Az elcsendesedés erre is hatással van. A terapeuta nem is ismeri fel a hangom, olyan nyugodt, olyan... MÁS! 

Ezúttal kávézgattunk és hagytam, hogy beszéljem hozzám és megértsek dolgokat végre.

Teszem azt ilyen finomságok, hogy ANYÁM anno pontosan annak tett ki, mint a Sváb most már 6 éve. Mástól függ az életem és ezt tűrni képtelen vagyok! 

A Sváb semmiképp sem maradhat az életem része, mivel ő olyan helyzetbe akar kényszeríteni, amit nem viselek el, mert anyám is megtette velem, most viszont dönthetek szabadon és NEM AKAROK EGYENLŐTLEN VISZONYT! Nem akarom, hogy más tűréshatára bármilyen csekély fokban is befolyásolja az életem! Nem akarom, hogy az életem MÁSTÓL függjön, s nekem ne lehessen ráhatásom! 

A terapeuta megérti, ha elgyengülök és esetleg lefekszem ezzel az idiótával, de előrelépésnek kizárólag azt tartja, ha többé nem engedem vissza az életembe! Nyilvánvaló, hogy nem hasznos, és nyilvánvaló, hogy meg kell tőle szabaduljak!

Amúgy meg csendesség van... és halott szag!