Végére értünk a történetnek. El kellene múlnia már a nyomasztó érzésnek a mellkasomban, de csak nem múlik. 

Még így is, több, mint 30 év távlatából, még így is, hogy elvileg minden "titok", ami feloldható volt, fel lett oldva... még így is az az érzésem, hogy sosem derül ki az igazság. 

A befejező részben kapunk egy szép keretet: a robbanás előtti perceket és a szovjet tárgyalást. Utóbbi esetben meglepő volt viszontlátni Roose Boltont szovjet ügyészi szerepben, de hát az elmúlt 5 hét során realizálódott, hogy maga Legaszov professzor Rémszem Mordon, Scserbina pedig Erik Selvig a Thor-ból. Zseniális ebben a sorozatban MINDENKI. 

Az utolsó részben másodpercről másodpercre megyünk végig az eseményeken, így képessé válunk arra, hogy megértsük, mi okozta VALÓJÁBAN a katasztrófát. Kissé holivudiasra sikerült Legaszov "utolsó monológja" a tárgyalótermemben, de még az is lehet, hogy valóban ilyen nyíltan beszélt az elvtársaihoz, ki tudja? A szovjet nukleáris öszödi beszéd. Csak hát, ellentétben a Gyurcsánnyal, Legaszov professzortól emiatt elvettek MINDENT. Nem ölték meg... minek? A sugárzás már ölte őt, csak annyit tettek, hogy elszeparálták mindentől. Csak hagyták rádöbbenni emberi mivoltára és hagyni, hogy haljon meg egyedül. 

Van ennél kegyetlenebb döntés? Azt mondani egy embernek, aki arra született, hogy interakciókban éljen, hogy élj tovább, csak épp nem veszünk rólad tudomást? Sok-sok tanulságot beleszőttek ebbe az utolsó részbe! 

Szépen felfestették, hogyan tud működőképes maradni ilyen sokáig az ilyen velejéig rothadt rendszer! Nem megy egy-két év alatt a kiépítése és nem megy áldozatok nélkül. Függetlenül a csernobili katasztrófától, csak el kell indulni a dicsőséges szovjetek múltjában visszafelé és sorra esnek ki a csontvázak, melyek egyben sorvezetők is, hogyan kell olyan hatalmat kiépíteni, ami kiállja az idők próbáját! Fogalmam sincs, hogy Marx és Engels ezt akarta-e? Elolvastam már párszor a híres kiáltványukat, de én nem olvastam ki belőle azt, amit a szovjetek műveltek, élükön Leninnel! Az eszme, a "kommunizmus" nagyon szépen hangzik, oly csábító, hogy tényleg hinni akar az ember az egyenlőségben! De hát milyen elvek mentén vált meghatározó tényezővé Lenin és a kommunisták (meg a bolsevisták, mert tudtommal egymás közt is leszámoltak ezek)? Gyilkolt, terrorizált, félelemre alapozott. Kegyetlen elveket vitt át a gyakorlatba! 

A szovjet nép valójában egy csomó kisebb-nagyobb ország uniója, így viszont már érthető, hogy miért volt mindegy, hogy ki él és ki hal meg. Teszem azt, a szerencsétlen ukránokat jóval Csernobil előtt halálra ítélte már Apuska, és majdnem ki is haltak. De valahogy ezek a "szovjetek" kemények, mint a kád széle! Sok-sok oroszt olvastam már. Olvastam a kozákokról, a parasztokról, az orosz népről. Aztán jöttek ugye Leninék és megcsinálták az uniót, elnyomva egy rakat országot, és félelmet keltve, vérrel és tűzzel uralkodtak. Jaja... Lenin meg a bandája simán elmennének Targaryennek. Trockij lehetne Havas John, csak hát utóbbi azért élhetett, előbbinek meg Atyuska küldött az emigrációba egy jó kis jégcsákányt! 

