No, hát lehet petíciót aláírogatni, meg őrjöngeni a GOT miatt, de nálam kijött nullára az HBO. Jobbról pofán baszott ugye a GOT-szal rendesen, és még csak fel sem térdeltem rendesen, balról meg megküldte nekem a "Csernobil" minisorozatát. Most állok, mint Katiban a gyerek!
Arra nagyon emlékszem, hogy 9-10 éves korom körül egyszer csak eljött egy nap, amikor nem lehetett már enni a fákról csak úgy a gyümölcsöt, állandóan lábat kellett törölni.. ha kimentünk, ha bementünk. És volt idő, mikor inkább jobb volt, ha bent maradtunk. Anyámék nézték a híradót és volt is benne valami Csernobilról, de igazából nem emlékszem arra, hogy úgy vonult volna be ez a baleset a maga idejében az emberiség emlékezetébe, nálunk semmiképp, mint valami KURVA NAGY DOLOG. Most már, a sorozatnak hála, azért kezdem látni, hogy valójában mi történt akkor, gyermekkoromban Ukrajnában. És persze, hogy elkezd az ember kombinálni.
Ezzel kezdődik:
"Mi az ára a hazugságnak? Nem az, hogy igazságnak hisszük. A valódi veszély az, hogy ha elég sok hazugságot hallunk, úgy az igazságot már nem ismerjük fel. Akkor mihez kezdünk? Csak az marad, hogy elveszítünk minden reményt az igazságra és inkább belenyugszunk... a mesékbe. Ezekben a történetekben lényegtelen, hogy kik a hősök. Csak azt akarjuk tudni: KI A HIBÁS? Ebben a történetben Anatolij Gyatlov. Ő volt a legjobb választás. Egy öntelt, kellemetlen ember. Ő felelt aznap este az irányításért, ő adta ki az utasításokat, barátai pedig nem voltak. Vagy legalábbis fontosak nem. Most pedig Gyatlov a következő 10 évet munkatáborban fogja eltölteni. Persze ez az ítélet duplán igazságtalan. Nála sokkal nagyobb bűnösök munkálkodtak akkoriban. És ami Gyatlov tetteit illeti, ez az ember nem börtönbüntetést érdemelt. Hanem halált. Ehelyett 10 évet kapott "hanyag irányításért". Hogy ez mit jelent? Senki sem tudja. De nem is számít. Ami számít az az, hogy ők... igazságot szolgáltattak. Mivelhogy számukra egy igazságos világ az egy normális világ. Semmi sem volt normális Csernobil kapcsán. Az, ami ott történt, ami utána történt... még az is, amit jól csináltunk... minden... minden... őrültség volt. " (Valerij Lekaszov professzor) -> sajnos kevesen fogják megérteni a valódi mondanivalóját ennek a fenti idézetnek... de a filmben ezután a professzor úr persze elsőre felköti magát... ő nem Ove, és nem én.
Az atomerőmű melletti várost én most az egyszerűség kedvéért Paksnak fogom hívni, tök jó érzés tudni, hogy nekünk is van egy ilyenünk, tehát itt is megtörténhet. Igen, tudom, hogy tele a föld atommal.
