Kedves Akárki, ki idetévedtél. Szeretném felhívni a figyelmed, hogy amennyiben ismersz vagy ismerni vélsz és tartasz attól, hogy mit írhatok a hajtás után, akkor KÉRLEK NE NYOMD MEG A "TOVÁBB" GOMBOT, MERT KURVÁRA FÁJNI FOG!!! (Csak ne érje már szó a ház elejét, hogy nem szóltam!)
Az elmúlt egy hónapban a blogban egymást érik a kesze-kusza bejegyzések, mert bombázás alatt állok és védem magam, illetve próbálnám védeni azokat, akik nekem fontosak. Az utóbbi egy hét azonban rávilágított, hogy teljesen feleslegesen küszködöm, márpedig senki elé nem állok golyófogónak CSAK ÚGY!
No, akkor szóljon hangosan az ének!
Október 13-án kora délután hullott le az első bomba. A Svábbal épp együtt voltunk és terveink szerint ismét egy óriásit készültünk baszni, amikor is jött Miss Botanikától egy sms, hogy tud rólunk és így-úgy-amúgy... ő nem megy haza... bla...bla..bla...
A Sváb állt megkövülten, aztán elmesélt dolgokat, amiket én mindaddig nem tudtam. Többek között azt, hogy Miss Botanikával ők valóban kurva nagy harmóniában élnek, sok-sok baráttal és közös élménnyel, de mindez csak kifelé tűnik párkapcsolatnak, valójában "testvéri" szeret fűzi őket egymáshoz. A Sváb kívánja ugyan Miss Botanikát, de a nő őt nem... alapvetően a szex, mint olyan... nem játszik a nő életében és gyereket sem akar szülni, ilyen-olyan félelmek miatt. Tehát minden hűdefasza valóban és állítólag szerelemmel szeretik egymást, csak épp baszni nem basznak. Soha! És nem is tervezik!
Pilláztam, mint a vett malac és csak lassan állt össze a fejemben, hogy ezek szerint mégsem igaz, hogy a Sváb értem van annyira oda. Egyszerű mankó vagyok megint, ha nem most igazán, amivel kipótolja az idilli életét. Ő ezt persze bőszen tagadta, állította, hogy érzelmileg is kötődik hozzám ésatöbbifaszomság... kért, hogy 2 hétig tartsak ki mellette, ne bántsam, mert hát neki szegénynek most mennyire szar. Belementem. Még azon a héten pénteken ismét találkoztunk. Ő sajnálta magát, én sajnáltam őt, amiért egyenlőre nem bocsájtott meg a szerelme neki, aztán olyan óriásit dugtunk, hogy azt egyszerűen nem lehet már leírni. Itt már az intimitás olyan foka játszik, hogy tényleg NEM AKAROM MÁSSAL MEGOSZTANI. Dédelgetem, mert soha nem éltem még át ilyesmit és sanszos, hogy nem is fogok. Abban a hiszemben, hogy ő már egyedülálló férfi, átadtam magam neki és elkezdett kibontani, mint egy meglepetés ajándékot. Azért így fogalmazok, mert még magam sem tudtam, hogy mi van bennem. Később aztán csepegett még némi információ arról, hogy Miss Botanika még nem tudja megbocsájt-e neki... meg... meg... és itt jöttek a füllentések, féligazságok. Aztán pedig egy freudi elszólás is becsúszott, amitől nekem felforrt az agyvizem s otthagytam az utca kellős közepén (tehát megszegtem a szavam: BÁNTOTTAM).
