Nos, magamról nem írnék. Még akkor sem vagy pont azért nem, mert épp ma csókolóztam egy faszival, aki utána közölte velem, hogy idézem: "Te olyan típusú nő vagy, aki nagyon ki tudna elégíteni engem". Meg, hogy a hangomtól feláll neki. Megcsókoltam, mert kérte. De nem erről, nem magamról akarok írni.
Újra elkezdtem olvasni Popper műveit, mert... mert.... SZERETTEM és szeretem a mai napig. A "Holdidő" c. könyvének 2., bővített kiadása 2005-ben jelent meg. Ebből szemezgettem. Azokat a gondolatokat, amik nekem fontosak. OLVASSATOK PARASZTOK, A HAJTÁS UTÁN LESZ SZEX BASSZÁTOK MEG! (és közben hátha becsorog valami abba a káposztalével teli fejetekbe!!!!! Mondjuk egy kis ész... egy borsnyi adag... nem fog megártani, nyugi!!!)
Az állatkertben megszületik a lelkem
"Tudjuk, hogy halálra születik az ember. De, hogy addig mi mindenbe keveredik... Micsoda súlyokat cipel magával... És miért is?
- Mester, hozzád jöttem, hogy tanítsál.
- Jól van. Tedd le a csomagodat.
- Üres kézzel jöttem.
- Hát akkor cipeld tovább. "
A Mandelek
"A tankönyvek és a romantikus regények azt állítják, hogy az igaz érzelmek impregnálva vannak a sorscsapásokkal szemben. Én úgy vélem, hogy a nyomor és az unalom minden érzelmet fölzabál."
Ballada Hermann tanár úrról
"A pszichoanalízis - mint téma és gyakorlati konzekvenciákkal járó tanpasztalás - nálunk állandóan jelen volt. Nap mint nap láthattam, hogy milyen tökéletesen elégíti ki a vallásos igényeket. Akárcsak később a marxizmus. Szerintem nem az emberekre kell gyanakodni, akik vallásos hittel és buzgalommal csatlakoznak valamelyik szellemi konstrumhoz, hanem arra a konstruktrumra, amelyikből - nevezze magát természet- vagy társadalomtudománynak - könnyen lehet vallást fabrikálni."
***
"- Kérem, maga méricskélni akarja a szeretetet. A szeretetet nem lehet méricskélni. Vagy van, vagy nincs." (Hermann Imre - megkapaszkodási ösztön felfedezője)
***
"Elhatároztam, hogy mérsékelni fogom a kettőnk közötti jogos, de szerintem mégis túlzásba vitt aszimmetriát. Az egyik óra elején megkérdeztem:
- Volt a tanár úr életében igazi nagy szerelem?
Csend.
- Volt a tanár úr életében igazi nagy szerelem?
Csend.
- Addig nem beszélek, amíg nem válaszol. Volt a tanár úr életében igazi nagy szerelem?
Csend.
- Volt a tanár úr életében igazi nagy szerelem?
Csend.
És így tovább, az óra végéig. Remekül szórakozhatott. Ám, percekkel az óra befejezése előtt, váratlanul megszólalt:
- Na és, ha volt? ... Na és, ha nem volt? ...
Jéghideg hangon ennyit mondott."
***
Popper kb. 1 évig járt hozzá, aztán elkezdett rendszeres vacsorapartnere lenni Petőnek és barátainak, mire Hermann kivágta őt az analíziből. Évekig nem is beszéltek.
***
"Máig azt vallom, hogy az emberek lelke kapcsolatokban betegszik meg és kapcsolatokban gyógyul. A gyógyítónak nem szabad rejtőzködnie. Mutatnia kell magát. Nem baj, ha identifikációs lehetőséget nyújt a páciensnek."
***
"Kikísért. Mikor kinyitotta az előszobaajtót, mélyen meghajolt.
- Öreg vagyok már. Nem tudom, találkozunk-e még az életben. Elnézését kérem, ha valamikor megbántottam volna.
- Én is.... - dadogram megrendülten. - Én is...
Nem találkoztunk többet."
Buddha Budapesten
"- Nem tisztelem a szenteket. Mert elvonulnak a világtól egy kolostorba, egy barlangba. Ott nem kunszt a szentség. Egy kupleráj közepén tessék szentnek lenni! Az a mutatvány."
***
"Neve: Dr. Pető András
Foglalkozása: Pető András. Egyébként orvos, tüdőgyógyász, mozgásterapeuta és filozófus.
Hobbija: Hallgatva vagy beszélve gyógyítás.
Esténként hányszor lehetett ilyesfajta beszélgetést hallani: A telefon csengett. - Örökké csengett. Felvette. - Mindig felvette.
- Pető.
Csend. A vonal túlsó oldalán beszéltek.
- Nem. Ma még ne ölje meg magát.
Csend. Valaki tovább beszélt vagy kérdezett.
- Csináljon magának egy jó hagymás rántottát. Szereti, ugye?
Csend. Valamit válaszoltak.
- Na látja! Hívjon szerdán. Várni fogom.
Tudni lehetett, hogy ebben a négy mondatban benne volt a Föld, az Ég és Minden Seregi. "
***
"- Az a legfontosabb, hogy az ember a sorsa szerint éljen.
- Honnét tudhatja, hogy mi a sorsa?
- Onnét, hogy megteszi, amire konzekvensen unszolja valaki. Nem zárhatja ki, hogy egy angyal beszél belőle".
***
"Híre járt, hogy Márai Sándor depressziós. Kun Miklós kezelte, nem sok eredménnyel. Elvonszolta hozzá Petőt. Márai egy besötétített szobában feküdt és nyögdécselt. A számára idegen Pető megállt az ajtóban.
- Sándor! - mondta sztenori hangon. - Keljen fel és írjon! Mert ez a maga dolga a Földön!
- Majd ha az Úristen elküldi hozzám az egyik angyalát - lehelte Márai -, akkor felkelek.
A kopasz, kövér, heresérves Pető akkorát ordított, hogy remegtek a falak:
- Sándor! Itt az angyal!
És a mellére csapott.
Akkor Márai felnézett az Angyalra, és lassan kikászálódott az ágyból."