Amúgy látványra is teljesen nosztalgikus nekem. Dunaújváros is ilyen volt gyermekkoromban. Annyira közel hozták ezt az atomkatasztrófát a készítők, amennyire nekem már őszintén szólva kényelmetlen! Kurvára nem akarom azt elképzelni, hogy a nagy ÁLLAM szolgálatában péknek öltözve felrobban egy reaktor a közvetlen közelemben és pl. kényszerítenek arra, hogy menjek és nézzem meg. Főleg, hogy nem vagyok atomfizikus. A filmben meg az ÁLLAM, AMI A NÉPÉRT VAN, így egyszerűen katonai kísérettel kényszerít egy tudóst, mert nem hiszi el, hogy megtörtént, mert amúgy lehetetlen. És az állam, aki a népért van, az széfben elzárva tartja az atomerőműben a dozimétert vagy mit, és elől meg csak olyan van, ami 3,6-ig mutat. A sorozatban nagyon fontos az idő. Nemcsak a sugárfertőzés miatt, hanem a vízfejűség megmutatása miatt is. Hogy tudjuk végre, hogy miért reagáltak olyan kurva lassan. Hogy miért hazudtak? Elképesztő mondatok röppennek el az első két részben és végtelen szánalom van bennem azok iránt a mindenféle nemzetiségű emberek iránt, akiket odavezényeltek meghalni első körben. Szó szerint. Egy fia védőruhát nem kaptak! Megfogta a követ a tűzoltó, pár perccel később meg gyakorlatilag leolvadt a keze. De nem számít, az állam szerint nincs baj, menjetek, oltsátok a tüzet! S akkor behoz a rendező egy napfelkeltét, egy csodálatos képet, a kibaszott nagy füstfelhővel, ahogy indul a város és a föld légkörében arra, amerre a szél viszi! Ide is hozott, NEM IS KIS ADAGOT. Ez most nem ilyen kemtréles okoskodás. Komolyan! Pajzsmirigybajos miért van ennyi? Hmm?
No, de most a sorozatról akarok írni. Rendkívüli viszontlátni akár egy GOT-os, akárt egy Westworldös színészt, de eddig egyenlőre semmin sem akadtam fenn. Mindenki tetszik a szerepében, csak kicsit fura, hogy Borisz meg Vaszilij és közben meg angolul nyomják, de úgy érzem, hogy hitelesen ábrázolják a senkiházi állampolgárt, a péknek öltöztetett atomgyári munkást és a hatalom képviselőit is, akik pontosan úgy kommunikálnak, mint ma. Milyen érdekes! Alig van valaki, jellemzően nyilván a tudósok közül, aki fel meri emelni a szavát és ellent mer mondani a propagandának. Tulajdonképpen már azzal szabotál, hogy azt mondja, nem 40 mellkas röntgennek felel meg az érték, hanem 4 milliónak!
Úgy tudom, hogy 5 részes ez a minisorozat. Az első rész az a robbanástól indul és úgy kb. napfelkeltéig mutatja meg, hogy mi történt Csernobilban azon a bizonyos éjszakán. Nagyon sok dokumentumfilmet néztem már erről a témáról és olvastam is, hiszen a gyermekkorom egyik meghatározó élménye, de inkább értetlenkedő emlék, hogy ugyan már, miért ne ehetném meg a gyümölcsöt a fáról úgy, mint mindig is? Nem érzek semmi rosszat, nem látok semmi rosszat. És a hype egyszer csak elmúlt, aztán éltünk és volt, aki rákos lett és meghalt és volt ugye, aki még nem. Nagyjából így tiszta a kép, mert az én ismereteim szerint ez a sugárfelhő bizony rendesen elkapta a mi kis rántott húsunkat akkoriban, csak hát szovjetbarátság, a mi híradónk ugyanazt szajkózta, mint a szovjeteké, ráadásul pontosan ugyanúgy csináltak volna nálunk is mindent. Itt meg mindenki a Kádártól félt volna, ha élt még akkor. De szerintem érthető, hogy mire akarok kilyukadni. Lehet ám ezt úgy is nézni, hogy Paks és te meg ott Röcsögepusztán és a falon a Vezér képe, me' biztos, ami biztos! És akkor hidegrázóssá válik ám minden! Ismétlem: Amikor mindenféle "fenyegetés" nélkül, szinte barátian kísértetik el az atomtudóst, hogy nézze meg a saját szemével, ha olyat állít, ami az állam szerint lehetetlen... és közben meg testközelből van mutatva mindkét oldal egyszerre. A bunkerben és messzebb lévő államapparátus, aki úgy védi a népet, hogy lezárja a várost és elvágja a telefonokat (megvédik a népet az álhírektől!), egészen Gorbacsovig látunk, de vissza meg tényleg a péklegényruhás atomgyári munkásig, s csak a második részben kezdenek bármiféle védőöltözetet elrendelni, majdnem egy nappal a történtek után. Addig mindenki sima tűzként kezelte, vitték a városba a betegeket, tehát baszták szét a sugárzást mindenfelé és ismétlem: a népet, akiért dolgoznak, elzárták a külvilágtól! És mindenki rettegett kimondani az igazságot, mert félt, hogy megharagszik az éppen felette lévő. S mivel mi nép, azt hisszük, hogy az igazságos világ a jó világ, ezért felelőst fogunk keresni, de ezt tudja az állam, ismeri a kottát, amiből játszik, tehát ad nekünk egy műszakvezetőt, aki kap is hanyagságért 10 évet, bár én kétlem, hogy élt az az ember még 10 évet. Döbbenetes látni, hogy úgy építettek atomerőművet, hogy gyakorlatilag egyáltalán nem foglalkoztak a védelemmel. Semmilyen kész terv nem volt semmire! Az történt Csernobilban, hogy reagáltak, ahogy reagáltak, de ebből ők is és minden ország akkor és ott kezdett foglalkozni azzal, hogy helló, akkor mondjuk már ki, hogy az atom, az kurvára nem játék!