Másnap elküldtem a vérzivataros bús picsába és tomboltam, amiért becsapott. Nem értettem, miért kellett eljátszani ezt az egészet, miért apellált a szánalmamra, mikor tudja, hogy megkaphat úgy is, ha simán csak kér. Ő persze állította, hogy nem így volt... mindegy... kellett jó pár nap, mire lehiggadtam. Akkor volt köztünk egy órás telefonbeszélgetés, aminek a végén kaptam egy sms-t is: "Ja, és nem vagyunk betegek! Bármelyik szerelemnél gyönyörűbb ez a kapocs és kurvára nem fogom szégyellni. Kényszerből meg pláne nem." (megjegyzem, olyan sex sms-eket küldött a Sváb nekem, hogy tényleg ide kellene másolnom, csak hát baromira lusta vagyok).
A következő héten megint beszéltünk és akkor elmesélte, hogy Miss Botanika egész egyszerűen úgy csinál, mintha nem tudná, hogy a faszija más pinát dug több, mint 4 hónapja. Totális hárítás van, meg mosolygás és közös nyaralás a rokonokkal. Jómagam ismét padlót fogtam, mert nem értettem az egészet... márpedig a Sváb állította, hogy szó nincs haragról, csupán valahogy újra kell a kapcsolatukat pozicionálni a jövőre nézve, hogy továbbra is működőképes maradjon. Erre pedig remek alkalomnak mutatkozott a múlt heti nyaralás a rokonokkal. Mert ott majd aztán mindent megbeszélnek. Hogyan tovább, ki mit akar ésatöbbi. Mondanom ugye nem kell, hogy elképesztően NAGYOT DUGTUNK! Nem tudom, talán az ezres betűméret tudná csak kifejezni, hogy mekkorát!!!!
Hogy miért mentem bele akkor?
1. Azt hittem, hogy ő, mint szingli pasas jött fel hozzám. Szentül meg voltam győződve, hogy itt nem lehet szó megbocsájtásról. Ha teszem azt az én faszim kötődne egy másik nőhöz annyira, hogy tulajdonképpen kettős életet él, akkor én úgy picsán rúgnám, hogy lyukat fúrna az égbe és föld körüli pályára állna. Miss Botanika azonban inkább úgy csinál, mintha én nem léteznék és velem együtt nem létezne a köztük lévő ÓRIÁSI PROBLÉMA sem!!!! Sőt! Tulajdonképpen a Sváb is úgy csinál, mintha minden fasza lenne.... ugyanazt csinálja, mint 4 hónapja mindig. Én meg arra számítottam, hogy lesz úgy 5-6 hét, mire megtalálja Miss Botanika utódját, s addig én kúrogatok vele, mert hát jó vele kúrni...
2. Amikor az órákig tartó kínszenvedős beszélgetés alatt leszűrtem a dolgokat, akkor egy dacos kislány kezdett ébredezni bennem, aki azt mondta, hogy basszátok meg köcsögök, ha benneteket nem zavar, akkor elveszem tőletek ezt. Elveszem az egészet!!!!! Ti úgysem tartotok igényt az intimitás ezen részére, akkor miért is kellene lelkiismeret furdalást éreznem nekem? Ha a Sváb így is álompasi maradt a nő szemében és viszont, akkor megérdemlik egymást, szarok rá, viszont nehogy már csak nekik legyen jó. Ezért baszattam meg magam, de úgy, hogy majdnem elájultam. Megjegyzem, ezek az együttlétek nem csak nekem ekkora élmények! Szerintem nem ismerne rá Miss Botanika az urára, ha egy-egy ilyen kefélés közben látná... kurva gonosz tettes vagyok, mert nevetnem kell!!!!
Ezek után a Sváb és Miss Botanika elmentek egy romantikus nyaralásra, ahol a tervek szerint gatyába rázzák a kapcsolatukat. Tudomásom szerint ebből semmi sem lett, mert sokkal könnyebb volt testvérként élvezni a látnivalókat és úgy csinálni, MINTHA MINDEN HŰDEFASZA LENNE!!! Kérdeztem a Svábot és határozottan állította, hogy ez semmiféle problémát nem okoz közöttük. Elnyaralgattak, hazajöttek és még aznap feljött hozzám. Ja...
