Ha ez nem tetszik itten neked, akkor nem vagyunk egy hullámhosszon és szerintem ne kattintsál és ne olvass engem. Tényleg ne tedd, ha nem ráz ki a hideg ettől a számtól. Tényleg ne tedd, ha a szöveget hallgatva nem telik meg a szemed könnyel!
Az eredeti ír változatot is imádtam, bár lánykoromban, amikor berobbant slágerként, akkor még semmit nem tudtunk angolul, csak tetszett a nő, aki le van arannyal öntve és lehetett üvölteni hogy "ZOMBI!!" - ha emlékszel erre, akkor egy korosztály vagyunk és akkor talán.. talán megértesz engem!
Végtelenítve van reggel óta ez a dal és ÜVÖLT A LAKÁSOMBAN! Lehet, hogy kihívják rám a rendőrséget, DE LESZAROM!!!!!
MUSZÁJ ÜVÖLTENEM ÉS AZT EL KELL NYOMNI VALAMIVEL! Ha pedig a szöveget nézem, akkor miért ne üvölthetném pontosan az angol szöveget??????????????????????????????????????
MEGSZAKAD A SZÍVEM UGYANIS. TÉNYLEG AZT ÉRZEM, HOGY SZÉTTÖRIK ÉS NEM TUDOM RAGASZTGATNI, NEM IS AKAROM.
Tehetetlenül fekszem az ágyamon, a dal újrajátssza magát, nekem folynak a könnyeim és néha sikítok!!!!!
Ez most nem hinném, hogy külső kémiai reakció az agyammal... az agyam most is zakatol, de a szívem meg akar állni.
Képzeld el a szívem, ahogy búsan járkál, csupa könny és nem akar dobogni! Meg akar állni, nem akar dobogni, nem akar ebben a világban létezni!
MEGÖLJELEK? - kérdezi az agyam.
A szívem pedig felé fordul és keservesen sírni kezd. - HÁT TE SEM ÉRTESZ ENGEM? - kérdezi fuldokolva az szívem. - HÁT KI ÉRTENE MEG, HA TE IS ENNYIRE KEMÉNY VAGY VELEM? KI VENNÉ A FÁRADTSÁGOT, HOGY SEGÍTSEN, HA TE IS CSAK EGY DRASZTIKUS DOLGOT TUDSZ AJÁNLANI CSUPÁN?? - ezt már kiabálja a szívem, miközben reszket és érzem, szó szerint érzem a küzdelmet, hogy független akar lenni! Nem akar a rendszer része lenni a szívem! Nem akar szótlanul dobogni... ZOMBIE..... ZOMBIE......!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Sír és sír, hogy szeretné, ha beleszólhatna az agyamba, ha észrevenné az agyam, hogy nem tekinthet a szívemre csak úgy, mint egy kiszolgáló személyzetre. Harcolnak egymással. Az agyam azt mondja becsmérelve a szívemnek:
- Miért hallgatod ezt a dalt? Mit remélsz? Azon túl, hogy fárasztasz engem, SEMMIT SEM TUDSZ TENNI. A rendszer része vagy és olyan nincs, hogy te itten tőlem függetlenül döntesz. Pont.
- FÁJDALMAT OKOZOL NEKEM. RETTENETES FÁJDALMAT OKOZOL NEKEM ÉS NEM ELÉGÍTED KI A SZÜKSÉGLETEIMET SEM. - vádolja a szívem az agyam. - Unom, hogy folyton csak azzal foglalsz le minket, hogy pszichológia, meg természettudományok... UNOM, HOGY ILYEN FASZSÁGOK MÖGÉ BÚJSZ, HOGY JÁTSZOD AZ ESZED! HÁT ÉN ÉRZEM BASZOD AZT, AMIT TE SZÉPEN LETOLSZ, HOGY NEM KELL FOGLALKOZNI VELE. Engedd már meg, hogy néha kieresszem ezt a fájdalmat! Szétfeszít, nem tudok a rendszeredben dobogni, ha a feszültséget nem enyhíted! Nem kell nekünk több tudás, nem kell több akadémiai székfoglaló, nem kell! ÉRINTÉSRE VÁGYOM! ÉS NEKED SEM JÖNNE ROSSZUL, HA KICSIT KIKAPCSOLNÁD MAGAD!