Csernobil katasztrófáját valóban a hazugság okozta! Az a hazugság, ami félelemből születik és amit fent lehet tartani akár egy emberöltőn át is! Lenin után jött Sztálin és ha lehet, még inkább pusztította a saját "népét". Kinek kell ellenség, ha ilyen vigyáz rá? Mint egy dada, aki kínozza a rá bízott gyermeket, aki ki van neki szolgáltatva! Tanult tehetetlenség... azt hiszem erről beszél valójában Legaszov. Amikor elengeded amit tudsz, még azt is, amit biztosra tudsz és rámondod a sárgára, hogy piros, pedig belül mélyen egy hang folyamatosan azt mantrázza: az ott sárga. 

Legaszov hazudott a világnak Bécsben, de megmondta az igazat otthon. Elmondta, hogy mi vezetett a katasztrófához, feltárta az emberi tényezőket és a rendszer hibáit is. Na, hát ez utóbbit nem kellett volna! Meg is kapta érte a jutalmát! A KGB elnök az egyik legszimpatikusabb figura a számomra egyetlen szempontból: belemondja a pofádba, hogy működik a rendszer és egyetlen percig sincs lelkifurdalása. Leninék basszus egy ilyen pszichopata csopi volt. Mostanság simán el tudom képzelni, hogy zárt csoportként a fosbúkon tolnák éjjel-nappal a nagy proletárforradalmat... édes Jézus! 

És tényleg! Ha már átüti a koponyádat az a bizonyos golyó, nem mindegy már neked, hogy miért húzták meg a ravaszt? 

Minek előtte a tárgyalás? Megnyugtatni a tömeget. Hogy a tömeg tudja: az állam megbüntette a bűnösöket! De kik voltak a valódi bűnösök? Azok, akik 4 hónapos tapasztalattal üzemeltettek atomerőművet 25-30 éves mérnökökkel? Azok, akik a jó pénz és megélhetés érdekében dolgoztak az erőműben és félrenéztek és mindenben a párt parancsait követték, mert nem akartak Szibériába kerülni? Azok, akik 10 évvel korábban úgy döntöttek, hogy nem kell tudnia senkinek sem arról, hogyha a grafit hirtelen visszakerül a magba, akkor ott pillanatnyi túlfeszültség keletkezik? Kit lehet hibáztatni? Ér-e bármit is, hogy ki lett mondva a végén 3 név és fejenként 10-10-10 év? Most ettől hátradől bárki is a fotelben, hogy "Igen. Győzött az igazság!"? 

Én biztosan nem dőlök hátra! Engem rémülettel tölt el az egész mechanizmus, ahogyan ez a világ működött és működik! Mélyen depresszióssá tesz a tudat, hogy bizonyos emberek, akikről nekünk még csak kurvára fogalmunk sincsen, eldöntik, hogy mi hogyan élhetünk? Országok, államok, szövetségek, kormányok, pártok, miniszterek, titkárok, polgármesterek, képviselők... egészen a szomszédomig le tudom vezetni a táplálékláncot!!!! ÉS kurvára nem látok mögé, kurvára nem látom azokat az árnyakat, akik valójában döntéshozók. Mint Aemon mester a sorozat első részében. Eldöntötte ő, az öreg és megbízható kommunista, hogy lezárja a várost és elvágatja a telefonvonalakat. Egyetlen ember, egyetlen döntés, 50 ezer halott. Ohh... nekem ne jöjjön azzal senki, hogy ez vagy az él még, mert ez csepp a tengerben, azok a városlakók halálra lettek ítélve, persze nem szándékosan... csak hát... baleset történt és rossz és lassú lépéseket tettek! 

Akimov vagy Toptunov személy szerint hibáztatható? Gyatlov vagy akár az igazgató hibáztatható? Képzeljük el, hogy nem történik meg ez a nukleáris katasztrófa, hanem teljesen simán lemegy ez a teszt! Az igazgatót előléptették volna, a kis szemüveges szorongós lett volna az új igazgató, Gyatlov meg a helyettes és minden ment volna tovább! El volt tervezve minden, pont ezért tették, amit tettek! Meg akartak felelni az államnak, mert előnyt és nyugalmat reméltek a hasznosságukból és a hallgatásukból. 