S a lényeg most jön!
Sokat olvastam a függőségekről, a diplomamunkám is erről szólt, de én soha nem mertem kipróbálni semmilyen szintetikus szert. Pont emiatt nem igazán hittem el, hogy teszem azt a heroinra egyetlen használat után rá lehet szokni, mert olyan óriási örömérzést ad, amiről az agy képtelen a későbbiekben lemondani. Péntek éjjel óta másképp gondolom! ELHISZEM, HOGY VAN ILYEN!!! Nem, nem azért mert felszívtam egy utcát (vagy mittudomén, hogy tolják igazából az ilyesmit!)...
Tekintve, hogy ezek ketten úgy csinálnak, mintha semmi sem történt volna, ezúttal és is kurvára leszartam, hogy kit bántok ezzel és kin ütök sebeket. Főleg annak fényében, hogy amikor a Sváb sajnáltatja magát, akkor sosem merül fel benne az, hogy engem ez hogyan érint. Csak a saját nyomora és Miss Botanikáé érdekli. Mert hát a nőt aztán a végletekig sajnálni kell és nem szabad több sebet ütni rajta, mert összeroppan!!! SZEGÉNY TÖRÉKENY VIRÁGSZÁL!!!! JAJ DE KIBASZOTTUL SAJNÁLOM BARBIE-T! Azt a Barbie-t, aki az etalon s aki nélkül a Sváb nem lehet boldog. Ilyen dumákat hallgatni, miközben áll a fasza pusztán attól, hogy meghallja a hangom, minimum nevetséges. Csak egy egyszerű nő vagyok és soha nem tudtam pasi aggyal gondolkodni. De ha Miss Botanika oldalát nézem, akkor hülye lenne borítani a bilit. Tényleg OKOS NŐ, attól függetlenül, hogy párkapcsolatban a viselkedését én TISZTESSÉGTELENNEK ÉS OSTOBÁNAK TARTOM. Azt még nem tudom, hogy azért tisztességtelen, mert ostoba vagy a tisztességtelensége kergeti ostobaságokba. De nem kell egyetemi diploma ahhoz, hogy összerakja az ember: Adott egy 30 feletti nő, akit nem lehet megbaszni és gyereket sem óhajt szülni.
TEGYE FEL A KEZÉT AZ A FÉRFI (ISTENUCCSE TEGYE FEL!!!), AKINEK KELL EGY ILYEN NŐ. NEM CSAK ÚGY, HANEM EGYÜTTÉLÉS SZINTEN. MIFÉLE FASZI AKARNA EGY ÉLETET LEÉLNI BASZÁS ÉS GYEREK NÉLKÜL????? MIFÉLE KAPCSOLAT AZ ILYEN????????
Azért írtam korábban, hogy Miss Botanika okos, mert nyilván tudja ezt ő is, és hát hülye lenne ezt a fasz Svábot elengedni, akinek látszólag így is kell. Más kérdés ugyebár, hogy mankónak megint ott vagyok én. Kipótolom a tortából azt az egy, ám mindennél fontosabb szeletet, amit ők a szemétre hajítottak.
Most péntek éjjel leszartam a Svábot és leszartam Miss Botanikát és konkrétan az egész világra fostam. Eleve meztelenül vártam. Minek fussunk felesleges köröket? Nem vagyok kíváncsi senki nyomorára, főleg akkor nem, ha az a nyomor hatással van rám is, és még csak fel sem tűnik ezeknek a KÖCSÖGÖKNEK!!!