- Nem fogunk közel engedni senkit sem, mert az ember gonosz. Folyton ezt látom és nem érdekel, hogy te mit vartyogsz. Sokszor hallgattam rád és sosem lett jó vége! Futnál mindenki után, akik nem törődnek veled! Nekik akarsz oly hevesen dobogni? Miért nem magadért? Miért nem azért akarsz dobogni, hogy neked és nekem, NEKÜNK JÓ LEGYEN? Ha így közelítenél, talán még gondolkoznék is rajta... de csak azért hagyni, hogy megállj, mert neked nem tetszik a rendszer. Hát bocsesz, de ez nem így működik!
- De mondd, minek dobogjak, minek tartsalak életben, ha senkivel sem akarsz megismerkedni, ha senkit sem akarsz hozzánk közel engedni? A hideg logika mentén akarsz élni, hogy kiszámíthasd mások következő lépését. Arra vágysz, hogy mi ne szeressünk, de minket szeressenek, mert azt reméled, hogy akkor magasabb pozícióban leszel és nem bánthatnak meg. Ebben segítselek én minden dobbanásommal? Nem akarok segíteni... ne haragudj, de ennél azért több kell nekem is. - megint keservesen sír és sír a szívem, szinte érzem, ahogy reped, hallom a pattanásokat.
- A játékot játsszuk, mert ez az élet rendje. - válaszol unottan az agy. - A sok tudás a javunkat szolgálja!
- Aha. - kap a szívem a mondatba bele és erősen kapaszkodik. - A tudás a javunkat szolgálja! Igazad van, de akkor meg tudod mondani, hogy miért nem olvasod el a Patrick Melrose könyvben a 88-89. oldalt????
Érzem, ahogy az agyam fortyogni kezd és szégyenkezni is. Mert hát igen.. igen... nem tudom elolvasni. Nem engedi az agyam. Nem engedi be az 5 éves Patrickot az agyam, nem akarja tudni, hogyan erőszakolta meg az apja. Nem és nem!!!!!!!
Most lázad külön a szívem a fájdalom súlya miatt és az agyam gyűlöli a szívem, mer leleplezte, hogy nem olyan okos, hogy a sok tudomány, amit most magába szív, mint egy szivacs, az nem egyéb, mint terelés. Hogy ne kelljen szembenéznie az agynak azzal, ami van. Tolja szépen le gyomorszáj környékére, a szívem pedig pumpál és pumpál, de depressziós lesz attól, ami keresztülmegy rajta.
- Miért dugjuk el ezeket? - kérdezi az agyat.
- Azért, hogy tudjunk élni! Ezek a dolgok csúnyák és fájdalmasak. Ha itt hagyom magamban, ha nem küldöm le feléd, akkor lebénulok. Ha lebénulok, te hiába pumpálsz, meghalunk! Muszáj bolygatni azt ott? Hagyd el... gyere velem és ámuldozz azon, hogy a természet milyen csodás. - próbál szabadulni az agyam.
- De miért akarunk olyan nagyon élni? - értetlenkedik a szívem. - Ha az kell az élethez, hogy te mindenféle csúnya és borzalmas dolgokat tolj le felém, hát én nem kérek az életből. Nem akarom látni, hogy miket dugdosol ide meg oda! - most már össze-vissza kalimpál a szívem, annyira ideges. - EZ EGY FASZSÁG, AMIT CSIINÁLSZ. EZ AZ ELNYOMÁS. MEGNYOMORÍTASZ ENGEM. EZEK CSAK BELŐLED TŰNNEK EL, DE NEKEM HORDANOM KELL ÁM ÉS MOST MÁR KURVA SOK BASZD MEG! - dührohamot kapott a szívem és üvölt és üvölt, hogy NEM AKAROK ZOMBI LENNI!!! NEM AKAROK ILYEN ÉLETET ÉLNI! NEM AKAROK LETOLNI MINDENT, MERT AKKOR JOBB, HA NEM TUDOK SEMMIRŐL.