***
Anno Hermann ugye azért dobta ki Poppert az analízisből, mert azt hitte, hogy Pető hatása alatt van. Erről így ír Popper:
"- A főorvos úr miatt kidobtak az analízisből.
- Mondd, fiam, rendesen fizettél ennek a Hermann-nak? Mert ezek az análitikusok nagyon kényesek erre.
Így mondta, á-val.
- Rendesen fizettem.
Mármint az anyám - tettem hozzá gondolatban -, lévén, hogy saját jövedelemmel nem rendelkeztem.
- Mondd csak el, hogy is volt!
Nagyon tetszett neki a dolog. Vidáman csillogott a szeme.
- Hát, fiam, miattam dobtak ki, akkor nekem rendbe kell hoznom a dolgot. Mert én is tudom azt, amit ezek az análitikusok, csak kicsit gyorsabban dolgozom. Hát, miért is jártál te ehhez a Hermannhoz?
Mondtam neki valamit a bajaimról saját magammal. A szülőbosszantásul az érettségi másnapján kötött házasságom felkeltette a figyelmét.
- Te nős vagy?
- Nős.
- És hol a feleséged?
- A Balatonon nyaral.
- Nélküled?
- Ő már befejezte a vizsgaidőszakot. Nekem még hátravan két kollokviumom.
Bömbölni kezdett:
- Pali! Pali! Pali!
Pali hivatalsegéd-féle volt. Bicegve közlekedett.
- Hozzon levélpapírt, borítékot és tollat. Azután üljön taxiba, és vásároljon húsz horgot a horgászboltban. - Felém fordult. - Te pedig írd, amit diktálok. Hogy hívják a feleségedet?
- Zsuzsa.
- Kedves feleségem, Zsuzsánna!
- Zsuzsa!
- Zsuzsánna, ha mondom! Hallom, jól nyaralsz nélkülem a Balatonnál, és felcsaptál horgásznőnek. Érezd továbbra is jól magad. Küldök horgokat. Üdvözöl volt férjed, Péter. Leírtad?
- Le - mondtam rémülten.
- Na, fiam, ezt a házasságot befejeztük. Foglalkozzunk okosabb dolgokkal.
Megjött Pali. A horgokat betettük egy borítékba.
- Adja fel postán. Nem kell ehhez a Hermánn! - tette hozzá.
Hogy merte? - tűnődöm azóta is."
***
"Rendkívül segítőkész volt. Mondhatnám, hogy aggasztóan, néha agresszíven segítőkész. Mégis, néha váratlanul megmerevedett, ha megkértem valamire. Ilyenkor behunyta szemét és csendben üldögélt. Egy idő után már tudtam, mi következik.
- Nem érzem feladatomnak, hogy ebben segítsek neked!"
***
"Bejárt hozzá beszélgetni egy közeli templom plébánosa. A barátságnak úgy szakadt vége, hogy a plébános panaszkodni kezdett:
- Nehéz időket élünk. Ki tudja, mit hoz a jövő az egyházaknak?
A következő pillanatban már rémülten rohant a kijárat felé. Nyomában kacsázott üvöltve Pető.
- Gazember! Mi köze egy katolikus papnak a jövőhöz, a holnaphoz? Hát nem maga imádkozza naponta többször, hogy mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma?!"
***
"Fiókjában mindig volt két határidő nélküli meghívó, egyik a zürichi, másik a jeruzsálemi egyetemre.
- Főorvos úr, mért nem utazik soha?
- Én nem utazhatok, fiam, mert ha Soroksárnál messzebb megyek, már nem tudok vissszajönni.
- Miért nem?
- Mert én annyira utálom, amit csinálok.
- A mozgásterápiát?
- Azt.
Elképedésem miatt dadogva kérdeztem:
- És akkor miért nem hagyja abba a főorvos úr?
- Mert félek, hogy valami rosszabb jön helyette. Infarktus... Agyvérzés...
Most persze felsikolthat az áhítatos Pető-imádó. Pedig csak két egyszerűen belátható léttörvényről van szó. A főorvos mindkettőt szerette emlegetni:
- Előfordulhat, hogy egy különösen rossz ízű falatra harapsz rá. Edd meg! Mert ha százszor kiköpöd, százszor visszakerül a szádba, és egyre keserűbb lesz.
- Vécés néninek tett meg az élet és utálod a szarszagot. Mi a teendő? Neked kell a legjobb vécés néninek lenned. Mert akkor egy idő után kiemelnek a vécék felügyelőjévé. S miközben utazgatsz egyiktől a másikig, már jó levegőn vagy. Azután te leszel a vécék referense a központban, és véglegesen megszabadultál. De ha elhanyagolod a munkád, azt fogják mondani, hogy ez még vécés néninek se jó!
A pszichológiáról lesújtó véleménye volt. Ezt többször kinyilvánította.
- A lélektannak tíz alapkérdése van. Minden alapkérdésből újabb tíz kérdés következik. Tehát van összesen száz kérdés. Felteszem neked az elsőt: létezik-e emberi individualitás? Ha tudod a választ, jelentkezz a második kérdésért, akár még ebben az életben, akár sok megtestesülés múlva."
***
"Nagyszerű emberismerete bizonyítékaként idézem egy kijelentését:
- Fiam, ha egyszer abba a kellemes helyzetbe kerülsz, hogy két nő marakodik érted, a te kötelességed az, hogy ne csinálj semmit. Majd az agresszívebb nő elvisz téged, és az neked jó lesz."
***
"Volt egy elbocsátó szép üzenettel eltávolított ex-barátnő, akitől annyira félt, hogy még évek múlva is küldött neki apanázst. Én voltam a kézbesítő. Munkám rituális beszélgetéssel ért véget.
- Otthon volt?
- Otthon.
- Átadtad neki?
- Átadtam.
- Mondott valamit?
- Mondott.
- Mit mondott?
- Azt nem mondom meg a főorvos úrnak, mert ideges lesz.
- Jól teszed. El tudom képzelni - tette hozzá -, és legyintve elment."
***
A hideg és a forró szellem
Lukács Györgyről így írt Popper, aki megváltoztatta az életét, fölébresztette benne a szellemi igényességet önmagával szemben):
"Élete végén elmondta, hogy hatéves korában lett filozófus. Nagypolgári zsidó család, jólét, nevelőnők. Gyurikának hatéves korára kialakult a meggyőződése, hogy a felnőttek kizárólag hülyeségeket beszélnek.