Felszippantottam az utcámat, ha durván akarok fogalmazni. Olyan szinten csomagolt ki a Sváb és ennek én annyira a hatása alá kerültem, hogy az leírhatatlan. Ha csak visszagondolok rá, azonnal nedves leszek. Lehet itt mesélni a rózsaszirmos, szerelmes együttlétekről gyertyafényekkel, de állítom, hogy a péntek éjszakánk KENTERBE VER MINDEN ILYEN BLŐDSÉGET!!!! Mert akkor éjjel EGYETLEN ÁLARCOT SEM VISELTEM. Az voltam, aki mélyen el van temetve bennem és tudjátok mit? Kibaszottul tüzes, humoros, kedves nő lakik bennem, akinek "geci mocskos" a fantáziája. Azért az idézőjel, mert amikor lovagoltam rajta, ő meg duruzsolt a fülembe, akkor pusztán ettől elélveztem és akkor mondtam is, hogy geci mocskos, amit csinálunk, de pont ezért imádom.
Nem, nem fogom leírni a dugást (dugásokat) magát! Nem tudom ugyanis szavakba önteni. Nem is tudom hasonlítani semmihez. Aki akkor voltam ott az ágyban, az még számomra is ismeretlen! Sosem hittem volna, hogy miféle dolgok izgatnak, s mik azok a szavak, amiktől SZÓ SZERINT ELDOBOM AZ AGYAM!!! Életemben nem látott még ennyire lecsupaszítva SENKI. Soha senki nem látta még a bennem szunnyadó ÖSZTÖNLÉNYT, akit tényleg én sem ismertem... De ő kihozta belőlem. Kihozta és nem tudok mit kezdeni vele. Hogy a tökbe kellene ezek után beérnem középszerű dugásokkal?
Korábban írtam, hogy mindennél fontosabb tudnia az embernek, hogy mit akar, s ha ez még nem tiszta, akkor már az is segítség, ha tudja, mit NEM akar. Az önismeretnek én nem állok magas fokán, egyet azonban péntek éjjel óta biztosan tudok:
Én így akarok baszni életem végéig. Ahogy péntek éjjel, amikor is tényleg kiengedtem a teljes kontrollt a kezemből. Nem érem már be a csókolózás-cici töf-töf- szopás/nyalás-dugás kombóval!!! NEM ÉN!!!!
A péntek éjjeli 4 órás dugásunk alatt olyan dolgok történtek, amiket nem akarok megosztani mással, mert ha nem volt része ilyesmiben, akkor egyszerűen NEM ÉRTENÉ!!! A legtöbb ember ugyanis, ahogy egész mostanáig én is, képtelen teljes mértékben elengedni magát és hagyni, hogy a másik lássa őt minden mocskos kis fantáziájával. Félünk a szégyentől. Attól, hogy megrökönyödést váltunk ki a másikból. Leírhatatlan, amikor annyira biztonságban érzi magát az ember, hogy mindezt maga mögött hagyhatja. Nem kell gondolkodni, egyszerűen csak élvezni, élvezni, élvezni... addig, míg meg nem ijedsz attól, hogy konkrétan megáll a szíved.
Megtapasztaltam ezt. Csodálatos volt. Azt is tudom, hogy függő lettem. S azt is, hogy a leszokás istentelenül nehéz lesz. Pótszerek, mankók kellenek majd, hogy valahogy túléljek enélkül.
A blog egyébként a Sváb védelmében volt kesze-kusza. Azt állítja azonban továbbra is, hogy bár a nője tud a blogról, nem... ő nem olvasta el... (sicc). Akkor miért kellene titkolóznom? Ha Miss Botanika úgysem olvas, akkor ki előtt is titokzatoskodom? Meg hát... ha belegondolok, még ha olvas is, nem változtat semmin. Nem fogja elhagyni a Svábot, mert ahhoz elég okos. A kutyának nem kellene ugyanis... és ők ketten annyira-annyira JÓ TESTVÉREK!!!!! Egy dugás nem állhat ennek a szoros köteléknek az útjába!
