Mindenki a saját torz szemüvegén át látja a valóságot és szentül hiszi: ÚGY IGAZ! Azt, amit én boldogan élek meg, a másik éppenséggel lehet, hogy szörnyűségként aposztrofál! Tapasztalataink, sebeink azok, melyek meghatározzák, adott helyzetekben mit érzünk, mit látunk. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy amikor két ember pontosan ugyanabban a szaros vödörben dagonyázik, mégis másképp látja az egyik, mint a másik. 

Jóllehet, egyformán szarosak, mitöbbb, egymást kenegették vele, mintha legalábbis valami finom balzsamban ücsörögnének, évről-évre mégis eljutnak addig a pontig, hogy a vita azon megy, ki szarosabb a másiknál! 

Az egyik - a TALPIG SZAROS - megalázva, vérig sértődve panaszolja, hogy ő már 5 éve képtelen a dézsából kimászni, gyűlöli a szarszagot és egyébként is unja már a dagonyát! Hibáztatja a másik szarost, aki - az ő szemszögéből nézve - sosem merül le az aljáig. Minden évben gondosan vigyáz arra, hogy derekára csácsi madzagot kössön, amin bármikor ki tud menekülni. Ilyenkor persze a kötelet is magával viszi, aztán a dézsa szélén üldögélve, éppcsak lábbujhegyig kakisan osztja a másiknak az észt:

- Innen úgy tűnik, te mindig magad ugrassz fejest a szarba és cseppet sem látszik a magam felelőssége!

A TALPIG SZAROS, karjait a másik felé tárva panaszosan jajdul: 

- Minden évben csak azért másztam vissza, mert te erre kértél! Minden évben azt a látszatot keltetted, hogy ezúttal te magad is beleállsz a taposásba, aztán minden évben kiderült, hogy neked van egy szartalanod, aki a dézsa túlpartján vár, éppen ezért te csak a peremre ülhetsz, s fél szemed mindig a "TISZTÁN" kalandozik. 

- Innen fentről ez egyáltalán nem így néz ki! Sokkal biztosabbnak látszik, hogy a te agyaddal van baj! Én azt vallom, te minden egyes alkalommal tőlem függetlenül másztál a szaros dézsába és pont! 

Az, aki amúgy is TALPIG SZAROS, meglepetésében fejbúbig merül a fosban, aztán magához tér gyorsan, újra a felszínre kapaszkodik, s miután letörölte a fekáliát az arcáról, visszakiált a peremen ücsörgő "Különbre": 

- Innen lentről az látszik, hogy legutóbb is konkrétan te magad löktél a peremről a szarba! Eszem ágában nem volt újra taposni, ezt kerek-perec megmondtam! Neked azonban nem számított semmi, ONNAN NÉZVE megérte újra belelökni a szerencsétlent, hiszen neked ebből akkor nem kevés hasznod származott! 

- Netene!!!! - kiáltja az észt osztó, szarosságát bőszen tagadó, büszke peremguggoló. - Rengeteg energiát toltam beléd, tök feleslegesen! Megérdemled, hogy ott vagy a dézsa alján! Innen fentről nézve pontosan csak ennyire vagy jó! Kicsit bemászni melléd a langyos fosba, ott átélni veled a Paradicsomot, aztán olyan jó ám kimászni, mert tudod, engem mindig vár egy TISZTA! A tiszta nekem az "Anya"! Ő a MINDEN! TE pedig csak a KURVA vagy, aki bizonyos aspektusból nézve roppant fontos, de csak nem gondoltad, hogy a pinád imádata arra ösztökél, hogy engedjelek kimászni a szarból? Egyáltalán nem vagyok kíváncsi arra, hogy te milyen vagy TISZTÁN! Nekem így vagy jó. Szarosan! Kurván! Minél szarosabb vagy és menél inkább kurvaként kezellek, annál inkább tudom értékelni a TISZTÁT! Ez nagyon bonyolult és összetett! 

- Nem gondolod, hogy rám nézve ez azért kissé degradáló? Feleségül veszed a TISZTÁT suttyomban, nekem nem szólsz, csak egyszerűen visszacsusszannál időről-időre a szarba? Mellém. Hogy érezd a kurva ízét?

- Ahonnan én nézem a dolgokat, ott ez nem ennyire fekete vagy fehér! A TISZTÁT szeretem! Mindig a TISZTÁKAT szerettem! - hangja már ingerült, szereti éreztetni, hogy unja a dolokat. Ő a KURVÁT baszni szereti, nem pedig a lelkével foglalkozni. - Te csak egy KURVA vagy, és ahogy én látom, mocskos vagy, szaros, miért vállalnálak hát fel? Sokkal jobban mutat mellettem a TISZTA, te pedig vagy olyan kedves és hülye, hogy minden évben pumpálsz a mi TISZTA, SZŰZIES kapcsolatunkba elegendő életet. Tényleg azt hiszed, hogy ezt elcserélném a dagonyázásra? Miért tenném? Bármilyen TISZTA mellett jöhetek hozzád dagonyázni, a TISZTÁK meg úgysem tudják meg, mert én vagyok az ÉLET CSÁSZÁRA!

- Rendben van, te képzelt Császár! Vidd akkor a TISZTÁT, de a dézsa pereméről pattanj le, mert az én szemszögemből meg pont tökön tudlak még rúgni, s akkor ugyan hogyan lesz TISZTA UTÓDOD?

