Életem egyik nagy eseménye szorosan kapcsolódik egy megsemmisítő érzéshez! Nagyon úgy tűnik, hogy az életembe boldogság kizárólag valami negatív dologgal együtt hajlandó csak megjelenni! Teszem azt, Esztergomban életemben először - igen, közel a 40-hez - vízicsúszdáztam, amit iszonyúan élveztem, ugyanakkor folyamatosan hallgathattam egy másik nő lelkének apróságait, valamint azt, hogy a pasi, aki amúgy mellettem feszített, mert ő egy jó nővel van, gyakorlatilag egész nap egy más nőről duruzsolt a fülembe. Hord még a hátán nagyobb idiótát a föld? Szerintem nem...
A Sváb, bizonyítékát adva annak, hogy velem IS foglalkozik, elvitt Esztergomba. Fürdőztünk, meg sétáltunk az esőben, szuper volt! Szuper lehetett volna... de én egyre inkább görcsösebbé váltam és szorongtam és egy érzés kezdett hatalmába keríteni, amitől üvölteni támadt kedvem:
SOSEM LESZEK ELÉG! MIÉRT KELL NEKEM EGY FÜRDŐBEN A PINÁTLAN LELKÉT HALLGATNOM? MI A FASZ KÖZÖM VAN AZ Ő NYOMORUKHOZ? VAJON, MIKOR A PINÁTLANNAL JÁRJÁK AZ ERDŐT, AKKOR A PINÁTLANT TRAKTÁLJA-E AZ ÉN LELKEMMEL? LÓFASZT!
Ültünk a jakuzziban, a Sváb büszkén ölelgetett és csókolgatott, büszke volt, hogy egy ilyen nővel látják, közben meg puhított vagy nem tudom minek nevezzem... a célkitűzés azonban egyértelművé vált: valahogy elérni a Pinátlannál, hogy ENGEDJE MEG A MI KAPCSOLATUNKAT IS! Igen, engedélyre van szükségünk arra, hogy kúrhassunk!
Eszem megáll bassza meg!
Mert nem olyan egyszerű, mert vigyázni kell, hogy ne bántsuk a Pinátlant, mert ő fontos személy, őt szereti a Sváb, meg kell értenem, hogy nem veszítheti el! Mert... mert... összedől a tanyavilág bassza meg, ha Tudós Pinátlan kikerül a képből! A Tudós Pinátlan mindenkinél jobban kell a Svábnak! Csak hát ő sem elég ám neki! Ahogy én sem! Gyanítom, a világ összes pinája sem lenne elég a Svábnak!
Ahogy telt az idő, úgy vált az egész fürdőzés és együttlét egyre nyomasztóbbá! Éreztem, hogy a hideg ráz attól, hogy nem küldhetem haza! Szívem szerint már dél körül beleüvöltöttem volna a Sváb pofájába, hogy húzzál haza a hasonlóan nyomorult párodhoz, aztán basszatok, ahogy tudtok, a büdös kurva anyátokat! Ehelyett nyeltem és nyeltem, Rebeka pedig belül sikoltozott, hogy "Elég! Még hány csigolyádat téped ki? Miért akarsz olyan gerinctelen lenni te is, mint ez a szánalmas fasz??". Üvöltött és üvöltött a szerencsétlen bennem, én pedig mindenáron meg akartam győzni, hogy téved! Pedig KURVÁRA NEM TÉVEDETT!
Miközben hallgattam a Sváb egyre arcátlanabb kijelentéseit meg terveit a jövőre vontakozóan, Rebeka úgy sikítozott bennem egyre hangosabban! Gyűlölt és kétségbe volt esve, mert nem hallgattam rá! Aztán felfedeztem a csúszdát, és legalább 40 percre elfeledtem mindent, ami az életnek nevezett fos!
Rettegtem folyamatosan! Rettegtem, mikor mentem fel a lépcsőn, rettegtem, mikor belenéztem a csúszdába, és visítva rettegtem, mikor végre lecsúsztam. Halálfélelmem volt, anyámért kiáltottam, azt hittem, megáll a szívem út közben és csak a holttestem zuhan a medencébe, de akkor hirtelen belevágódtam a vízbe, s mire feltápászokdtam, valami nagyon gyermeki én tört ki belőlem, aki kacagva rohant a lépcsőhöz és még úgy 15-20 alkalommal lecsúszott! Minden csúszás rettegéssel teli volt, ugyanakkor el is varázsolt, és roppant büszke voltam magamra, hogy közel a 40-hez legyőztem ezt a félelmemet! Felfutottam a lépcsőn, beledobtam magam a csúszdába, visítottam, anyámért kiáltottam, belecsobbantam, kacagtam és aztán futás újra a lépcsők felé! Megállíthatatlan voltam! Nem foglalkoztatott a múlt és nem rettegtem a jövőtől! Ott és akkor csak a MOST létezett! Az, hogy meghaladva önmagam, csúszkálok és élvezem az életet!
Hihetetlenül jó volt ez a fürdőzés, még akkor is, ha kizárólag a csúszdázás volt benne említésre méltó! A többi ugyanis a Pinátlanról szólt, meg a Sváb terveiről. Lássuk be, én ezekről nem szívesen hallok, mert ilyenkor minél inkább pesztrálja ezt a szerencsétlen Pinátlant, annál inkább sért engem! Sért, hogy az én szempontom nem olyan fontos! Sért, hogy nekem csak ellopott pillanatok jutnak mindig! Sért, hogy MINDNEN A PINÁTLANÉ, nekem csak az jut, ami NEKI NEM KELL. Hogy ez történetesen a Sváb fasza, arról ki tehet? De tény, hogy titokban csak azt kaphatom meg, ami a Pinátlannak nem kell a Svábból! Köszönöm! Milyen nagylelkű ez a Sváb Család! Megemelem a kalapom előttük!
Hazafelé voltunk még vásárolni is, s akkor belebaszódott a pofámba a sok karácsonyi dekoráció! Megjegyeztem, hogy milyen szorongással és szomorúsággal tölt el, hogy idén teljesen egyedül leszek karácsonykor. S erre a Sváb, aki állítólag szeret és gondolkodik bennem és akinek OLYAN KIBASZOTTUL FONTOS VAGYOK, októberben közölte, hogy ja... hát kár, hogy ő 26-án dolgozik! Miért is baszd meg az anyádat? Ki a faszt érdekel? Az ünnep 3 napos baszd szájba a Pinátlanodat, ha hagyja Köcsög! Egy nap baszd meg a KURVA NAGY SZERELMEDNEK, EGY KIBASZOTT NAP NEKEM, IGEN, NEKEM!!!! Aztán menjél dolgozni majom! Miért kellene nekem olyan kompromisszumokat kötnöm, melyeket a Pinátlan köt ki? Ki a kurva anyja nekem ez a nő? EGY SENKI! Egy önző, Pinátlan Geci! Megérdemlik egymást a faszkalap Svábbal! Remélem találnak majd maguknak egy házi pinát, aki megfelel a Pinátlannak, aztán akkor juhéjjj!!!!
A Sváb amúgy meg nem átall olyan eszközökhöz folyamodni, amivel tudja, hogy megköt engem! Igen, a gyerekkel! Mert beszél róla... CSAK BESZÉL RÓLA! Nekem meg 6 éve elég, ha belebegteti a babát, és én lenyelek mindent, mert mérhetetlenül vágyom egy saját csimótára! De mégis így hogyan? NEKIK SZÜLJEK? Mi az elképzelés? Lesz neki Pinátlan meg Pinás anyja!???? Nem szülök a Pinátlannak! Nem szülök a Pinátlan helyett! Nem másnak akarok szülni! Semmi köze nincs ennek a nyomorultnak az én méhem gyümölcséhez! Arról meg ne is beszéljünk, hogy a Sváb semmit sem tesz, csak örökké pofázik. Ígérget, hogy a saját pozícióját ameddig csak lehet, biztosnak tudja! De Édes Isten! Egy negyven éves faszi ne akarjon már úgy gyereket csinálni, hogy otthon van egy Pinátlannal és azt állítja, ha megfogan a gyermek, akkor ráérünk tisztázni a viszonyokat! Kinek a méhe nyílik erre meg? Mert a Pinátlan pinája ugyanúgy görcsöl, de ettől komolyan mondom, hogy az enyém is görcsbe rándul! NEM AKAROK EZEKNEK AZ ÖNZŐ GECIKNEK SZÜLNI! Hát ezek nem érdemlik meg! Önző geci mindkettő!
Jelenleg is együtt andalognak a hegyekben, szerelmesen, boldogan! DE én ehhez nem járulok hozzá! Ők tőlem függetlenül is boldogok! Hogyne! Gondolom a Pinátlannak nem kell hallgatnia, hogy mi van az én lelkemben! Ő a kibaszott királynő, akinek a valagát hurcibálni kell és úgy kell vele bánni, mint egy értékes gyémáttal!
Édeshármas, melyben mindig, mindig csak az egyik, ráadásul a Pinátlan érdekei érvényesülnek kizárólag? Hülye lennék egy ilyen méltatlan alkuba belemenni. Pedig a Sváb ezerrel erre presszionál és kurvára nem veszi észre, hogy darabokra tör vele! Azt sem fogja fel az ostoba agya, hogy milyen képet fest róla a tudat, hogy megint ott nyomul a gennyes netes társkeresőn!!!!!!!!!!!!!!! Méghogy neki nem kell más! Neki csak MÁS kell! Minden nap más! De ő csak ír! Hogyne! Rólam nem! Csak minden másról! Néha még a témát is ellopja tőlem, néha csak kifejezések sajátít ki, forrásmegjelölés nélkül. Az az érzésem, hogy elvesz belőlem darabokat, egyszerűen ellopja! Mert az egész nem kell neki, hát ellopja és eladja sajátjaként azt, ami tetszik neki belőlem. Nem sok, ami tetszik neki, de azt gátlástalanul elveszi belőlem/tőlem! Nem nőket akar ő levarrni, dehogy! Csak kiéli a művészi hajlamait, amire egy sima szaros blog nem elég, mert neki kell a rajongás, meg kell a tudat, hogy hátha jön Gizi és akkor dobhat engem, dobhatja a Pintátlant és elautókázhat az új Pinával a naplementébe!
Az egyenlő esélyekről meg annyit, hogy míg a hétköznapok mellett a Pinátlan egy egész hetet kap andalgásra külföldön, addig én 5 órát az esztergomi fürdőben, de közben azt kell hallgatnom, hogy a Pinátlan így, meg úgy... ez nem egyenlőség! Ez kurvára degradáló és ha ennyire kell a Svábnak a Pinátlan, lelke rajta, de engem elfelejthet! Nem lesz itt Édeshármas, mert én nem megyek bele! Márpedig, ha én nem vagyok benne, akkor Pina sincs, tehát semmi sem Édes. De ha pina nélkül is ennyire édes a Kedvese, akkor megint csak nem kellek. Akkor éljenek úgy, hogy a Sváb egyéjszakásokba veri, mert azt a Pinátlan el tudja viselni! Olcsó riherongyokkal meg tud békélni, meg azzal is, hogy ő maga - pont, mint a Sváb - lófaszt nem tesz azért, hogy a defektjeit kiküszöbölje! A kineziológust én nem tartom érdemi cselekvésnek, sajnálom!!!!!
De csak én járjak pszichológushoz, mert én romlott vagyok, beteg, többszörösen traumatizált ésatöbbi! Mégsem nekem görcsöl a picsám, nem én vagyok az, aki nem tud lehorgonyozni egy ember mellett! De nekem kell járnom terápiába, mert én vagyok a beteg ebben a hármasban, ők csak szerencsétlenek! Értsem meg, hogy ők szeretik egymást! Megértettem! Ti meg, köcsögök, értsétek meg, hogy én is szeretni akarok, és azt akarom, hogy engem is szeressenek! Kizárólagosan! Nekem nem kell Mankó Gyökérfaszfej! Nekem elég lettél volna! Most is és 6 évvel ezelőtt is. 6 éve várok rád, és most meguntam! Hát nehogymár egy piedesztálra állított Pinátlan szabja meg nekem, hogyan éljem az életem! Nekem a Pinátlan nem adhat ultimátumot, mert nincs köze hozzám! Nekem a Sváb sem adhat ultimátumot, mert neki sincs köze hozzám!
Édes Istenem, annyira ki vagyok borulva, hogy legszívesebben meghalnék! Amiért ilyen ostoba vagyok! Amiért a szeretethiányom ilyen méltatlan helyzetekbe sodor újra és újra. Úgy érzem, hiába a terápia, mindig ilyen befolyásolható leszek. Engem mindig meg lehet majd vezetni, mert egy ostoba picsa vagyok! Igaza van apámnak! Nem vagyok életrevaló és semmi érték sincs bennem! Ha lenne, akkor nyilván az én lelkemet pesztrálná ezerrel a Sváb és nem a Pinátlanét.
Rossz és értéktelen vagyok! Gyűlölöm ezt az érzést! Olyan fokú önagressziót gerejszt bennem, amit nem tudok elviselni! Érzem, hogy bántanom kell magam a sok hülyeségért, amit elkövettem! Nem tudok ellenállni az érzésnek, hogy összekaszaboljam magam vagy kiugorjak az ablakon! Tegnap este kinyitottam az ablakom és bámultam az alattam elterülő betont, amire csattannék. Egy hang a fejemben mantraként üvöltötte, hogy "Ugorj! Ugorj!", ugyanakkor egy higgadt, racionális énem meg azt mormolta, "Innen nem érdemes! Nem halsz meg, csak megnyomorodsz! Keress magasabb helyet!".
Nem bírom tovább sajnos ezt viselni! Én főztem, nekem kell megennem, tudom jól és nem hibáztathatok senkit! Azt hittem kézben tartom a dolgokat, de a Sváb kurva dörzsölt, nem nyerhetek! A fenitek miatt döntöttem úgy tegnap éjjel, hogy tavasszal elhagyom az országot. Eladom az egyik lakást minimum, s annak az árából azért csak gyökeret tudok ereszteni valahol máshol! Gyűlölöm Magyarországot, gyűlölöm! Az én társam nem itt él, és az én boldogságom nem itt van. Elmegyek! Amint a hagyatéki tárgyalás lezajlik, máris repülőre ülök és elhúzok innen. Bárhová, ahol a Sváb nem ér el! Nem adom ki a lakásokat és nem fogom az életem a Pinátlan árnyékában leélni! Elmegyek! Elég felszabadító érzés ez! A tudat, hogy hamarosan mindent magam mögött tudhatok!
Legyen már 2017. március!!!! Legyen, legyen!!!!! MENNI AKAROK!!! Most azonnal! Hajrá!