A Sváb védi saját magát, védi tíz körömmel Miss Botanikát és állítja, hogy engem is. Milyen furcsa érzés ez.... mert én nem érzem. Egyáltalán nem érzem, hogy számítanék! S ez Isten újabb mélytorkozása is egyben, hogy az a pasas, akivel ezt átéltem, szarik a fejemre és egy olyan nőért van megveszve, akitől még egy középszerű dugást sem kaphat, nemhogy ezt... amitől egyébként ő is csak ordítani tud!!!!
Lehet, hogy valamilyen szinten számítok, de rohadtul nem annyira, mint KELLENE!!!!! Értem - teljesen nyilvánvaló okok miatt - nem küzd, nem harcol. Tőlem csak mindent tudomásul vesz. Mert Miss Botanika az Istennő! Akkor is, ha nem szül gyereket és akkor is, ha nem lehet megkúrni. Ő a világ LEGJOBB TESTVÉRE!!! Lehet vele nevetve együtt főzni, kirándulni és virágokat fotózni és legózni meg nyaralgatni. Csodás!
Bennem meg kezd gyűlni a méreg, hogy menjetek már a picsába!!!!! Hol is van az én védelmem? Ki figyel rám?
S miközben átéltem a Svábbal azt, amit pénteken, már másnap éreztem azt is, hogy bármit is mond, én neki soha nem leszek több, mint "A PINA". Megtisztelő cím, nem mondom, de... hát nőként nem túl önbizalom növelő, hogy egy Barbie-ért átkelne a fél világon és bármit elviselne, csak el ne veszítse. Hogy én vagyok, az csak megfűszerezi az ő kedves kis családi kapcsolatát.
Meg kell védenem magam és egyenlőre csak a legprimitívebb szinten vagyok erre képes, mert a legmélyebb ösztöneim lettek megpiszkálva. Ezt visszatolni a tudatalattiba nem kevés meló lesz, s nekem senki sem fog segíteni, úgyhogy KURVÁRA MAGASRÓL SZAROK A SVÁBRA ÉS A KIBASZOTT NŐJÉRE IS ÉS ÚJFENT AZT KíVÁNOM, HOGY VÉGRE BÉKÜLJENEK MÁR KI (lófasz és esti fény, ez az én kábító szövegem egyébként, hisz nem is szakítottak, ugyanúgy együtt élnek és a család sem tud semmiről, mert a látszatra kínos ügyel a testvérpár)!!!! MEGÉRDEMLIK EGYMÁST.
A tudat, hogy a Svábnak úgy kell leélnie az életét, hogy ő nem élheti át SOHA TÖBBÉ azt, amit pénteken együtt, némi vigaszt nyújt. Ez gonoszság, tudom. Mégis... én még találhatok egy faszit, akivel talán, hangsúlyozom, TALÁN eljutok erre a szintre a szexben. A Sváb viszont, aki önként akar... mit AKAR!!!!, MEGHAL, HOGY KEN BABA LEGYEN... nos, ő jelen állás szerint élete végéig farkat fog verni és tekintve, hogy az elmúlt 4 évben min mentem keresztül, ez mosolyt csal az arcomra.
Úgyhogy nem, kurvára nem vagyok tiszta... nem vagyok én semmi. Csak egy készséges pina vagyok, semmi több. Hiába sír nekem a konyhámban, hogy nem tud lemondani rólam. Kurvára nem kell lemondania rólam, hiszen a büdös életben nem harcolt értem. Velem nem akarta rendbe hozni, hozzám nem volt türelme, engem kigúnyolt a problémáim miatt és kurvára SOHA NEM TARTOTT KI MELLETTEM. Miért kellene akkor nekem az ő kibaszott lelkével törődnöm? Miért kellene elfogadnom, hogy védi a nőjét? Illetve rendben, elfogadom, de akkor meg ne sírjon nekem, hogy képtelen lemondani rólam.
Közben kaptam egy telefont és esküszöm az élő Istenre, hogy ma lesz a napja, hogy addig nem nyugszom, amíg ki nem nyírom magam!!!!!!!
SZEVASZTOK!!!
