Nagyjából du. 3 körül ért fel hozzám (ez július közepén volt, nem most a napokban!). Meg kellett ugyanis beszélni pontosan az elvégzendő munkát és persze az árban is meg kellett egyeznünk. Hozott hazai cuccokat nekem, meg italt is, mint mondta: feszültségoldás céljából.
Rajtam a forgalomkorlátozós piros ruha volt és amint belépett az ajtón, tudtam, hogy mi jár a fejében. Nagyon-nagyon sokáig valóban a munkáról beszéltünk, illetve mindenféléről, de közben láttam, hogy reszket. Iszogatás közben meg is mutatta: kitartotta a bal karját és jól láthatóan remegett mindene. Egyre inkább befeszült, s az ital inkább tolt ezen, semmit csillapította volna. Ennek a hatása volt az is tulajdonképpen, hogy megnyílt nekem és elmondta, hogy tényleg hűdefasza minden Miss Botanikával, csak neki van egy problémája, nevezetesen az, hogy minden nap kiveri a farkát, miközben rólam fantáziál. Részeg ember nem hazudik, ettől függetlenül elsőre nem hittem neki. Ő zavarba jött, és elkezdte szégyellni magát, de kötötte közben az ebet a karóhoz, hogy hiába no, márpedig ez így van. Kérdeztem, hogy miért nem próbálta az elmúlt egy évben a fantáziáit belevinni ebbe a szuper kapcsolatába, de erre azt felelte, hogy nem igazán lehet. Jó a szex Miss Botanikával, ki is elégül, csak kevés és más. Egyszerűen nem olyan, mint velem, ezért szüksége van szinte minden nap arra, hogy kiverje rám. Azt is elárulta, hogy akkor élvez a legnagyobbakat, ha kimondja hangosan a nevem! Eléggé ledöbbentem, nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel, mert egyrészt nem akartam a szeretőjévé válni, immár harmadszor, másrészt viszont ott ült előttem, megosztotta ezeket a dolgokat velem, amikről senki mással nem beszélt, és persze, hogy izgalomba jöttem.
Arról is szó esett, hogy ő sem akarja, hogy a szeretőjévé váljak (újra), mert tudja, hogy nekem ez milyen rossz lenne, és akarva/akaratlanul megbántana. Megint. Csak hát egy dolog az racionális gondolkodás, meg egy másik a vágy… ő azt hitte, hogy utálom és ezért (pont, mint G2-nél!) könnyebb volt számára kialakítani a kapcsolatát és szerelmessé válnia. Amikor már rendesen megütötte a fejünket a pia, viccelődni is képessé váltunk. Jómagam pl. a rám való mindennapos farokverést hobbinak tituláltam, ami ellen bőszen tiltakozott, mert nem akar engem degradálni. Kérdeztem, hogy próbálkozott-e mással is összefeküdni, mondta, hogy nem. Nem csalta meg Miss Botanikát. Még. Elmondta, hogy minden nője közül én vagyok az egyetlen, akivel a szex fenomenális és nem feltétlenül azért, mert valami kibaszott nagy lepedőakrobata lennék, sokkal inkább azért, mert egyedül velem képes annyira felengedni, hogy megmutassa magát teljesen, SZÉGYENÉRZET NÉLKÜL. Számomra érthetetlen volt továbbra is, hogy ha szerelmes, akkor miért nem próbálta megmutatni magát a választott társának, de azt mondta, hogy mindenféle jelekből (egy korábbi írásban a „no… no… no… felsorolás) látta/tudta, hogy nem fog menni.
A pia csak fogyott, mi meg hol röhögve, hol kínlódva a vágytól próbáltuk a helyzetünket kifigurázni, megfejteni és megoldást találni rá. Arra is emlékszem, hogy a saját puncimra mondtam, hogy az neki az „Egy pina mind felett…”. Ezen egyébként még most is nevetnem kell. A lényeg azonban az, hogy bár órákig téptük a szánkat, benne a vágy egy kicsit sem csillapodott, sőt egyre inkább fokozódott. Persze hazudnék, ha azt írnám, hogy én nem izgultam fel, de próbáltam ellenállni. Valamiféle kompromisszumra törekedtem ittas aggyal, ezért felajánlottam, hogy kiverem neki, ne szenvedjen. Örömmel élt a lehetőséggel, de többször is visszakérdezett: „Nem baj?”.