Döbbenetes, tényleg szó szerint döbbenetes látni, hogy mennyire nem voltak tisztában még elméleti szinten sem, hogy egy ilyen baleset milyen következményekkel járhat. S a nyílt segítségkérés helyett a büszke szovjet szépen mindent megpróbált inkább eltitkolni, az oroszok meg úgyis sokan vannak, sosem sajnálták a saját fajtájukat, hulljanak, mint a legyek! Félelmetes látlelet ez, és félelmetes belegondolni, hogy ilyen centralizáció mihez tud vezetni. Mikor így a hülyék átveszik a hatalmat és azt hiszik, hogy egy atomkatasztrófát is el lehet és meg is kell próbálni titkolni a nép és az egész világ előtt! Nem kell itten elvtárs a hisztériakeltő hangulat, az nem vezet semmire!
Nagyon szépen van egyébként filmezve/fényképezve (?). Az egyszerű szovjet, aki kimegy este és az egész családjával gyönyörködik az éjszakai látványban, ami csodálatos fényesen ragyog, szinte megbabonázó. A tv-ben meg megmondták, hogy nincsen semmi baj! Van egy másik csodás jelenet, amikor a füst indul, s ahogy eléri a várost, ott bent éppen mennek a gyerekek reggel az iskolába befelé. Az ő lábaikat mutatja a kamera, boldogan bukdácsolnak másnap (!!!!) reggel, s ahogy elfogynak a kis tipegők, hát így eléd esik konkrétan egy sugárfertőzésben haldokló madár.
A második rész végére már kb. 2 nap telik el, de mondom, hogy fontosak az idők, mert 30 órával a robbanás után megtudjuk, hogy a svédek észlelték, az amcsik is látják a műholdon merre vándorol a radioaktív felhő és Frankfurtban már nem engedik játszani a gyerekeket kültéren. Pakson meg még ott van mindenki, és ha akarnának, akkor sem menekülhetnének! 36 órával a katasztrófa után rendelték el az evakuálást, de nem hinném, hogy az ottani paksiak közül él-e még bárki is?
Sok szovjet hős is van persze, sajnos nem tudom, hogy mennyi közülük a tényleges orosz és mennyi a nemzetiség, ami az unióhoz tartozott. Gondolom azért az ukránok voltak ott a legtöbben, de persze vittek sebesülteket eleinte Moszkvába is, meg onnan is jöttek, meg Minszkből... a lényeg, hogy tényleg ott a a gyári munkástól a tűzoltón át a katonáig, mindenki csinálta, amit mondtak neki. Voltak, akik úgy is, hogy tudták, hogy meghalnak. Meg muszáj volt, mert máskülönben az összes reaktor felrobbant volna és az aztán kiirtotta volna tényleg fél Európát (is), hosszú volt a felsorolás.
