Kezdek leesni a lábamról, de most olyan igazán. Lassan, de biztosan. Vannak sejtéseim, ezeket a főnökömmel meg is osztottam és a legnagyobb bajom az, hogy nem legyintett, mint máskor, hogy "Ugyan már, rémeket lát!", hanem csak ráncolta a homlokát.

Nagyon lassan ugyan, de csak egyenesbe jövök ezzel a lakásfelújítással, bár őszintén szólva némileg keserű a szám íze, mivel elég sok apró dolog elmaradt vagy rossz. Ez van, ha szívességből, kapkodva dolgoznak az embernek.

... most meg már tökre más borzolja az idegeimet. Őrület mi van ma!

Van ugye a villany probléma, ami meglehetősen nagy mértékben fogja borítani a költségvetésemet, de hogy ne legyen az élet egyszerű, tegnap újabb gebaszok kerültek felszínre.

Utálom a tejtermékeket, nagyon ritkán fogyasztom őket, de ma mégis úgy írok, hogy a lábfejeim forró tejben áznak. Miért? Mert kurvára megérdemlem, azért. Ennyi indok nem elég? Tényleg nem?

Édes Istenem!

Jönnek az ünnepek, megint kurvára árad a szeretet, így már én is a "felrúgok mindenkit a picsába" érzés boldog tulajdonosa vagyok. Úgy védekezem ez ellen, hogy ha csak tehetem, nem teszem ki a lábam az utcára. Életemben először amúgy is egyedül töltöm az ünnepeket és erre bizony készülni kell, mert…

Az van, hogy baromira leestem a lábamról, bár szerencsére reggel óta nem hánytam. Cserébe szó szerint képtelen vagyok megállni a lábamon. Az egy dolog, hogy fáj a fejem és a gyomrom, de alapvetően nem ezért fekszem át a napot. Nem tudom megfogalmazni jobban: baromira fáradt vagyok. Semmi sem…

Igazán nehéz a mai világban eldönteni, hogy a környezetünk vagy saját magunk, esetleg MINDENKI őrült-e... és ez szomorú!!!

Tudom, ez azoknak, akik már azok, nem egy nagy szám, de nekem ÓRIÁSI TRAUMA!!! Egyenlő számomra az öregséggel. De itt van a fejemen és próbálom szokni.

Tekintettel arra, hogy nem lesz több baszás a Svábbal, mivel önként kasztrálta magát az Állatja, s figyelembe véve, hogy én ezért mennyire haragszom, a jövőben máshol fogok írni.

Nagyon úgy tűnik, hogy van egy fiatal olvasóm, aki dekódolta a tegnapi üzenetem és még bátorsága is volt jelentkezni. Ja! Bezzeg víztelenítésre a kutya sem kapható!

Érzelmi kötődés? Hahh.... Kifejezett vágy a velem való baszásra? Bahhh... ez sokkal inkább "nem hagyományos" kurválkodás volt. Ja!

Egyszerűen nem tudom megállni. Hihetetlen.

Ma egész délután, a rendelés alatt is ezen a kérdésen gondolkodtam.

Mi a pontos definíció? Mert én úgy tudtam, hogy az a kurva, aki ellenszolgáltatásért cserébe szexel. Vagy tévedek?

Az élet már csak ilyen...

Előbbi az, kit minden oldalról kivont karddal és pajzzsal kell védelmezni, mert ő a KIRÁLYLÁNY, kinek lelke bármitől megtörhet, mint egy gyenge virágszál.

... és egy kis vízilóval senkisenem!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! SENKISENEM!!!!!!!!!!!

Kedves Akárki, ki idetévedtél. Szeretném felhívni a figyelmed, hogy amennyiben ismersz vagy ismerni vélsz és tartasz attól, hogy mit írhatok a hajtás után, akkor KÉRLEK NE NYOMD MEG A "TOVÁBB" GOMBOT, MERT KURVÁRA FÁJNI FOG!!! (Csak ne érje már szó a ház elejét, hogy nem szóltam!)

... konkrétan én szopom le minden áldott nap. Nem viccelek! Ő ül a mennyei felhőben és két kézzel szorítja a fejem. A szopatásból ugyanis sosem elég...

... de nem vagyok teljesen biztos benne.

Nagyon nagyra tartom a krapekot. Megint igazat szólt. A többi meg, hát... nem hülyeség egyik sem! Még akkor sem, ha nevetünk rajta. Először. De ha jobban belegondolsz????

Igen Kedves Olvasó, ezzel rám lehet találni. Mert elég direkt. Minden más csalóka. De kurvára nem erről akarok írni.

Nyugi, nem óhajtok esszét írni a témában, lévén, hogy még egy hagyományos kapcsolatot sem tudok összehozni és amúgy is van, hogy egy-két kép többet mond minden szónál.

40 felé közeledve az ember bizony már más szempontokat vesz figyelembe, mikor arról kell döntenie, hogy megy-e tovább az addig járt úton avagy lekanyarodik. Bármelyik irányba.

