"Ha
a hideg nap vörösre festi orrod
ha tömött buszon idegen emberek
adnak csak meleget
ha ácsorogsz egy mozi előtt
s a savanyúcukor keserű nyállá
válik szádban
ha idegen kéz nyúl kezed felé
amíg a hősnő felsikolt a vásznon
halott kedvese fölé borulva
ha hangod színét lassan elfelejted
ha levelednek címzettje is te vagy
ha csöngetnek a villanyszámlát hozzák
ha már az álmok is csak tárgyakat
löknek elfáradt szemed elé
ha majd a közömbös napok
észrevétlen hanyatlanak az éjbe
ha nincs miért fölkelni lefeküdni
megismételni mozdulatokat
ha már unásig megismert kezed
lerágott körmeit nézegeted
mit teszel akkor?"
(Kartall Zsuzsa)