- Húzd ki magad!
- Mosd meg a füledet is!
- Rakj végre rendet a szobádban.
- Szépen egyél, ne csámcsogj!
A gyerek néha ugyancsak hülyeségeket mond, de olykor mondhat okosat is. Ám egy napon új nevelőnő érkezett. Bent olvasott a gyerekszobában, amikor Gyurika odament hozzá.
- Nem találom a vonatomat. Hol van?
A nevelőnő felnézett.
- Ahová tette, Gyurika. Ott van.
Lukács Gyurika megdermedt. Nem hitte, hogy felnőtt ilyen okosat mondhat. És ekkor eldőlt a sorsa. Hiszen mindenki ezt kérdezi egy életen át.
- Hol a boldogságom?
- Ahová tette, asszonyom, ott van.
- Hol vannak a sikereim?
- Ahová tenni tetszett, drága uram.
Minden ott van, ahová tette az ember. A hite, az orgasztikus képessége, a szemüvege, a kulcsai, a becsülete, a bizakodása, a reményei... Minden."
***
"Oly korban élünk most a Földön, amikor az ember egyre jobban utálja a szellemi erőfeszítéseket. Álmában, hipnózisban, relaxációban megtanulni nyelveket, már az egyszeregyet sem tanulja meg, hiszen ott a kis kalkulátor. Földrajz? Művészettörténet? Ugyan. Internet van. Mindez megnézhető, vagy akár letölthető. Ha bent van a gépében, majdnem annyi, mintha benne lenne a fejében is. Ez a "majdnem", a szellemi erőfeszítésekből született kultúra agóniájának szava. Majdnem zseniálisak vagyunk, majdnem tisztességesek, majdnem kulturáltak, majdnem jószívűek, majdnem igazi apák, majdnem igazi anyák, majdnem igazi hívők, papok, miniszterek, majdnem igazi állami méltóságok... Mi hiányzik? Ez a Szfinx kérdése a harmadik évezred hajnalán, mielőtt lerúgna minket a szakadékba. Naponta új Oidipusz-jelöltek tűnnek fel és zuhannak alá, vajon útban van-e már az igazi? "
***
Füst Milán író, költő és gondolkodó
"Nagy Endre egyszer tökéletesen megfogalmazta a racionális esztétika tragédiáját. A racionális esztéta az a geológus, aki műszereivel odamegy a Szent Péter székesegyházhoz, és kopogtatni kezdi: ez dolomit, ez mészkő, ez cararrai márvány.... Nem lehet vele vitatkozni, mert mindig igazat mond. Csakhogy a San Pietro nem ásványtani gyűjtemény, hanem műalkotás, kompozíció." (Füst Milán)
***
"Füst Milán szellemi boltjában annyi osztályon felüli minőségi áru volt kapható, hogy érdektelenné vált a kirakat görögtüzes kivilágítása."
***
"Az egész művészet, az esztétikai érték és az ember érzelmi és gondolati világa szubjektív. Az objektivitását hangsúlyozó ember szívtelen, gonosz és buta, a tetejébe még mutogatja magát. Ítéletei a mennyei bíróság előtt semmisnek számítanak."
***
"Műalkotáshoz elegendő energiát, "ihletet' csak a valóság elleni lázadás, az el nem fogadás dühe adhat. Ám ez kevés. Önmagában csak destrukcióhoz vezet. Kell hozzá egy látomás is arról, hogyan lenne jobb. Ezért írja: a művész kijavítja a Teremtést! Én ezt úgy képzelem el, hogy például Csontváry Libanonban döbbent csodálkozással bámulta a satnya cédrusokat.
- Uramisten, hát csak ennyi telt tőled? Na, majd én megmutatom neked, hogy milyennek kellene lennie egy cédrusnak!
Olyan cédrus, mint Csontváryé, nem volt a világon. Most már van."
***
"Ez mind én voltam egykor":
"Lí Csi mester felelt a tanítványainak, akik megkérdezték:
- Mester, mi a Tan értelme?
- Vigasztalás."
***
Füst M. a dohányzásról: "Egy fiatalember megy az utcán, augusztusi hőségben. Kirúgták az állásából, elhagyta a szeretője, nem tud lakbért fizetni, és még egy pohár sörre sincs pénze. Találkozik egy barátjával, aki meghívja sörözni. Tehát négy gyötrelme közül egy csillapul. S ettől a másik három miatt is kevésbé szenved. Így hát kialakít magában az ember egy művi szükségletet, amit bármikor ki tud elégíteni: rágyújt. S ettől az élet bajai elviselhetőbbé válnak."
***
"A dühroham első hullláma még kontrollált. Kell történnie még valaminek, amikor felzúdul a minden gátat elsöprő második." (A feleségem története)
***
"Az író világosan látta, hogy az emberben először felkeltődik a feszültség, az izgalom, a kockázat, az extázis iránti vágy, és létrejön egy belső állapot, amiről Tóth Árpád így vallott:
Várom: még egyszer tán zengő vihart hoz
az élet, s halk hajóm a tengeren
Hazárd, utolsó táncra engedem:
Zúzódjon szét, vagy lengjen drága parthoz!
Vagyis kinyitja magát a kaland, a szerelem előtt. F. M. prózaibban juttatta a világ tudomására:
Apróhirdetés
Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik! "
***
"Egy sírfeliratot szerkesztett magának.
Itt nyugszik Füst Milán magyar író.
Csak kevés embert szeretett, és azokat is utálta.
Ebben az utólagos örömben sem részesülhetett. Elhamvasztották, bedugták a halálméhkas egyik sejtjébe. Most már ott marad föltámadásig."
A Luxor
Ladányi Mihály költő-filozófus:
"Misiről köztudott volt, hogy imádja a frigid nőket. Ha hallott egyről, még ha Nyíregyházán lakott is, utánautazott. Megkörnyékezte, s az első orgazmusig vele maradt. Akkor közömbössé vált számára, és a tömzsi szexuális megváltó más kaland után nézett. "
***
"Ladányi talán nem is volt igazi költő, hanem filozófus, aki versekben találta bölcseletét.