Az agyam úgy dönt, nem tud megbirkózni ezzel, és komolyan fontolgatja azt, hogy őrületbe esik.
- Milyen bátor vagy. - mondja szomorúan a szívem neki. - Ez a te nagy bátorságod? Megölni nem mered magad, felállni és egyenes gerinccel járni sem tudsz, nem mered a pofád kinyitni, csak mész a többivel! Néha itt engedsz kicsit, de amúgy zárva ajtó-ablak! És akkor most ez a zseniális terv, hogy MEGŐRÜLSZ????????????????????
- Nem tudok mást kitalálni. - huppan le csüggedten az agyam. - Annyit gondolkodtam, hogyan lehetne nekünk jobb. Hidd el, gondolok rád is! Hidd el, hallom, amikor szomorúan versz a mellkasunkban. Hallom, ahogy méltatlankodsz és érzem és hallom, amikor FÁJSZ!!!
Egymás mellett ül most a szívem és az agyam. Mindkettő fáradt és szomorú. A szívem zokog, az agyam csak néz maga elé lemondón.
- Mit tegyek? Mit tehetek én így egymagam? - teszi fel a kérdést újra és újra, de nem jön válasz sehonnan, csak a dal kezdi el újra lejátszani magát. Zombie, zombie...... they are crying...
A szívem érzékeli az agyam és a szívem képes rá, hogy érezze: AZ AGYAM EZÚTTAL TÉNYLEG NEM KÉPES MEGBIRKÓZNI A VALÓSÁGGAL. Most háttérbe szorul a maga fájdalma, mert úgy érzi, hogy meg kell győznie az agyam, hogy NE VÁLASSZA AZ ŐRÜLETET. GYEREKESEN, SÍRVA SOROLJA, HOGY VAN LEHETŐSÉGEM MÉG A SZERELEMRE, VAN LEHETŐSÉGEM MÉG SZERETŐ EMBERI KAPCSOLATOKRA, LEHETŐSÉGEM VAN MÉG VILÁGOT LÁTNI! Felsorol kismillió történetet, ami bizonyítja, hogy az emberiség még nem korcsosult el annyira, hogy megőrüljünk miatta!!!!
- Elgondolkodom azon, amit mondtál. - Ezt hosszú-hosszú csend után mondja az agyam. - Nem ígérek, nem ígérhetek semmit sem neked, de ha már úgyis egyfolytában pörgök, hát ezt a szalagot is felveszem a repertoárba.
Nehézkesen kelek ki az ágyból, ahogyan az agyam sem szívesen hagyja ott a szívem. Fél nélküle zakatolni, mert most érezte, hogy a szívemből jön melegség és szeretet, igaz... SEMMI LOGIKA NINCS BENNE, SZINTE CSAK ÉRZELMEK.
Zombie, zombie... nem akar az agyam sem zombiként élni. Éppen ezért örülök, hogy a megőrülésem közepette lett két új követőm, de inkább azt szeretném, ha valakinek LENNE BÁTORSÁGA MEGÍRNI, HOGY HOVA MENEKÜLJEK????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????
"When the violence causes silence, we must be mistaken!!!!!!!"
Látszólag megszólítalak itt téged, de nekem ez akkor is csak egy jegyzetfüzet csupán. Nem olvasom vissza és nem javítok benne SEMMIT. Bocsi. (Ezt a bocsit is a szívem tette oda, az agyam már a "SEMMIT." után befejezte Veled a kommunikációt.
