Új munkahelyen vagyok, ami nagyon strapás, de legalább megbecsülnek, és úgy tűnik, hogy minden téren, ami azért manapság nagyon ritka. 

Mióta dolgozom, mint egy güzü, nincs időm a lelkemet marcangolni, mivel annyira hulla fáradt vagyok, hogy örülök, hogy lyuk van a seggemen. 

Bár nagyon fáraszt a dolog, mégis élvezem, hogy legalább életemnek egyetlen területén átélhetem, hogy hasznos vagyok, kellek és még KURVA JÓ IS VAGYOK! 

Ezért nem írok, pedig még magánéletileg is zajlanak a dolgok, a körhinta sosem áll meg...