Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Keddi terápia után

 2015.08.19. 12:15

Tegnap azzal kezdtük a terápiát, hogy új szabályt fektettünk le. Kéthetente, rendszeresen és hétfői napokon járok majd eztán.

A szokásos „Mi újság, hogy vagy?” – kérdésre automatikusan rávágtam, hogy „Ahhh… nincs semmi különös, csak az öreg, meg a Sváb, de az öregről nem akarok beszélni”. Nem is beszéltem. A Svábról annál inkább, remélem nem fulladt meg tegnap a sok csuklástól.

Elmeséltem a terapeutának az újbóli összegabalyodást részletesen, s azt is, hogy ezúttal már-már gátlástalanul tépjük szét egymást, illetve hogy beszéltünk a kapcsolatunkról, s én ezeket szűrtem le a szakítás okaiként a Sváb részéről:

  • túl negatívan gondolkodom („baj van a buksiban”)
  • valami sötét massza leng körül
  • engem nem lehet láthatóan boldoggá tenni – s ez leszívja az energiáit

Úgy a 20. percben eszméltem csak fel arra, hogy tulajdonképpen egy bérkocsist is megszégyenítő szavakat használva mesélek, s ekkor megálltam egy pillanatra, hogy elnézést kérjek. A terapeuta csak mosolygott és közölte, hogy ne fogjam vissza magam, legalább itt merjem kimondani, amit gondolok, hiszen rengeteg mindent elfojtok a magam építette falak mögé.

Nos, nem tagadom, volt miért kurvapicsáznom a Svábot és meg is tettem. Nem általánosságban, nem azért, mert újra összegabalyodtunk… sokkal inkább arról van szó, hogy voltak olyan mondatai, amikkel konkrétan legyilkolta a lelkem, s azon tépelődtem, hogy lehet ennyire mérhetetlenül OSTOBA, ráadásul szívem szerint belevágtam volna a pofájába, hogy „BASZD MEG, HÁT ÖNMAGADON KÍVÜL MÉG KI A LÓFASZT AKARSZ BECSAPNI?”. Ehelyett csendben mosolyogtam vagy teljesen más témára váltottam.

A terapeuta nyugodtan hallgatott és figyelt, aztán eljutottunk oda, hogy újabban tényleg mennyire gátlástalanul dugunk, s hogy én mennyit parancsolok (kérésre!!!).

  • De téged is izgat, hogy parancsolhatsz, nem? – kérdezte mosolyogva.
  • Persze, hogy izgat! De nem a parancsolgatás önmagában, hanem az a visszajelzés, amit kapok érte… hogy látom, hogy reszket, mint a nyárfalevél a vágytól és az a tudat is tüzel, hogy uralkodom ilyenkor felette. 

Innen aztán ellavíroztunk a BDS vagy BDSM (????) vagy mittomén mi felé, mert a terapeutám szerint nekem ez igenis menne/tetszene. Nem is tudom, hogy ezek a betűk pontosan mit takarnak, de azt mondta, hogy ha érdekel, akkor szóljak neki és szívesen mesél erről, illetve ajánl olyan oldalakat, ahol hitelesen olvashatok a témáról. Én persze kötöttem az ebet a karóhoz, hogy engem ez csak azért izgat, mert a Sváb megőrül tőle, de a keresztkérdéseivel tulajdonképpen magam vezettem le, hogy bizony nem csak erről van szó, hanem tényleg élvezem/élvezném az ilyen fajta szexet (is). Az viszont határozottan kiderült, hogy ütéseket semmiképp sem viselnék el és én sem tudnám megverni a partnerem. A lovagló pálca meg a korbács azonban megmozdította a fantáziám, de szerintem az alábbi kérdésemből is egyértelmű, hogy ezen a téren milyen tudatlan vagyok:

  • Most arra a szado-mazo szexre utalsz, ahol ostorral ütik egymást?
  • Nem-nem! – röhögött fel a terapeuta. – Különben sem ostort használnak, hanem korbácsot vagy lovagló pálcát. Az ostor egyáltalán nem használható erre és nagyon nagy fájdalmat lehet vele okozni. Tudod, az nagyon hosszú…

(Megjegyzem, kb. fél percig fuldokolva röhögött ezen az ostoros tudatlanságomon, persze nem rosszindulatúan!)