Elmentem a fürdőbe kb. 1,5 percre, s mire visszaértem a konyhába, ő már vadul verte az előkapott, kőkemény farkát. Kicsit megijedtem, talán sikoltottam is, mert annyira meglepődtem. Ő is megszeppent, de megnyugtattam, hogy a világon semmi rossz nincs abban, amit csinál. Odaléptem hozzá és elkezdtem simogatni a fejét, ő pedig a melleimnek dőlt és szorította hátul a combomat. Mivel nem ütközött ellenállásba, nagyon óvatosan elkezdett a keze a ruha alatt felfelé vándorolni és szó szerint elakadt a lélegzete:
- Nincs rajtad bugyi? – nyögte.
- Nincs bizony. – válaszoltam, miközben felül lustán elkezdtem kigombolni a ruhát és a szájába adtam a bal mellem.
- Úristen! – fuldoklott. – Nagyon szeretném megbaszni a puncid!
- Ülj át akkor a másik székbe. – adtam ki az utasítást, s abban a pillanatban, hogy lehuppant, én derékig felhúzott ruhában egyszerűen beleültem a farkába. Dugtunk így egy kis ideig, aztán beinvitáltam a szobába, és közben egy hanyag mozdulattal ledobtam magamról a piros rucit.
Mivel nem voltunk józanok, nem feltétlenül tudom teljes hitelességgel leírni, hogy mit műveltünk abban a cirka 4,5 órában, amikor széttéptük egymást. Az biztos, hogy tisztességesen, alaposan és roppant élvezettel nyalt ki, sokszor, sokféleképpen megdugott és két orgazmus között, még pihegés közben is az volt a kifejezett kérése, hogy láthassa a puncim. Valamikor elszaladt gyrosért is, talán este 9 felé, mert miközben nyalt (erre viszont nagyon emlékszem), hangosan korogni kezdett a gyomrom.
Az volt az egész baszásörvényben a legfurcsább, hogy tényleg semmiféle gátlás nem volt egyikünkben sem. Kimondtuk, amire vágytunk, és amit ki akartunk mondani. Ő nagyon sokszor hajtogatta, hogy mennyire gyönyörű a puncim, meg azt is, hogy milyen nagy élvezet „baszni a puncimat”, én meg ilyenkor mindig rákontráztam, mert jólesett és izgatott, hogy „Akkor baszd meg a puncimat!”. Ezektől persze még jobban begőzöltünk. Úgy emlékszem, hogy az első orgazmusa (amit nagyon sokáig tartott vissza) a mellemre spriccelt, de akkora erővel, hogy jóval messzebbre is jutott. A második orgazmusa (kettő volt neki, bár saját bevallása szerint, mielőtt elindult hozzám, délelőtt kétszer is kiverte) a puncimra ment, amit egyébként kifejezetten imádok. Ezt ő is tudja, úgyhogy a forró gecijének csiklómon történő elkenegetésével izgatott még egy kicsit. Sokat foglalkozott a melleimmel is, kicsit másképp, mint régebben, s elmesélte, hogy ez is egy fantáziája, és milyen jó, hogy megélheti, ráadásul úgy, hogy én is élvezem. Egész későig maradt, valamikor 22:30 felé indult csak vissza a tanyára. Kérdeztem is, hogy Miss Botanikának mit hazudik majd, de azt mondta, hogy nem kell, mert nincs otthon, az anyukájánál van látogatóban.
Ez volt hát cirka egy év után az első együttlétünk. Tényleg olyan volt, mintha soha nem lett volna ez a hosszú-hosszú szünet. Olyan volt, mint mikor a megfelelő kulcs pöpecül belecsúszik a zárba, és hosszan sorolhatnám még a hasonlatokat, de inkább nem teszem. A terapeutának lehet, hogy tényleg igaza van, hogy ezen a téren mi nagyon összekapcsolódtunk, és szinte függünk egymástól, mert olyat kapunk, amit senki mástól nem. Az intimitást mi ketten egymással 100%-ban át tudjuk élni, ami ritka. Néha az az érzésem, hogy annak ellenére, hogy kúrásnak, baszásnak, dugásnak, kefélésnek nevezem, mégiscsak ez a jin-jang összefolyás, meg a két test összeolvadása, mert ilyenkor mi tényleg teljes mértékben megmutatjuk magunkat és soha fel sem merül, hogy bármiért is szégyenkezzünk vagy szabadkozzunk. Nem tudom… de kell a terápia. Mindkettőnknek.