Csak a megfeszítés, Uram,
Már-már ecetes szivacs sem,
Kezdetben két latorról volt szó.
Mi ez a sereg körülöttem?
Avagy.
Az embernek lakása van,
És lakásának kulcsa van,
És kulcsainak van kulcskarikája.
Az embernek jó teste van,
Testének jó testrésze van,
És testrészének van jó Marikája.
Az embernek ruhája van,
És ruhájának zsebe van
És zsebéhez illő politikája. "
***
"Amit Ladányinak a frigid, Hermann-nak azt jelentette az ismeretlen nő. Odalépett például egy kirakatot nézőhöz, és a fülébe súgta: "Nagyságos asszonyom, basszunk egy jót!" Statisztikájában nem volt rossz azoknak az arányszáma, akik elfogadták a javaslatot."
***
"A luxoristák kebelén Zelk így panaszkodott:
Asszonyok, lányok, szervusztok, szia,
Kezdődik nálam az impotencia.
Véletlenül ott volt Nagy László is. Percek alatt elkészült a válasszal:
Nyelve, ha van Zelk úr,
Haláláig az elkúr.
....
E költői levélváltás fellelkesítette a jelenlévőket, és trágár versírási versenyt rendeztek. Emlékezetem szerint a győztes Kolozsvári Grandpierre lett.
A fiú kérdése apjához:
Apám, mit kezdjek horgas faszommal?
Jó tőke az fiam, forgasd haszonnal. "
***
"A Luxorban trécselő, vitatkozó, viccelő emberek zöme a gondolatok kifejezéséből élt. A magyar nyelv volt az a talaj, amibe a gyökereink nyúltak. S a gondolati tartalmakat, amelyeknek a kifejezésére vállalkoztak, szinte a világkultúra egészéből szívták magukba. Egyszerre voltak markánsan magyarok és felszabadultan kozmopoliták. Lehetséges ez az érzelmi-szellemi állapot, vagy önbecsapás? Azt gondolom, hogy az első nagy világégés óta ez az egyedüli állapot, ami keservesen ugyan, de lehetővé tesz előrelépéseket a szembe fújó szelek erősődő viharában. Minden más lezárása vagy talajtalansága a kulturális orientációnak imponáló mélységű meghülyüléséhez vezet.
- Tulajdonképpen kik a ti igazi ellenségeitek? - kérdeztem egyszer népiesen jobboldali ismerőseimet. - Ugyanis mindig a bolsevikokat szidjátok, de a liberálisokat próbáljátok a földbe taposni.
- Például te! - vágta rá az atyafi. - Te vagy a mi igazi ellenségünk és a te fajtád. Mert miattatok nem tudjuk otthon érezni magunkat a saját országunkban.
- Mit mondasz?
- Igen. Ti, akik nyelveket tudtok, és mindenkit azzal vertek fejbe, amit összeolvastatok. Tóóókvill - ugye, így kell hangsúlyozni? - Tóóókvill aszonta, Tóókvill eszonta... Hát ki a lófasz az a Tóóókvill? Ki nem szarja le?
- De...
- Ti, akik ha szakad a part, kilógtok külföldre. De nem ám mosogatni, egy büdös vendéglőbe! Egyetemi tanárnak, professzornak...
- Figyelj ide...
- Tudod, mit akarunk mi? Rendesen dolgozni. Jókat zabálni. Nagyokat fingani. Zsugázni. Borozgatni. Csajozni. De ti mindenütt ott vagytok. Nekünk pedig le kell sunyni a fejünket.
Tragikus. Végül az is előfordulhatna, hogy valaki büszke arra, hogy az országának van egy külföldön is elismert szellemi elit rétege. De nem nálunk. Például nálunk egy értelmiségi párt soha nem szerezhet magának tömegbázist, és ha valakiről kiderül, hogy Schillerről nem gondolja azt, hogy opeles, sem azt, hogy haramia, hanem olvasott is valamit tőle, akkor már felmerül a gyanú, hogy az illető valószínűleg zsidó. "
Az impulzusok erdejében
Török Sándor (a Krisztushívő Zsidók (!!!) társaságának elnöke (is) volt)
"Egyszer szomorúan mondta:
- Tudod, csak azt ne érjük meg, hogy mi kerüljünk hatalomra. Akkor a pártbizottságok helyén Kerületi Beavatási Hivatalok működnének. Az elemi iskolai tankönyvekben történetek szólnának a jó antropozófus gyerekekről, akik segítenek megjavulni a rossz kis materialistáknak.
Kedjük megérteni."
***
"A kérdés: mit tehetünk, ha egymásba szeret az a két ember, akiket a legjobban szeretünk a világon? (Török felesége összejött Török legjobb barátjával, vagyis szerelmesek lettek egymásba): Ezt a próbát Török Sándor apostoli fényességgel állota meg. Elvált Hédi nénitől, tanú volt szerelme és barátja házasságánál. Az esküvő után a margitszigeti Nagyszállóba mentek ünnepelni. Ott pillantottam meg hármukat pezsgős vacsora mellett. Török arcán végtelen kedvesség, mosoly és megértés látszott. Azt hiszem, befelé sírt. Felajánlotta, hogy lakjanak nála. Így is történt. Harmonikusan éltek. Kenyeres Imre korán meghalt. Hédi és Sándor házaspárként éltek tovább.
A két manós könyv - Kököjszi és Bobojsza, Gilikoti - és a Csilicsala varázsló és Gyuszi kalandjairól szóló regényei miatt a köztudatban elsősorban ifjúsági regényei miatt tartották számon. Nemigen vették észre a manókról szóló legenda alcímét: "Egészen kis gyerekeknek és egészen nagy felnőtteknek írta Török Sándor". Jobbára átsiklottak Csilicsala bácsi jellemzésén is, "aki hívásra azonnal megjelenik, hívás nélkül kicsit előbb". Akár egy angyal, vagy maga a Jóisten."
