Eddig nullán állok, mert az életem nem lett jobb, de voltam Krúbin! Meg amúgy élek, mint hal a vízben, csak ide nem írok már. A szexeléseimet már nem szeretném faszverőkkel megosztani, a többi meg úgysem érdekel senkit. Nem baj. Krúbi kurva fasza volt! 

Utólag döbbenetes volt számomra a sztori, hogy sokkolóztak a koncerten, mert nekünk ülőjegyünk volt. Mi sajnos a "balfasz" szektorba tudtunk csak jegyet venni, de ez semmit sem von le a koncert értékéből. Magam sem tudom, hogy miért, de a mi környékünkön olyan emberek ültek, akik teljesen rezzenéstelen arccal nézték a show-t, esetleg a szám végén textilkesztyűben tapsikoltak egyet. Nem értem. Minek jön el valaki egy koncertre, ha nem érdekli? Vagy tényleg lehet egy koncertet úgy is élvezni, hogy élőhalott arccal ülöm végig? Mert körülöttünk kb. mindenki így nézte a zenebonát, mi meg alig bírtunk egy helyben megülni... egy ponton túl meg nem is ültünk, mert "Krúbi vagyok, mindenkit full leszarok!". 

Nem igazán van mit krtizálnom ezen a koncerten, nem is azért mentem, hanem szórakozni és nekem tökéletesen bejött az egész. Igaz, hogy nagyon messze ültünk és alig láttunk valamit, mert a két oldalsó kivetítő nagyon kicsi, a középső meg el volt romolva, de ettől még rekedtre énekeltük magunkat és igen, nagyon jót is táncoltunk. Meg röhögtünk és ámultunk, mikor valami újdonság volt a színdarabban. Mert kurva jól volt felépítve az egész, nagyon jó volt a flow, és nekem pl. kifejezetten tetszett, hogy a III. Krúbit egyben lenyomta a srác. Utána jöttek csak a nagy régi slágerei, meg a halhatatlan "Orbán verd ki a Ferinek", meg a többi és óóó yeahhhh... a KUTYA c. számnál ketrecbe került az ösztönlény és kitetette a kis picsáját a Stadion közepére. Jajj... de jó volt vele együtt ordítani. 

Nekünk a szervezéssel sem volt semmi problémánk. Igaz, hogy kint a kanyargó sorok között alig akadt ember, aki érdemi információval tudott volna szolgálni, hogy merre induljunk vagy valami. Igaz, hogy külön e-mailt kaptunk arról, hogy A4-es méretűnél nagyobb táskát meg úgy kb. semmit sem lehet bevinni, aztán úgy engedtek be minket, mint a birkákat, semmiféle ellenőrzés nem volt. Kicsit sajnálom, hogy nem voltam olyan élelmes, mint pár rutinosabb, aki simán kivették a ridikülből a flakonos ásványvizet, meg a csipszet. Mi meg vehettük 990 Ft-ért a fél literes ásványvizet és akkor így közli velem a csaj, hogy a flakont nem adhatja oda. Oké. Akkor beleönti a ridikülömbe és onnan igyam ki ezt a fejedelmi vizet? Hát van a token pohár. Akkó' aggyad abba baszd meg, de akkor meg mi a faszért veszik a fél literes kiszerelést? Ebben mennyi logika van? Miért gyártják tonnaszám a műanyaghulladékot? Miért nem ballonos kiszerelést használnak? HA úgyis pohárban adják ki, akkor miért a legkisebb kiszerelésben szerzik be az innivalókat? Ehh... ezen úgy, de úgy felbasztam az agyam, hogy amikor a helyünkre érve, kezembe a két kurva fél literes pohárral, oké, csurig töltve volt mindkettő... szóval baszd meg... hát nehogy már azt hidd, hogy lesz pohártartó!!!!! Hova a faszba tegyek egy pohár vizet? Vagy kettőt vagy hármat? Mert ha felrúgom, akkor elég drága pótolni, amit le is szarnék, de kimenni, megy az idő, visszajönni, lemaradok az élményről.De hát így vigyázni kellett a kurva pohárra az egész műsor alatt. MEg hát amúgy is a kurva anyjukat! Gyalázat, hogy 990 Ft fél liter ásványvíz! Amúgy tényleg leszarom, mert ha elmegyek valahova, akkor alkalmazkodom, hogy kihozzam a legtöbbet a dologból és itt is így történt. 3-4 baszd meg és kurva anyátok után, mire kezdődött a koncert, én már teljesen átszellemültem. És nem csalódtam egy kicsit sem. Nagyon szépen énekelt a fiú élőben, a show is remek volt, ahogy mindenki, aki részt vett benne. Nagyon-nagy, felejthetetlen emlék lett ez a koncert! Életemben először emiatt tettem ki egy képet az instámra. Pl. emiatt is. 