Rendszer szinten ment ez a dolog, nem kellett ott már nagyon a KGB-nek megjelenni, megtették már azok a középvezetők a megfelelő lépéseket, akik beleszülettek a "rendszerbe". S akkor itt a másik, ami rémülettel tölt el: Leninék a múlt század elején kezdték el a rendszert és alig 60 évvel később már senki sem kérdőjelezte meg! Senki! Egyszerűen ebben éltek és meghaltak, ha úgy alakult. Elég pár évtized és befásulnak az emberek. Nem kell kommunizmusról vagy faszizmusról beszélni! Mindegy, hogy melyik szélsőség! Egyszerűen mindegy! A történelem azt mutatja, hogy az emberi faj igenis képes élni bármilyen szörnyű rendszerben! A kivételek meg erősítik a szabályt. Pontosan! 

És megdőlni látszik az álmom, hogy a föld amúgy egy szép és barátságos hely, csak nekem nem dobta az élet a napos oldalt, de közben látom, hogy a föld egy pusztulat, egy siralomvölgy és mi emberek tettük azzá! Ülünk a faágon, és énekelve fűrészeljük magunk alatt a fát. Valahogy konkrétan vigasztal a tudat, hogy a földön még van egy rendszer, ami szerint működnek a dolgok és lehet bárkinek csilliómilliótrillió dollárja, akkor sem tud ebbe beleugatni! Amióta csak létezik a föld, úgy 200 millió évenként valahogy mindig történik valami és szinte az elejéről kell kezdeni! Ez a ciklus el fog jönni újra és bízom benne, hogy az emberi fajt elsöpri innen, mint anno a dinókat! A vicc pedig az az egészben, hogy amíg csak a folyton és egyre gyorsuló univerzumtágulás miatt a gravitáció el nem veszti az erejét annyira, hogy egyben tartsa, a föld bizony forogni fog tovább, miközben az emberiségnek annyi nyoma marad csupán, mint a dinóknak. Juhéjj! Hát érdemlünk mást? Vérszívó kullancsok vagyunk! Még szép, hogy megrázza a bundáját idővel a föld és leráz minket magáról a picsába! És akkor talán elkezdődhet a gyógyulás! 

Az ember Isten tévedése volt! Semmi keresnivalója a földön! Semmilyen joga nincsen ahhoz, amit tett és amit még tenni fog! Sem a földdel, sem egymással. Ember embernek farkasa! 

Egy nukleáris katasztrófának kellett bekövetkeznie ahhoz (de lehet, hogy VALÓJÁBAN MÉG EZ IS KEVÉS VOLT), hogy ez a bűnös, rothadó, mégis, így is működőképes rendszer megroggyanjon és abban a formájában megdőljön. Nekem azonban nincsenek már romantikus gondolataim, hogy most akkor az CCCR-ből tökre önálló, független országok lettek, akik TÉNYLEG azt csinálnak, amit csak akarnak. Szerintem egy ilyen ország sincs.... mindannyian valami szivarozó geci mellényzsebében vagyunk! 

Legaszovnak megvolt a maga szerepe, de ahogy a KGB vezér belemondta az arcába: nem volt sem bátor, sem pedig hősies. Csupán egy egyszerű ember volt, aki sugárfertőzésben szenved és kiesett a szerepéből. Ő is csak egy volt a többiek közül. 

Pedig elmondta, hogy a sok-sok hazugság az oka mindennek, hogy már nem is keressük az igazságot, de az bizony ott van. Az atom rendszerfüggetlen. Az urán is. Nem hajt fejet a kommunista pártnak. 

Amivel végképp elvették a kedvem az élettől, az amúgy a KGB elnökös jelenet végén történik, miután elmeséli a főmufti Legaszovnak, hogy mi a köszönet mindazért, amit tett/mi jár annak, aki kimondja az igazat. 

Legaszov megkérdezi, hogy mi történik akkor, ha visszautasítja ezt az ajánlatot (Leéli, amennyi még hátra van neki, de olyan jelentéktelenül, hogy miután meghal, nehéz lesz kideríteni azt is, hogy valaha élt)? 

A KGB-s visszafordul és már-már kedélyesen válaszol neki: 

- Miért kellene olyasmin aggódni, ami nem fog megtörténni?"

És azért ebben minden benne van! Túl sok is. Nekem emésztenem kell. 

"Mi az ára a hazugságoknak?"