***
"Munkaszolgálatos korából mesélte, hogy Erdélyben egy felrobbantott vasúti hidat kellett helyreállítaniuk. Amikor elkészültek, egy alezredes beszédet mondott, magyar testvéreinek nevezve őket, akik ásóval és lapáttal harcolnak a győzelemért. Azután átment a próbavonat, és a híd leszakadt. Az alezredes üvölteni kezdett:
- Nyomorult zsidók, aljas szabotőrök. Elrendelem a tizedelést!
Halálra váltan álltak. Ám Sándor hallotta, hogy mit motyog maga elé a mellett álló öreg Grünfeld bácsi:
- Nü, első hídnak nem is rossz...
Nyolcvanadik születésnapján unszoltuk:
- Mondj magadról valamit, Sándor bácsi!
Egy darabig hallgatott.
- Tudjátok gyerekek, én egész életemben úgy éltem, hogy csináltam valami nagy zűrzavart, kalamajkát, s évekig tartott, amíg kidolgoztam magam belőle. Akkor megcsináltam a következőt...
...
"Nem egyszerű dolog meghalni. És visszatérni a halálból? Nemes Nagy Ágnes írja Lázárról:
Amint lassan felült, balválla-tájt
e teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz."
Boszorkányok
Popper pszichológusi pályafutását Dr. György Júliánál kezdte, kinek legnagyobb szakmai riválisa P. Liebermann Lucy volt, egy másik neves tanár/pszichológus. Popper volt a futár közöttük.
Dr. György Júliát, mivel leszbikus volt és "házasságban" is élt a feleségével, ráadásul hosszan és jól, még saját pályatársai sem igazán fogadták el. Egyszer elküldte P.-t Liebermannhoz, hogy intézzel el egy ügyet, amiből az sült ki, hogy a Popper őt választotta analízisének folytatásához.
(Ezt most csak azért vágom be, mert hát M. F. lennék, vagymi:
"P. Liebermann Lucy, az I. Gyermekklinika Pszichológiai Osztályának vezetője volt. Első analízise során (Poppert analizálta), azt mondta neki (Poppernek): - A manók néha csatlakoznak az emberhez. Nem akartam hogy bármiféle sleppem legyen." )
Dr. György Júlia a fentiekért természetesen udvariasan, de azonnal kirúgta, amint elmondta neki. Popper ment tovább az életében, aztán egyszer csak, mikor már Liebermann utóda és a Magyar Pszichológiai Szemle szerkesztője volt és tudományos fokozatot is szerzett, csörgött a telefonja:
" - Itt dr. György Júlia beszél.
- Parancsoljon, Júlia néni.
- Péter! Nagyon öreg vagyok már. Rendezzük el a dolgainkat. Jöjjön el hozzám vacsorára. ".
***
"Elmesélték, hogy amikor infarktust kapott, Júlia néni az intenzív osztályról irányította a "Faludit". A kollégák állandóan rohantak végrehajtani az utasításokat, és féltek a délutáni számonkéréstől. Júlia már kiszabadult az intenzívről, már a rehabilitációs belosztályon volt, amikor furcsán elcsöndesedett. Befelé fordult. Beszédében valami tétovaság keletkezett. A helyettese szóvá is tette:
- Júlia néni! Amikor az intenzíven feküdt, akut életveszélyben, annyira aktív volt, irányított minket, részt vett a rendelés munkájában. És most? Mi történt?
- Tudod - mondta Júlia néni némi hallgatás után -, ahogy itt tanyáztam, és teltek a napok, a hetek, valahogy kicsúsztam az életből. És nem bírok visszatalálni....
Többé nem is talált vissza.
Pető főorvos mondogatta:
- Sose feledkezzetek meg arról, hogy a betegségben rettenetesen el lehet fáradni. Előfordulhat, hogy orvosilag minden rendben van, de a beteg elfáradt, feladja az életét és meghal."
***
"Pszichoanalítikusként bekerült az akkori Zsidókórházba - ma Orvostovábbképző Egyetem -, Richter Hugó híres neurológiai osztályára.
Ott tanulta meg egy életre, hogy nem szabad fanatikusan gyógyítani, meg kell keresni egy pszichés eredeti tünet értelmét, funkcióját a beteg életében. Behoztak egy teljesen lebénult paraszt bácsit. Bénaságát hisztériás eredetűnek tartották. Kiderült, hogy házát, vagyonát a lányára íratta, aki férjhez ment, és a papa fölöslegessé vált az életükben. Egyre kijjebb szorították a házból, a végén kimeszelték neki a disznóólat. Ott megbénult.
A fiatal Liebermann meg akarta mutatni a szkeptikus orvoskollégáknak, hogy mit tud a pszichológia. Ismételt hipnózisokkal két nap alatt feloldotta az öreg bénaságát. A beteg előtt megnyílt a perspektíva, hogy mehet vissza a disznóólba. Hazaindultában elesett a lépcsőn, medencéje, combcsontja eltörött. Most már biztosítva volt, hogy bennmaradhat a kórházban."
***
"Egyszer mondtam neki:
- Így meg fog halni, Lucyka.
Nézett rám.
- Miből gondolja, hogy én annyira szeretek élni?
Halála előtt két nappal még otthon ápoltuk. Akkor már erősen morfinozták. Egyik este én voltam az ügyeletes a szobájában. A kislámpa fényénél olvasgattam. Megszólalt.
- Ki van itt?
- Én, Péter.
- Mondja, Péter, sokáig tart még?
- Nem tudom, Lucyka.
Sóhajtott.
- Hát nem baj. Idebent már minden rendben van."
Professzorok
Gegesi Kiss Pál székely gyermekorvos, kardiológus, a festmények szerelmese, lírai költő, hét gyermek apja.
"Utálták kíméletlen agresszivitása miatt is. Hányszor voltam tanúja a viziteken elhanghott párbeszédnek.
- Hol a beteg koponyaröntgene?
- Nincsen, professzor úr.
Gegesi szája mellett kidagadtak a masszéter izmok, ahogy Úristenként sivította:
Legyeeeen!!!!
És lett.
Később már nem vizitelt."
...
Persze, nagy ritkán azért bejutott hozzá egy-egy protekciós beteg. Egy alkalommal telefonon áthívott.
- Biztos valami pszichológiai ügyről lesz szó. Jobb, ha kezdettől maga is itt van.
Langaléta, pironkodó kamasz fiút vonszolt be az anyja.
