Nagyon úgy tűnik, hogy van egy fiatal olvasóm, aki dekódolta a tegnapi üzenetem és még bátorsága is volt jelentkezni. Ja! Bezzeg víztelenítésre a kutya sem kapható!

Először arra gondoltam, hogy bemásolom ide az üzenetét természetesen név nélkül, de nyilván nem véletlenül írta üzenetben, amit.

Meglepően nyílt volt, tömören leírta a frankót én meg csak pilláztam és tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit válaszoljak neki. Összességében semmi bajom nem volt a levelével, meg úgy a pasassal sem, no de 10 évvel fiatalabb nálam!

Lehet erre legyinteni, hogy mit számít az egy kúrópajtinál... de nem én lennék, ha nem problémáznék ezen (is), s most nem kifogásokat keresek.

Egyszerűen végiggondoltam, hogy 10 évvel ezelőtt hol tartottam szexuálisan és most hol vagyok: tátongó szakadék van a kettő között. Na mármost teljesítőképességben biztosan számít a -10 év, viszont a 40-es faszik javára meg a tapasztalat írandó. Egyáltalán nem akarok azonban általánosítani, lehet, hogy a 28 éves levélíró kenterbe verné még a Svábot is, de elég kicsi rá az esély. Jól hangzik, hogy tovább bírja és pár menettel később kell csak flamóért leállni, de a nagy igazság azt hiszem ez:

Nem általánosságban vagyok "kurva jó szerető", hanem a Svábnak vagyok kurva jó szeretője és viszont.

Az biztos, hogy én minden faszihoz ugyanúgy állok, mint hozzá. Nyitott és befogadó vagyok, meg szeretek kísérletezni is, s a határok is elég tágak, mégis azt érzem, hogy olyan baszásokat, amiket a blogon megírok, s ami alapján izgatom egyesek fantáziáját, csak vele tudok produkálni. Ahogy egyszer vágytól égve a Sváb lihegte: "A te puncid nekem lett teremtve, pont rám illik". - azt hiszem valóban valami ilyesmiről van szó.

Szexuális téren összekapcsolódtunk s immáron 4 éve szívjuk fel egymás kis utcácskáit. Közben neki is voltak női és elvétve bennem is járt fasz, de köszönőviszonyban sem voltak ezek azzal, amit a Svábbal műveltünk.

Egy kicsit olyan, mintha most értünk volna meg igazán. Idén forrtunk teljesen össze és most volt az is, hogy az ívben még csak felfelé mentünk, de nem értük el a tetejét. Ki tudja, hogy mi lett volna, ha nem kezdődik a bombázás? Vajon mikor gondoltuk volna úgy, hogy ennyi, ennél jobbat már nem tudunk kúrni, ez a csúcs? S ha elértük volna, az mégis milyen lett volna????

A pszichológusom szerint is nagyon nehéz egy ilyen köteléket elvágni, mert roppant ritka, hogy két ember az intimitás ilyen magas fokán együtt rezegjen. Márpedig nem tudott olyat kitalálni, mondani vagy csinálni a Sváb, amivel engem ne izgatott volna. Ha csak beszélt a telefonban, én már benedvesedtem. A puszta hangjától. S ez - sajnos - akkor sem változik, ha épp utálom a mocskos pofáját. Nem véletlen, hogy azokban az időszakokban, amikor épp nem baszunk, kizárólag írásban kommunikálunk. S pontosan tudom, hogy ha felhívnám és kedvesen köszönnék, gyakorlatilag azonnal kőkeménnyé válna a farka. Mindez azonban nem azért van, mert én valami kibaszott SzexIstennő lennék avagy ő valami Bika, hanem azért, mert összekapcsolódtunk és nem tudjuk, hogyan oldjuk ezt fel. Nyilvánvaló, hogy nem visszatartó erő az, ha a Svábnak nője van. Megjegyzem, máig Galadriel maradtam, mert nem éltem vissza az erőmmel. Elhiszem, hogy nagyképűen hangzik, de ettől még tény marad: ha azt mondanám a Svábnak, hogy gyere és tedd be, akkor jönne és betenné. Ezzel nem élek vissza, ezért maradok kicsi, s megyek el nyugatra....

Ettől függetlenül nem állítom, hogy nem mozgatja a fantáziámat a fiatalember. Az is tény, hogy kell egy kúrópajti, máskülönben tényleg kiugrom az ablakon. Gondolkodom ezen most egy kicsit...

Közben pedig azon értetlenkedem, amit a blog statisztikája mutat. Bárki is az, aki egy szuszra darálja, üzenem neki:

Gratulálok Asszony/Ember! Remélem nem égett ki az agyad a helyéről!!!