Nagyon felkavaróan mutatják meg egyébként a sugárfertőzés és a radioaktív anyagok működését! Először megpróbálják helikopterekkel oltani a lenti tüzet, brómot és homokot akarnak dobálni, de az első helikopter túl közel megy, a műszerek meghibásodnak, s végül keresztül megy a vastag "füstoszlopon". Mire kijön a propellerjei már leszakadnak, mindenki halott benne és le is zuhan. A sebesültek rémisztőek, a becslések, hogy azok az emberek, akik ezt vagy azt vállaltak, most már leginkább önként, ha élve kijönnek, mennyi ideig fognak kínlódva élni, szintén. Egy atomfizikus szemszögéből látjuk az eseményeket, akit egy pártfunkcionárius visz oda magával, aki egyenesen a Gorbinak jelent. Amikor a tudósnak mondja, aki megint kéri, hogy evakuáljon, mert az emberek nagyon hamar meg fognak halni, akkor a faszi azt válaszolja, hogy hát ők is ott vannak, mire a tudósból kiszakad, hogy igen, és még egy óra vagy nap (?) itt és 5 év múlva már mindketten halottak leszünk.
Nem tudom, mennyi a költészet ebben a sorozatban, ennek még utána fogok nézni, ha magamhoz térek ebből. Az meg még külön tetszett, hogy tényleg meg lehet érteni az atomerőmű működését, meg ezt az egész "miért veszélyes az uránium dolgot"!
Természetesen nem csak az emberekre hatott kegyetlenül ez az egész, de a radioaktív sugárzás, ez a néma gyilkos az állatokat is kipusztította vagy 30 km-es körzetben. Őket is mutatják, legalábbis egy szarvastetemen keresztül, meg hát igen... fel kellett úgy ahogy voltak szinte szállni a buszra, állatot meg nem vihettek magukkal. És még azt sem tartottam giccsnek vagy túljátszásnak, hogy bizony egy kutya futott a gazdája busza után, de a katonák elfogták és nem engedték ki. Ott pusztult ő is.
Olyan sorozat ez, amelyet nem azért nézek, mert izgulok, hogy jajj, ki hal meg... és tényleg elgondolkodtam, hogy most komolyan! Ki nem szarja le, hogy ki ül egy képzeletbeli Vastrónon**, mikor a valóságban ilyesmi megtörtént, meg már azóta Japánban is, csak nem ilyen nagyban és nem így kezelve a problémát?? Azért nézem, mert muszáj néznem! Mert tudnom kell, hogy miért ítéltek ennyi embert halálra? Nem felelőst keresek, legalábbis nem úgy, ahogy az állam képzeli, hogy mit szeretnék. Jó látni és megérteni, hogy azok a hatalmasok, akiknek ilyen külön telefonjaik vannak, meg bejutni hozzájuk, hát kb. minta Istenhez jutnál be... szóval, hogy mit gondolnak rólunk, a pékruhába öltöztetett vagy csak 3 km-re lakó állampolgárokról, akikért ezt az egészet csinálják. Csak mi nem számítunk. Vagyis igen, csak előtte még fontos a titkolózás, a bűnöskeresés, a mosakodás, a félelemből visszatartott információk és miközben - én legalábbis - átélem egy kicsit a gyermekkori nosztalgiát* is és közben testközelből egy atomkatasztrófát, ránézhetek, hogy a döntéshozók mit és miért csináltak úgy, ahogy csináltak.
*Amikor egyszeri embereket mutatnak, az öltözék ismerős, a rádiók, magnók, még akár a bútorok is.
**Ha nem baszták volna el úgy kb. a 7 évadtól, akkor azért ezt nem írtam volna le. A koporsószöget nyilván a 8. évad ütötte a kapcsolatunkba. Most már csak Martin-féle nosztalgia jöhet csupán.
Nagyon várom a hátralévő 3 részt is. És közben meg érzem, edzenem kell a lelkem, mert nehéz ezeket a pofán baszásokat megélni. A zene meg basszus... hogy a doziméter köré csinálták a zenét.... borzalmasan nyomasztó, hogy ez megtörtént, hogy ennyire tudatlanok voltunk/vagyunk!!!!! És fájóan ott él az emlék bennem, hogy anyám szerint én csernobil miatt lettem gyereklányként daganatos és emiatt nem tudtam szülni sem.... vagy, hogy a nővérem szült ugyan, de közben meg a pajzsmirigye tönkrement, amíg él, gyógyszert kell szednie rá.