- Professzor úr, nagyon kérem, tessék vele valamit csinálni. Ennek a fiúnak egész nap áll a fütyülője.
Gegesi két lépéssel a fiú mellett termett és magához ölelte.
- Simulj hozzám, fiam. Hátha ragályos ez a betegség!"
***
Az osztályon volt macska is, aki ott ragadt. Popperé lett. Benjámin Lászlónak hívta. Az alom tisztítása is az ő feladata volt, és ebből lett a baj.
"Gegesi ellenőrző körútját tartotta. Megtorpant.
- Kollégák, nagyon erős az istállószag ezen az osztályon.
Benjámin László előjött a szekrény alól.
- Nini - mondta az akadémikus -, egy kiscica! Nem azért erős az istállószag, mert ez a kiscica ide defekál?
Kínos csend. Varga nevű munkatársunk előrelépett.
- Professzor úr, hogy hova defekál, ezt nem tudjuk. Szarni itt szokott.
Gegesi megdermedt, sarkon fordult és eltűnt."
***
"Gegesi másik szerelme a pszichológia volt.
...
Emlékszem egy akadémiai vitára, ahol azt felelte Molnár Eriknek:
- Kérem, ha majd ad nekem egy módszertant, ami marxista-leninista alapon szünteti meg a bevizelést, azonnal bevezetem. De nekem addig is gyógyítanom kell."
Dr. Petényi Géza, gyermekgyógyász
"Élmény volt látni, ahogy Petényi vizsgált.
...
Egy alkalommal négy híresség tartott konzíliumot Hárman elmondták a diagnózisukat, mindegyik mást. Petényi szokása szerint hallgatott.
- Géza tanár úr, neked mi a diagnózisod?
- Én sem tudom, hogy mi baja van."
***
Dr. Kádár Miklós, az ELTE Jogtudományi Kar Büntetőjogi Tanszékének professzora
Első találkozásuk Popperrel:
"Szemügyre vett. Majd szólt.
- A tudós arról ismerszik meg, hogy mindig dolgozik az agyával. Ezért, ha arról informálnak, hogy ön egész nap a Palatinus strandon napozik, tudom, hogy szorgos munkában van.
- Ketten fogjuk ezt tudni, professzor úr.
Egy pillanatra elmosolyogta magát.
- Foglaljon helyet.
Leültem.
- Még annyit kell tudnia, hogy csak olyan emerrel dolgozom, aki az átlagos teljesítmény hatszorosára képes. Tehát, ha holnap azt kérem öntől, hogy egy éven belül szerezzen egy építészmérnöki diplomát, ön legfeljebb csak annyit kérdezhet, hogy ragaszkodom-e a jeles minősítéshez.
- Megértettem, professzor úr.
- Akkor a viszontlátásra. Annál jobb, minél kesebbet látom a tanszéken."
***
"Kádár Miklós volt a legokosabb ember, akivel találkoztam. Emlékszem, az új büntetőtörvény vitáján be akarták vezetni, hogy azt, aki fegyveresen közelíti meg a határt, felszólítás nélkül le lehessen lőni. Már éppen lelkesen készültek megszavazni, amikor Kádár Miklós csöndesen megszólalt.
- Mennyi vadász teteme fogja borítani a határövezetet."
Mátrai László, filozófus
"- Mátrai elvtárs, kérdezhetek valamit? - így Popper.
- Tessék.
- Mátrai elvtárs akadémikus, a II. Osztály elnöke, a Nemzetközi Filozófiai Társaság alelnöke. És mindig megmaradt az Egyetemi Könyvtár igazgatójának. Miért nem akart soha katedrát az egyetemen?
- Ez azért van, fiam, mert Magyarországon egy könyvtár még mindig jobban hasonlít egy igazi könyvtárhoz, mint egy egyetem egy igazi egyetemhez.
Hmm."
Az ideges tudós embersége
"A tudós felhívott telefonon a klinika igazgatói szobájából.
- Péter? Küldök hozzád egy gyereket. Azt hiszem, retardált, de kell, hogy legyen valami érzelmi baja is. Nézd meg alaposan. Most indult el tőlem az anyjával.
- Rendben van, professzor úr. Hány éves?
- Hogy hány éves? Hát... Majd megmondja.
- Hogy hívják?
- Várj csak... Talán valami Gabi...
- Fiú?
- Majdnem biztos, hogy fiú. De azért... Mit kérdezel annyit? Mindjárt találkozol vele, majd meglátod.
Ragyogó, diagnosztikailag precíz, s egyben intuitív orvos volt. Néha kicsit kótyagosnak tűnt, de a taoisták elégedettek lettek volna vele."
***
"Gerlóczy Ferenc gyermekorvos, egyetemi tanár, az I. Gyermekklinika igazgatója csak a lényegre figyelt. A lényegtelen részletek szemmel láthatóan nem zavarták."
...
"Ha valaki harmincnyolc évesen figyelmesen hallgatja egy csecsemő légzését, miközben a fonendoszkópját elfelejti betenni a fülébe, és a nyakában lóg - akkor szórakozott. Hatvan év felett: szenilis."
***
"Szájról szájra jártak orvosi bravúrjai. Valakit keresve egyszer beszélgetett a műtő előtermébe. Éppen bemosakodtak.
- Mit operáltok?
- Bélelzáródást egy csecsemőnél.
- Hol a beteg?
- Már az asztalon van.
Bement a műtőbe. Sokáig tapogatta a csecsemő hasát, azután hátraszólt:
- Székletfogót.
A kezébe adták. Kihúzott a gyerekből egy darab kővé keményedett székletdarabot.
- Nem kell megoperálni.
Alapelve volt, hogy senkinek az utódlásáról nem tárgyalt, aki még a klinikán dolgozott. Ha szóba hozták, idegesen leintette az illetőt.
- Még a munkatársunk!
- De holnap nyugdíjba megy.
- Akkor holnapután beszélünk róla."
***
"A szent szemében mindenki szent, a disznó szemében mindenki disznó."
