakolja magát, akkor is csak méla undorral nyel pár falatot. A többi megy a kukába. 

... leugattam az Apámat.

Amikor megnéztem a filmet, kicsit fintorogtam. Nem igazán értettem az összefüggéseket, nem láttam át, valójában mit akar a film \"megmutatni\". Gondolkodnom kellett rajta. Ezt pedig speciel szeretem. Ma meg is érkezett a \"villanykörte villanás\" az agyamban, mint anno a \"100 év magány\" című…

(Egy konkrét olvasónak) Egész jó napom is lehetett volna. Annak ellenére is, hogy viszonylag lesújtó önfelismerésen estem át. Munkahelyen ugyanis az alábbi történt:

... a nő aranyos volt, gyönyörű és készséges. Azt mondta, átlépte a határt.  Azt mondta, a nő folyamatosan "nem"-et mondott.

...merem csak bevallani, hogy NEHÉZ!! Egyre nehezebb egyedül.  Nem csak a segítség hiányzik, hanem MINDEN, amit egy TÁRS hoz az ember életébe. Valaki, akinek a mellkasán megpihenhet a fejem... valaki, aki néha felráz és biztosít róla: rendben lesz minden! Ha pedig mégsem, akkor sem állok a vihar…

Ha az ember más kezébe teszi a sorsát, akkor vagy hülye, vagy kétségbeesett, esetleg óriási a bizalom. Néha az is előfordul, hogy mindhárom belejátszik abba, amiért az ember hagyja magát mások által irányítani. Elfogadja a másik véleményét, ítéletét, megoldási javaslatát. Csak bólogat némán s…