Furcsa volt a tegnapi napom, de cseppet sem kellemetlen. Délután elkezdtem egy régi „komával” viberezni, aztán addig ment az adok-kapok, míg egyszer csak megcsörrent a telefon, hogy aszongya „így eccerűbb”.

Jól érzem magam és pihenőnapom van, úgyhogy nézegettem a 9gag.com-ot, ami remek szórakozás.

Azzal kezdem, hogy nem, nem sírtam!!!! Ellenben, nem tagadom, hogy belehuppantam a terapeutámmal szemben a babzsákba, és szó szerint telehánytam a parkettáját azzal a mocsokkal, ami a múlt héten történt.

Szeretném előre leszögezni, hogy rohadtul elképesztő módokon tudok a "stressz" helyzetekre reagálni. Ahol sírni kéne, ott jó eséllyel nevetek, ahol nyugalom kell, ott pánikolok, de a munkámban ez valahogy soha nem látszik meg. Az egyetlen terület, ahol magabiztosan mozgok. Ma sem történt ez…

Esik az eső, betegeskedem, úgyhogy jobb híján meleg paplanba burkolózva netezek, olvasgatok. 4-kor már felébredtem egyszer, aztán visszaaludtam, s 9 óta hereberélek. Most olvastam viszont, hogy letartóztattak egy 24 éves pasast, aki az elmúlt 4 évben kb. 100x bántalmazta a nőjét, legutóbb egy…

Bond a maga suta módján próbálkozik. Azért nevezem sutának, mert tegnap pölö volt egy pont, amikor olyan tiszteletlennek éreztem, hogy végre elsütöttem Les dumáját!!!

Nem volt semmi a tegnapi nap. Tulajdonképpen az történt, hogy délelőtt Bondot, este pedig a Svábot tettem lapátra.

Minél tovább tart a viszony, annál nehezebb megúszni lebukás nélkül. Hajtás után egy tipp a félrekúró pernahajdereknek!

Tényleg nem fogsz látni mást a puszta okosságnál, melyet egy viszonylag híres könyvből (szöveggyűjteményből) másoltam, amit én böcsülettel elolvastam anno.

Már csak azért kérdezem, merthogy sajnos nekem úgy tűnik, hogy szükségem van rá. Legalábbis a szemész szerint igen, és ki is állított egy ilyen érdekes "receptet", hogy menjek vele optikushoz. Hmm..

...ha naponta 3x tör az ember lányára a klasszikus pánikroham.

Hazaértem, annak ellenére is, hogy a troli lerohadt és azt hittem, hogy szénné égek a körúton.

Tegnap hajnali 4-kor keltem és már 05:30-kor a Népligetben csöveztem.

Alapvetően csak bevásárolni indultunk. Nálunk volt a lista és azt terveztük, hogy lepakoljuk a cuccost, majd egy fél órás pofavizit után ki-ki megy a maga útjára. Hát kurvára nem így telt a napom!

... ma csak képeket rakok ki. Főleg a furcsaságok miatt, amelyek ma is folytatódni látszódnak...

Tegnap azzal kezdtük a terápiát, hogy új szabályt fektettünk le. Kéthetente, rendszeresen és hétfői napokon járok majd eztán. A szokásos „Mi újság, hogy vagy?” – kérdésre automatikusan rávágtam, hogy „Ahhh… nincs semmi különös, csak az öreg, meg a Sváb, de az öregről nem akarok beszélni”. Nem is…

Nem kicsit izgulok, elvégre a Sváb 2 hete volt nála, jómagam meg vagy 2 hónapja.

... sokszor volt már így! Köthetném ezt a  Svábhoz, igen, mégsem teszem. Tegnap este/ma hajnal óta nem... de... szóval úgy tűnik, hogy tényleg vissza szivárognak a múltamból az emberek.

Köszönöm Andrásnak a tanyáról! Ha Popper, ha nem... mert messze nem Müller!

A pénteket végül megint a Svábbal töltöttem. Amellett, hogy hűtőt szállítottunk s befejezte a pincében a melót, meg metszett nekem kicsit a kertkapunál, 3 részletben dugtunk is a nap folyamán, amit meg fogok írni, csak most megint nem érek rá. Szokás szerint...

Állok a boltban a pénztárnál, mikor észreveszem, hogy magasan fenn van málnás Tic-tac. Jobb kézzel nyújtóz, bal lábbal ellensúlyoz, tudom, hogy elérhetem, amit akarok! Épp megfogom a dobozt, mikor a pénztáros csávó kissé fenyegetően azt mondja: - HELLÓ, HELLÓ!

Gyerekkoromban hányszor hallottam anyukámtól, hogy ne nézzem túl közelről a TV-t, mert ártalmas. A szemem máig, mint a sasé, de ha jobban belegondolok, bizony nem volt buta tanács...

... pihegek a ventilátor előtt.