***
"Temetésén a pap belezavarodott a beszédébe. Gerlóczy szellemét gyanítottam a dolog mögött. A szent ember arról beszélt, hogy a Jóisten Gerlóczyt leküldte egy nagy zöld rétre, ahol gyerekek játszottak. Ezen a szép zöld réten élt a professzor és vigyázott a gyerekekre, hogy bajuk ne essék, ha mégis megtörtént, meggyógyította őket. Így sétált ezen a szép zöld réten, egész életén át, akkor is, ha jó idő volt, akkor is, ha vihar tépázta a füvet. De a vihar után megint kisarjadt a réten a fű...
Kardos G. György, az író állt mellettem.
A fülembe súgta:
- Ez a seggfej azt hiszi, hogy valami szarvasmarhát temetünk.
Hangosan felröhögtem, miközben a szívem vérzett a professzorért. Sokan odafordultak és rosszallóan néztek rám. Egyedül Gerlóczy nevetett velem."
Kommunista vezérek
"Egyszer elloptam egy ötletét. Oroszországról volt szó, arról, hogy miért olyan nehéz megérteni az oroszok gondolkodásmódját.
- Tudja, Popper elvtárs, az oroszok egy része földrajzilag Európához tartozott ugyan, de szellemileg soha.
- Miért nem?
- Mert Oroszországban nem volt a szó klasszikus értelmében reneszánsz. A reneszánsz megállt Mátyás király udvaránál. Az ortodox egyháznak nem kellett megküzdenie a lutheri erejű reformációval. Mindez gyökeresen átformálta Európa gondolkodását, erkölcsét. S legvégül, nem volt pápaság és császárság harca. A cár megmaradt az egyházi világ fejének. Az ő karizmájából sugárzott Leninre is, Sztálinra is.
Írtam erről, és nem említettem meg a nevét. Most is szégyellem.
Egyszer megszólalt nálam a telefon:
- Popper elvtárs, egy érdekes ember van nálam. Ha akar vele találkozni, jöjjön át. A rendszerváltás évében voltunk. Átmentem. Az érdekes ember Napoletano volt, az Olasz Kommunista Párt főtitkár-helyettese. Nem keltette egy megtört ember benyomását. Nagyokat röhögött.
- Folyton mondtuk nektek, hogy szakadjatok le Moszkváról. Persze a ti földrajzi helyzetetekben... Derék, hogy legalább ügyesen elmentetek a szovjet engedékenység legvégső határáig. Ami után már csak a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása lett volna hátra, mint a cseheknél. Ez Kádárt dicséri.
- És a mozgalom jövője?
- Húsz-harminc évre elbaszták az oroszok.
- Nem lehetett előre látni?
- Dehogynem. Csak tenni nem lehetett semmit. Nézzétek... amikor a nyugati államokban már jelentősen jobban éltek az emberek, mint a szocializmusban, akkor megingott a mozgalom erkölcsi alapja. S ez a folyamat tovább erősödött. Amikor két szocialista ország háborúzott egymással. Kína és Vietnam. Ezek már a sztálinizmus halálharangjának kondulásai voltak.
- És mit hoz a közeljövő?
- Nyugaton most majd szélsebesen felszámolnak minden szociális védőhálót, ami sok profitot nyelt el. Újra szétnyílik az olló a nagyon gazdagok és a nagyon nyomorultak között. Ez az ősidők óta örökkön visszatérő probléma. Sok mindent hozott már létre ez a feszültség. Például többek között a kereszténységet is.
- És?
Nagyot nevetett.
- És egyszer csak valahol, Londonban, Párizsban, Bécsben vagy Bonnban, egy sötét kis szobában megint összeül néhány égőszemű fiatalember, és az egyik írni kedzi: Kísértet járja be az Egyesült Európát... De ezt mi már nem érjük meg."
Őrző a strázsán
" Nem. - mondta a szőke. - Nincsen frigid nő, csak rosszul megbaszott." (Keleti István)
***
"Volt egy közös barátunk, közvetlenebb és kedvesebb annál, hogy tanítónknak mondjuk, alázatosabb annál, hogy vezetőnk legyen. Amikor haldoklott, egyszer ott ültünk az ágya mellett. Megrendítő, hogy az illem, a jólneveltségi konvenciók milyen mélyen égnek be az emberbe! Talán azért, mert a kora gyermekkorból jönnek? Ő szegény, élet és halál mezsgyéjén tántorogva egyre csak azt ismételgette:
- Összepiszkoltam a szép tiszta ágyneműt. Összepiszkoltam a szép tiszta ágyneműt.
Uramisten! Hát ez a kín a trónusod felé vezető úton? Pelenkás gyötrelmek újraéledése jelzi, hogy közel vagyunk már Jézus atyjának házához? A parinirvánába menet a seggtörlés ügyében vívódunk, Gautama Buddha?
Bizony, bizony mondom néktek, egy haldokló elkísérése a végig a legintenzívebb ateista tanfolyam! Aki ilyenkor hatni tud, ő az igazi Mester. Pista bácsi elordította magát:
- Anonim bácsi! A szép tiszta ágynemű arra való, hogy összeszarjuk!
- Igen? - kérdezte éledő reménnyel a haldokló. - Hála Istennek!"
Cyrano rövid reinkarnációja
Először Bodrogi Pál két verse:
"Az edényes ember balladája
Merész, bátor ember
Bejárta a tengert,
A múltkor is megvert
Egy edényes ember.
A csecsemő dala éjjfélkor
Kicsi nekem ez a bölcső,
Kirúgom az oldalátcső."
"Montágh Imre az ország legnevesebb logopédusa lett. ... Szakmájában egy bűne miatt kétkedve figyelték működését: azt állította, hogy a dadogás gyógyítható."
***
"A halála előtti tavaszon mindketten György Júlia-emlékplakettet kaptunk. Együtt jöttünk el az ünnepségről. Imre egyszer csak megállt és ezt kérdezte:
- Mi azelőtt jóban voltunk. Mondd, miért nem találkozunk már?
- Erre felelhetek. Tudod, Imre, te ezelőtt húsz évvel elhatároztad, hogy boldog leszel. S azóta nem múlt el az üdvözült mosoly az ajkad körül. A múlt héten az Avar Szállóban pihentem néhány napot. Lementem reggelizni. Ott ültél, még egyedül, nyilvánvalóan vártad a családodat. Hátradőltél, a lábadat keresztbe vetetted, pipafüstöt eregettél, és boldogan magad elé mosolyogtál. Ennyi boldogságot én nem tudok elviselni. Még ha valódi, akkor sem.