- Azt állítod, hogy neked ez nem felel meg? Milyen hálátlan dög vagy te! A lelkem kiteszem érted, hetente 5 órát kiszakítok a TISZTA életemből a számodra, itt marcagollak a szar kellős közepén, kiszívom az energiáid, mert szükségem van rájuk otthon, és te ettől nem ájulsz el bodogságodban? Miféle beteg agyad van neked, mondd? Végre látom az igazi arcodat: TE VAGY A TELHETETLEN, MOCSKOS KURVA! Azt kapod majd vissza az élettől, amit beleraktál! Innen FENTRŐL nézve, ahová te sosem juthatsz, mert te sosem lehetsz TISZTA, egy nyomorult kis kurva vagy, aki ennél többet nem kellene, hogy várjon az élettől! Hát nem látod, hogy hol a helyed? Férfiak kapcájánál többre ne vágyj, mert ahhoz te túl kevés vagy! Nézz magadra! Tiszta szar vagy! Hogy lásson bárki szépnek?

- Azt hittem, te azért kensz össze minden egyes alkalommal, mert neked így vagyok SZÉP! - kiáltja most már a SZAROS dühösen.

- Meg a pék faszát, azt! - vigyorog le gúnyosan az ISTENCSÁSZÁR. - Azért kentelek be szarral, hogy biztosítsam a tudatot benned, hogy soha fel sem merüljön, hogy te TISZTA lehetsz! Nem tudlak annak elképezlni, ezért nem is teszlek soha egy kategóriába velük. TE mindig csak az a mocskos kis kurva leszel nekem, aki roppant készségesen teszi szét a lábait! Ostoba vagy! Még azt sem vetted észre, hogy a megígért segítséget sem adom! Neked elég volt ígérni, s te máris szolgálatkész voltál! Hülye lettem volna utólag állni a szavam! Minek? Nem igazán kérted számon rajtam! Szépnek sem tartottalak soha, a szar arra kellett, hogy te se lásd magad másnak, mint amit én sugallok. Márpedig az én szemszögemből, te csak egy kurva vagy. Soha fel nem érhetsz az ÉN TISZTÁIMHOZ! 

- De most szeretném számon kérni, mert ezúttal konkrétan te löktél a dézsába! Még a közelében sem voltam, te csaltál ide, s most, hogy már megnyugtató számodra, hogy ott vagyok, ahova te mindig képzeltél, most Horthy lováról ugatsz nekem? Hát ezt meg hogy képzeled?

- Bármit megtehetek, mert én egy olyan TISZTÁVAL élek együtt, aki elnéz nekem mindent! Oly mérhetetlenül TISZTA a választott társam, hogy te azt el sem tudod képzelni! Nem lehet titeket egy lapon említeni, mert ő maga a földre szállt Angyal, te pedig Belzebub ócska kis ringyója vagy csupán! Ha nekem ahhoz van kedvem, akkor minden nap idejövök és belemártom a fejed a szarba, érted? Ha ahhoz van kedvem, be is mászom melléd, csak nehogy elvadulj és kezelhetetlenné válj! Utóbbi esetben simán lemészárollak egyébként! A lényeg az én szemszögemből csupán az, hogy te ITT LÉGY A SZAROS DÉZSÁBAN MINDIG! Engem ez a tudat menyugtat! Akárhányszor az agyam megbolondul és TISZTÁTALAN gondolatokkal lesz teli, én mindig jönni fogok és kérek tőled egy kis szarozást! Aztán itt hagylak, mert tudod, hogy nekem a TISZTA AZ ÉLETEM! Egész egyszerűen képtelen vagyok felfogni, miért nem érted meg az élet ilyetén bonyolultságát?!? Nős vagyok, most már nem jöhetek akármikor. Most már az ígéreteimet sem tudom megtartani, azokat csak azért mondom, hogy ne kalimpálj ellenem, mikor mászok be hozzád! Idomítalak ezekkel! Mert ostoba vagy és én megtehetem! Te elhiszel nekem mindent, én pedig roppant jól szórakozom, mikor a csodálatos TISZTA barátaimnak mesélek rólad a tábortűz körül.

- Értem. Ez hát az igazság! - válaszolta lemondón a TALPIG SZAROS, s abbahagyta a taposást. Megvárta, míg a TISZTA újra elviszi az energiáit a másik TISZTÁNAK, aztán csendben hagyta a testét leérni a dézsa aljára. Megengedte, hogy a fos beáramoljon a torkába, a légútjaiba, az orrába és a tüdeibe. Hagyta, hogy megfojtsa a szar. Nem látott már kiutat, hiszen a dézsából kimászni úgysem tud. A TISZTA figyel! A TISZTA, ha kell, erővel, de visszalöki! Mert a TISZTA racionális és mindent úgy csinál, hogy NEKI JÓ LEGYEN! Az ő szemszögéből, és csak a saját szemszögéből néz mindent! Ha haszna származik, akkor lép, ha nem, akkor pusztuljon BÁRKI!

A TALPIG SZAROS-t sosem találták meg. Senkinek sem volt kedve belemászni a dézsába, hogy az alján kotorászva felszínre hozzák a tetemét. A TALPIG SZAROS ott múlt el és úgy, ahol és ahogy élt:

SZARBAN, SZAROSAN, SZART SEM ÉRVE!  (Mekkra fejfafelirat már! Enyém! Stipi-stopi!)