Miközben meséltem az elmúlt kb. 2 hónapot, hogy mikor és miért találkoztunk a Svábbal, és ilyenkor hogy dugtunk, meg a mail-eket és az sms-eket, időnként kétségbeesve felkiáltottam:

„MONDD MEG KÉRLEK, HOGY VESSEK ENNEK VÉGET???”

A terapeuta mindannyiszor mosolyogva közölte, hogy ő erre nem adhat választ nekem, de annyit megjegyzett, hogy szerinte a közeli jövőben képtelenek leszünk majd leállni. Ha pedig mégis, akkor mindketten konkrétan vágyakozni és szenvedni fogunk, s ez nem fog majd pár hét után elmúlni. A Sváb mondjuk ebből a szempontból is (megint) előnyösebb helyzetben van, mert hát ő amúgy is veri minden nap. Arról nem beszélve, hogy Miss Botanika tulajdonképpen ki van szemelve a Sváb ivadékának megszülésére, csak még várni kell. Nem tom… tán ő is bringázni akar még 1-2 évet. A lényeg, hogy nyilván rendszeres időközönként kefélnek. Jól vagy rosszul, az most nem számít. A „bőr a bőrhöz” kontakt megvan (amúgy tudomásom szerint nincs baj a szexszel, csak kevés, meg nem meri magát megmutatni közben!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!).

Amikor a fentieket kimondtam hangosan, akkor is kurvapicsáztam egy sort, hogy az én életem 4 éve toporog egy helyben miatta, évről-évre összekerülünk és folyton dugás lesz a vége, de ellentétben velem, ő már családot akar alapítani, miközben az én pinám jár a mocskos fejében és az én pinámra veri a faszát minden nap!! És baszódjon meg, mert ez így kurvára inkorrekt, és ez csak egy látszat boldogság, és nem leszek mankó megint… és ehhez hasonlókat, amik nem biztos, hogy jogosak, de a düh kirobbant belőlem.

A szexuális részre egyébként csak oly értelemben volt kíváncsi a terapeuta, hogy mondjuk a korábbiakhoz képest mi változott köztünk. Ekkor újra elmondtam, hogy sokkal jobban tépjük egymást mindenféle értelemben (valós szex, sms, e-mail), valamint ez a parancsolgatás is kezd beépülni a szexünkbe, ugyanakkor most már teljesen nyíltan osztjuk meg egymással a fantáziáinkat is. Az is érdekelte, hogy a parancsolósdiban meddig megyek el, ezért elmeséltem neki a birtokos jelenetet, mikor letérdeltettem magam elé a kőre a Svábot és ráparancsoltam, hogy kezdje el felhúzni a szoknyám. Elmondtam, hogy sokáig nem engedtem neki, hogy hozzám érjen és hogy lefelé nézve kérdeztem tőle: „Ez az, amiért annyira meg vagy őrülve? Ezt a pinát akarod olyan nagyon megbaszni?”. A jelenetet egyébként demonstráltam is, és hát eléggé szürreális volt, ahogy farmerban a terapeuta felé álltam és ezt így belemondtam az arcába…

  • Van benned gonoszság. – közölte teljes nyugalommal ő.
  • Most szégyellnem kellene magam miatta? – néztem rá kipirult arccal, szorongva.
  • Semmiért sem kell szégyenkezned, egyszerűen csak megjegyeztem, hogy mélyen belül van benned gonoszság.

Természetesen azt is elmondtam, hogy a női önbizalmamnak nagyon jót tett a Sváb visszacsöppenése az életembe, mert olyan szinten feszül meg értem, hogy Istennőnek érzem magam. Ebből kifolyólag pedig másképp járok, másképp öltözködöm és észreveszem, ha megnéz egy-egy faszi az utcán. A terapeuta is megjegyezte, hogy azonnal látta rajtam a változást: testtartás, színes ruha, mosolygás…

Bondról most nem sok szó esett, csupán jeleztem, hogy ő is csordogál vissza az életembe (virtuálisan), de remélem, hogy két hét múlva már róla is tudunk beszélni.

Az ülés végén megint megkérdeztem, hogy mit tanácsol az elkövetkező két hétre, de megint nem kaptam (nem kaphattam) konkrét választ. Azt viszont jelezte, hogy szükségesnek tartja, hogy legalább egy pár alkalommal együtt is menjünk a Svábbal, az egyéni mellett.

Címkék: Szerető Tökre nem :erotikus

A bejegyzés trackback címe:

https://neurotikuss.blog.hu/api/trackback/id/tr567717806

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása