No, már régen meg akartam ezt nézni, csak valahogy mindig lent voltam és gondoltam, hogy nem kéne még ásni is a gödröt pluszba. Anno olvastam róla és felkeltette az érdeklődésem, de csak tengap éreztem magamban annyi erőt, hogy valóban rászánjam... bánom is meg nem is. Most egyébként egy filmről hadoválok, aminek a címe a cím. 

Jonathan egy belga/holland (?) csávó, kb. 20 éves lehet. Ahogy elkezdődött a film, röpke 15 perc után tudtam, hogy ez most valami olyan lesz, amit látni kell, csak nem akarok. És beugrott a Testről és lélekről c. film... mert bizonyos téren nagyon is hasonlítanak. A magyar filmben vágóhíd van, ebben halgyilkolászos cég. Mármint halfeldolgozó vagymi... a főszereplőre fókuszálunk végig és az ő gondolatait, vágyait látjuk mi magunk is. Nagyon lassan bontakoznak ki a dolgok, de nekem ez tetszik, ahogy az is, hogy a zene nagyon minimál, inkább az adott háttér zajai adják csak a hangokat, amitől még inkább bele lehet mélyülni, de mibe is? Egy pedofil kínszenvedéseibe. 

Oké, lehet erre legyinteni, hogy "Rohadt pedofil, kasztráljuk a gecit és örüljön, hogy élhet", csakhogy Jonathan egy olyan 20 év körüli fiatal pedofil férfi, aki tudatában van annak, hogy érzései/gondolatai a jelenkor erkölcsi normáinak nem felelnek meg és próbál küzdeni önmaga késztetései ellen. Tehát belemászhatunk egy pedofil fejébe, láthatunk az ő szemével és láthatjuk azt is, hogy mennyire nagyon-nagyon nehéz élete is van neki. Mindezt pedig úgy, hogy nem áll a rendező senki oldalára. Nem dramatizálja túl (sőt!!!) a kínt, nem próbálja meg valami hülye sziruppal leönteni, hogy elkezdj önkéntelenül is a pedofillal együtt érezni. Nem csinál mást, csak felkínálja a lehetőséget, hogy 93 percre belebújj egy pedofil bőrébe, egy olyan pedofiléba, aki utálja a vágyait, utálja, hogy pedofil, küzd is ellene, de ettől még marad, aki nem akar lenni: pedofil. 

Ez a film, bármilyen unalmasnak is tűnik valaki számára, nem egy újabb Disney propaganda! Nem akar érzékenyíteni, nem célja elérni, hogy szánjuk vagy empatizáljunk Jonathannal, egész egyszerűen megmutatja, hogyan él egy ember, aki tisztában van azzal, hogy el kell fojtania az érzéseit, mert azok ROSSZAK. 

És nem lehet Jonathan fejére ráolvasni, hogy nem tesz meg mindent, mert MEGTESZ! Teljesen elszigetelten él, épp készül elköltözni az anyjával egy új helyre, hogy tiszta lappal kezdhessen. Jár terápiára, lejegyzi a gondolatait, megpróbálja meggyőzni saját magát arról, hogy meg tud változni, mert meg akar változni. Csak hát a szomszédban lakik egy 9 éves kislány, akinek a családi viszonyai nagyon-nagyon zűrösek... és bármennyire is ellen akar állni a férfi, a kislány keresi a társaságát. Na és akkor úgy a 35. perctől kezdődik az, hogy ráül a mellkasodra egy 200 kilós állat és nézel és figyelsz és közben ez az állat mocorog a mellkasodon. Van, hogy úgy érzed, mindjárt leugrik rólad és nem, nem fogsz megfulladni, hanem vehetsz egy jó mély levegőt, máskor meg nem akarsz látni, nem akarsz levegőt venni, csak arra vágysz, hogy préselje össze a mellkasod ez az állat és szűnj meg létezni. 

Minden szimbolikának, minden lépcsőfoknak van valamilyen jelentése, ha más nem, akkor a belső világ ábrázoláshoz járul hozzá, de nem ítélkezik a film, nem ad választ, nem ad felmentést és semmit... csak egyszerűen megmutatja egy pedofil életét. A küzdelmét, hogy normálissá váljon, a külvilág elutasítását, a folyamatos kísértéseket és a reményvesztettséget, mikor rájön, hogy NEM TUD MEGVÁLTOZNI, MINDIG ILYEN MARAD. 

Egyszerűen szívettépő az a rengeteg fájdalom, amit ez a fiú hordoz magában. Csoda, hogy konkrétan nem őrül meg vagy nem lesz öngyilkos a film végére. És én át tudom érezni ezt a hatalmas fájdalmát.... lehet engem ezért betegnek nevezni, de ez a film úgy visz bele a fejébe, hogy az EMBERT mutatja elsősorban és annak küzdelmét, hogy NE ÁRTSON MÁSNAK. Fúúúúúúúúúúúú... szerencsés vagyok, hogy engem nem áldott meg az ég ilyen vágyakkal, mert bizony úgy tűnik, hogy ez is olyasmi, mint a homoszexualitás. Nem segít az átnevelés, nem segít kb. SEMMI. Hiába jár a szerencsétlen pszichológushoz, aki szerint ez egy hosszú folyamat, de a lényeg, hogy a "helytelen gondolatokat" cserélje ki "helyesre". Ugye milyen egyszerűnek tűnik? És a fiú próbálkozik. Tényleg! De a kislány is. És sikerült találniuk egy igazán "kislány" kislányt, aki mégis... mégis valahogy.... nem tudom... amikor a férfi szemein keresztül látjuk, meg tudom érteni, hogy milyen kín neki együtt lennie ezzel a cserfes kis kapafogú gyerkőccel. Olyan kameraállásokból van sokszor filmezve a kislány, hogy a hideg futkosott a hátamon! Mert persze, hogy eszembe jut a serdülő unokahúgom, persze, hogy időnként felszalad a vér az agyamba, és szeretnék drukkolni Jonathannak, hogy NE BUKJON EL... és ha mélyebben magamba nézek, akkor érteni vélem, hogy mi olyan ingerlő neki... ha eltekintek attól, hogy a pedofilia bűncselekmény és csak önmagában a helyzetet nézem. Csak akkor. Mégis... mikor a kislány arra kéri, hogy legyen ott vele, míg ő alszik... hát kb. nem is kaptam levegőt. Egyszerre volt bennem egy érzés, hogy most majd megkapom a katarzist, mert majd a csávó simán elmegy vagy mittomén... és akarom ezt, mert empatizálok ezzel a fiúval és szeretném hinni, hogy gondolatcserélgetéssel urrá tudsz lenni az ösztöneiden, de akkor.... akkor... megérinti az alvó kislányt és nincs levegő kifújás... nincs újabb lélegzet csak néma, motyogós ima, hogy "Kérlek állj ellen, kérlek ne tedd!!!"... és szinte érzem, ahogy ez a fiú pont ugyanúgy rimánkodik, de hát ott van előtte!!!!!!!!! És igen, gyomorforgató egyrészről, hogy megcsókolja a kislány vádliját, ahogy az is, hogy a sortját feljebb húzza, de mindezek közben is csak szenved ez a fiú. Basszus, annyira meg akar változni, hogy még ki sem tudja a fantáziáira verni, holott már mindenhol a lányt látja. S amikor a munkahelyén nem bírja tovább, elbújik és megpróbál egyet masztizni, persze, hogy lebukik. Megszégyenítik... egy lavór halbelet öntenek a fejére.... BORZALMAS  és ott már én ordítottam, hogy "ELÉG, ELÉG MÁR!!!!! Ő IS CSAK EGY EMBER!!!!"  és azt éreztem, hogy most kell, hogy kapjak valamit... hogyha ez sem billenti ki Jonathant, akkor nemcsak pedofil, hanem mentálisan is nagyon-nagyon beteg... és akkor jön kifelé a filézőüzemből és VÉGRE! VÉGRE elkezd artikulátlanul ÜVÖLTENI BELE A VILÁGBA. És ebben minden fájdalma ott van... EGY EMBER FÁJDALMA, AKI NEM AKAR AZ LENNI, AKI, DE NEM IS TUD MEGVÁLTOZNI. 

No, hát te mit tennél hasonló helyzetben? Mert őszintén szólva én nem tudom! Nyilván én is küzdenék minden erőmmel, de a "minden" az egy eléggé szubjektív mérőszám. Ami nekem a "minden", az nyilván a te gyerekednek SEMMI. Akarnám, hogy egy Jonathan az unokahúgom szomszédjában lakjon? Természetesen nem! Akarnám, hogy a "Jonathanok" mind meghaljanak? Dehogy!!!! Emberek!!!! Pont mint mi. Csak hát... fúúúúúúúúúúúúú.... ki vagyok bukva... mert minden oldalról képes vagyok és meg is teszem, tehát minden oldalról vizsgálódom és nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Mert nem jó, hogy él egy ember a földön, akinek a nap minden órája és perce szakadatlan önfegyelemre való odafigyelés + hiányérzet + magány, van a szülői oldal, hogy hát "Faszom kivan, én nem nevelhettem pedofilt, de ha meg az, hát basszus, akkor is az én fiam", van a közösségi oldal, ahol a munkatársak vádaskodások alapján ítélkeznek és igen... senki sem akar pedofil közelében lakni ez is érthető, és ott van a kislány... a 9 éves kislány, akit rettenetesen elhanyagol az anyja és aki igényli, hogy valaki szeresse. S számára az egyetlen elérhető személy ilyen szempontból Jonathan. Hát hozzál ki ebből TE ha tudsz egy olyan win-win helyzetet, ahol a kecske is jóllakik, de a káposzta is megmarad. Nem lehet. Képtelenség! 

A kislány kislányosan szereti Jonathant, a férfi meg úgy a kislányt, ahogy egy nőt kellene. Az egyetlen, amit nagyon-nagyon hiányoltam a filmből, az a háttér megmutatása. Értem ez alatt, hogy a fiú anyja jelen van, de alig tudunk meg valamit arról, hogyan s milyen körülmények között nőtt fel Jonathan. Nem tudunk meg semmit róla, ami alapján legalább sejtésünk lehetne, hogy miért vált olyanná, amilyenné. Egyfelől zavaró, mert hát amit nem értünk, attól sokkal jobban félünk, másfelől meg... végül is nem mindegy, hogy mi vezetett idáig? Ez érlelődött meg benne, ez izgatja.... ha ki is derülne bármi trauma vagy akármi a korábbi életéből, az nem lenne mentség a számára. De ha nem követi el a BŰNT, nem ront meg kislányokat, "csak" tudjuk, hogy "erre áll neki", akkor mit kezdjünk vele? Tényleg az a megoldás, hogy kitaszítjuk a társadalomból? Ezek afféle költői kérdések, a film nem tud és nem is akar válaszokat adni a szánkba szerencsére. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy mit gondol ezekről az emberekről, mert feltételezhetően nem kevesen vannak. Mármint a pedofilok. S ki tudja hány olyan ember van, mint Jonathan, aki tudja magáról, hogy pedofil, ugyanakkor azzal is tisztában van, hogy ez valami bajt jelent önmagával kapcsolatban. De mi lehet a valódi megoldás? Mert azért az sem túl humánus, hogy azt mondjuk, ez törvénytelen, úgyhogy fojtsd el magadban, oszt' éljél Koma ahogy tudsz! Természetesen az sem megoldás, hogy "Csináld!". Egyszerűen nincsenek megfelelő válaszok az ilyesmire. Mert ezt nem lehet 20 mp-es tik-tok videóban megfejteni. Erre nincs gyógyszer, nincs valódi terápia, csak próbálkozások. S emberfeletti elfojtások, amik megbetegítik, megőritik az embert. S nem tudni, mi lesz a sorsa a későbbiekben a fiúval, mert a film ott ér véget, amikor sírva elmondja az anyjának, hogy ő küzd és küzd, de ő akkor is ilyen marad, ő az, aki nem akar lenni, de akkor is az. Mit csinálsz anyaként ebben a helyzetben? 

Ez egy nagyon durván komoly film, ilyen kellene még sok-sok... mert Wakanda forever meg tudja faszom, min pörög most a "nép", de nem lenne szabad elfelejteni kritikusan gondolkodni sem. Vagyis... az  a hajó már elment. CSak a bubik maradtak. Mindenki lebeg magányosan a saját bubijában, ahonnan nincs igazán átjárás... Cukkenberg úgy hozta közelebb az embereket virtuálisan, hogy személyesen teljesen elidegenítette őket. Büszke vagy, hogy van 600+ ismerősöd fosbúkon? Ejha!!! Légy rákos, tedd közzé és figyeld, hogy a 600+-ból hány fog melletted állni a szükség óráiban. Ugye, hogy nem kellene külön igazgatói engedély, hogy a sok-sok fan bejöhessen meglátogatni? Hányan lennének ezek közül VALÓBAN MELLETTED? S hány lenne, aki elintézne egy szomorú fejes emojival? A többség az utóbbit választaná, meg írna kommentet, hogy "ha bármiben tudok segíteni..." s itt akkor beugrik George Carlin, hogy "Jó baszd meg, akkor légyszíves ássál ki nekem 30 méter csatornaárkot, mert azzal tudsz segíteni". 

Két kibaszott faszverés közben nézzétek meg ezt a filmet! Nagyon bejövős. Utána nem lesz kedvetek egy ideig faszt verni, ezt sajna garantálom, de az okos és a nyitott az új szexi, szóval hajrá!!!!!!!!!!