Pedig a balfasz szektorban nem is volt olyan könnyű fesztelennek érezni magam, végül mégis összejött. Rekedten, félig süketen jöttünk ki a koncertről, elrepült az idő, nagyon tudtuk volna még hallgatni a fiatalembert. Fasza volt na! 

Amúgy megy csak annyiból áll az életem, hogy dolgozom, mint egy eszeveszett. Hazudnék, ha azt írnám le, hogy nem tudom, miért csinálom. Olyan sokáig hazudtam erről magamnak. Hazudtam azt, hogy azért dolgozom ilyen sokat, mert pénzre van szükségem. LOL. Hazudtam magamnak azt, hogy azért dolgozom ilyen sokat, mert bár nem lenne rá szükségem, a gyerekek elől nem akarom az örökségem felélni. LOL. Hazudtam magamnak azt, hogy azért dolgozom ilyen sokat, mert lojális vagyok a munkahelyemhez és empatikus vagyok az emberek iránt és kevés az ember, tehát ez nem kívánságműsor. LOL. Azt hiszem, hogy az igazság az, hogy azért dolgozom ilyen sokat, mert SZERETEM. Ebben nincs semmi jó. Mármint egyfelől igenis van, mert a flow kurva fontos és én bizony egy-egy 24-ben nagyon is sokszor vagyok flow-ban. És nem csak akkor, mikor faltól falig csurog a vér. De ettől is. Igen. Viszont azt meg kell fejtenem, hogy miért szeretem, konkrétan szeretem a halál árnyékát. Mert az életem munkáséveinek első felét a szimpla, átlagos halál völgyében jártam. Minden nap. És imádtam. Most meg váltottam és egy olyan halál völgyébe járok kb. lollipoppozva, ahol a halál nindzsaként van jelen. Nem tudom, hogy mikor és kire fog lecsapni. Van heti Xx24 óra az életemben, amikor így totálisan a mostban kell lennem. Egyszerűen nincs időm sem a múltban kalandozni, sem a jövőn aggódni. Illetve ez sem igaz, mert nyilván van idő, amikor van. De nagyon sokszor nincs. És kurvára IMÁDOK A JELENBEN LENNI. MÉG AKKOR IS, HA AZ A JELEN ÉPPEN VALAKI MÁSNAK MAGA A BORZALOM VAGY KONKRÉTAN A HALÁL. Fúúúúúúúú de nehéz volt ezt leírnom. Bevallanom. Magamnak. És így már érteni vélem az életem változásait is. Hogy most kezdtem el csak igazán élni. Középkorúan. Mert kurvára megtanultam, hogy az élet az teljes mértékben ignorál minket. A terveinket, a jövőnkbe vetett hitünket, a vágyainkat. Közömbös univerzumban élünk. ÉS ha valamit akarsz és meg is tehetsz, akkor tedd meg mielőbb! NE halogasd! Mert lehet, hogy nem lesz alkalmad rá már soha többé. Mert csak kiugrasz a boltba és elbasz egy autó. Vagy otthon megbotlasz a teraszon és lebénulsz. Vagy miközben alszol, valaki belebasz a fejedbe egy szekercét és akkor meghalsz. Küzdeni ez ellen gyönyörű és nemes feladat. És én imádok ennek a része lenni. Minden faszságával és köcsögségével együtt. Szóval van ebben egy ilyen ambivalencia. MErt titeket nem szeretlek. De a munkát, amit csinálok, azt nagyon. És kurva szar érzés, hogy tudom, hogy ha valamiért ezt most nem csinálhatnám, akkor elvonási tüneteim lennének. Nagyon hiányozna.Mert hatással volt/van az életemre. Mert elkezdtem élni és nem mondom, hogy imádok, de nem is utálok. Szóval, hogy így na... elmentem baszki Krúbi  koncertre! Én! Meg még egy csomó minden más dinamikában működik már az életemben, de minek írnék róla? Megélem. Mert amikor a MOST-ban vagyok, akkor ÉRZÉKELEM, hogy az idő milyen relatív. Van, hogy este már nem emlékszem arra, hogy mi törént reggel. Mert annyira sok minden történt napközben, hogy az agyam képtelen feldolgozni. Úgy is el tud telni akár 18 óra is, hogy az ember észre sem veszi. Tényleg. Máskor meg 5 perc is olyan kibebaszott hosszúnak tűnik, annyira sok múlik rajta, és mégis olyan kevés. Nagyon furcsa.... beteges állapot. Ezt érzem. Néha megijedek, hogy mennyire más szemmel nézlek már titeket. Mert szerintem én változtam, nem tik. A Krúbi meg tényleg faszán berúgta nekem itt a 2024-et. Jön még koncert bőven, remélem megélhetem őket. Ha tehetitek, ÉLJETEK TIK IS ÚGY, AHOGYAN SZERETNÉTEK. NE HOLNAP, NE HOLNAPUTÁN, HANEM MA. MOST.