Imre sokáig hallgatott. Azután így szólt:
- Te hülye, te! Én egy nagyon szomorú ember vagyok. De mi köze ehhez a világnak? Éjjel sírok a párnámba. Van egy kollégám, mindig zsémbes, haragos, keserű. Azzal gyanúsítom, hogy éjjel a párnájába röhög.
Elköszöntünk. Nem találkoztunk soha többé. Nyáron elütötte a saját autója, megindult hátrafelé egy lejtőn, és Imre megpróbálta megállítani. Hosszú kórházi szenvedés után halt meg. Amikor visszagondolt a balesetre, azt mondta:
- Mindjárt tudtam, hogy vége az életnek..."
Túl jón és rosszon
"Én nem beszélek olyasmiről, amiben hiszek. Én arról beszélek, amit tudok." (Teller Ede)
"A pszichológiában kelletlenül fogadott, sőt többek által tagadott a Le Bon-törvény, ami azt mondja ki, hogy egy embercsoport intellektuális teljesítménye mindig a csoport leggyengébb intellektusú tagjához igazodik. Mint ahogy a tájékozódási terepfutásban a versenyző csoport teljesítményét is mindig a leggyengébb futó határozza meg. Vagyis nem igen létezik kollektív bölcsesség, inkább csak kollektív butaság.
Egyszer valaki nagyon megharagudott rám. Dühében lihegve fújta felém:
- Te... te olyan ostoba vagy, mint egy bizottság!...
És íme, Teller Ede is így figyelmeztet bennünket:
... az ember által ismert legnagyobb tehetetlenségi nyomatékú anyag az emberi agy. Ennél nagyobb tehetetlenségi nyomatékot csak ott találni, ahol emberi agyak összeadódnak egy nagy szervezetben, amilyen a hadsereg vagy egy egyetemi fakultás...
Teller Ede egyszer írt egy költeményt: Vers cím nélkül.
Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott meg ember.
Gyönyörködni titkos, mély harmóniánkban,
Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent igazságot,
A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
Nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen.
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménnyel mégis, mégis hinni,
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak."
Ödön bácsi
"Ödön bácsi. Eredetileg nőgyógyász, de még abból az időből, amikor az orvos elsősorban orvos volt, és csak másodsorban szakorvos."
***
"A nők szerettek Ödön bácsinál szülni, mert ő, amikor az első fájások jelentkeztek, azonnal bement a kórházba, leült melléjük, és velük maradt, amíg a baba megszületett. Amikor nagynéném az unokahúgomat szülte, szelíden bíztatta:
- Zsizsikém, segítsen egy kicsit maga is!
- Segítsek? - nyögte Zsizsike -, hát ki szül itt, Ödön bácsi vagy én?"
***
"Pető András megállapítása:
- Költőnek, papnak és főorvosnak születni kell. Annak senkit nem lehet kinevezni, mert fejen szarják."
***
"Kilencvenéves korában Ödön bácsi hasnyálmirigyrákban megbetegedett. Amikor már a végső leromlás időszaka következett el, elhivatta az SZTK-ból egyik volt beosztottját.
- Fájdalmaim vannak. Adjál egy jó adag morfint.
Megkapta.
- Nem múlik el. Adjál még egy adagot.
- Sok lesz, Ödön bácsi.
És akkor Ödön bácsi megint igazgatóvá vált.
- Add be, ha elrendeltem! Én vagyok a főorvos!
Igazat mondott. Ő volt a főorvos. Megkapta, amit kért, mindketten tudták, miről van szó. Aztán kényelmesen elhelyezkedett a díványán. Egy óra múlva halott volt.
Néha meglátogatom a sírját.
Egyszerű keretben ennyi áll: dr. Sonkoly Ödön, főorvos."
A Napidő felé: egy félős kisfiú
"Mindenből tanulni lehetett. Azt például, hogy az ember minden súlyos helyzetében egyedül van. Meg lehet tanulni, hogy nincs külső menedék, védelem, segítség. Hogy a szeretet, a család, a barátság, az emberi kapcsolatok semmit sem érnek, hamis illúziókat keltenek. Csak szerencse van, vagy véletlen, vagy sors. S ennek a tudásnak a fényében nevetségessé vált minden félelem és pánik. Illetve: minden élet- és halálfélelem, egzisztenciális, politikai aggodalom, bűntudat és lelkiismereti vívódás.
Egy nem: a félelem a nőktől.
A nőktől minden normális férfi fél, aki rezonál a nőkre. Csak az igazi bükkfagatyás bunkó nem! "
***
"Az óvodában hallotta azt a kifejezést, hogy "Baszd meg!". Egész nap ezt ordította, amíg az apja meg nem kérte rá, hogy ezt ne tegye.
- Miért?
- Mert ez valami csúnyát jelent.
- Mit?
A becsületes papa zavarba jött.
- Hát... Azt a viselkedést, amiből a gyerek származik.
Ezt mondta."
***
"Tizenhat éves korában aztán pórul járt. Egy husznegy éves lánynak udvarolt. Mindketten levetkőztek. A lány az ágyra feküdt. A fiú pedig sündörögve körüljárta, mint a macska, de hiába vizsgálódott, semmi behatolási lehetőséget nem látott rajta. Ennyire félreértette volna az olvasmányait? A lánynak is feltűnt a habozása, és nagyon kedvesen azt kérdezte:
- Mondja Péterke, maga volt már nővel?
Istenem, ha egészséges lelke lett volna, bevallja a szüzességét, és minden megoldódik. De a neurózisa felelt belőle:
- Hogyne! Már kétszer is...
Így hát rajta maradt az átok.
S mikor egy évre rá egy másik lány beavatta a titokba, ő - mint ártatlanságában elvarázsolt rabbiunoka - még akkor sem tudta, hogyan kell folytatni a szeretkezést. Végül a lány megunta a mozdulatlan helyzetet:
- Te, ez nem cukrászda! Ide nem lehet beülni!
Istenem, milyen kegyetlenek a nők! És mégis, ők jelentették a megváltást."
