... de nem vagyok teljesen biztos benne.

Most inkább csak tényeket sorolok. Tegnap a második legeslegjobb barátom meglátogatott és viszonylag hosszan adta nekem az ívet.

Ahogy ő fogalmazott:

- Sváb kibaszott nagy LEVESKOCKA!

- Bond - ne vicceljünk! LEVESKOCKA!

Ezek után elmondta, hogy szerinte hogy kellene élnem, hogy jó is legyen, meg hasznos is, végül pedig biztosított róla, hogy bármit is csinálok, ugyanúgy mellettem fog állni. Hozzátetette azonban, hogy legyek szíves leülni a csontos valagamra és feltenni ezt a nagyon egyszerű kérdést mindkét faszi esetében:

- MEGÉRI???????? Tényleg????

Nem várta, hogy ott és akkor válaszoljak... nyitva hagyta számomra az egészet. Helyette ledumáltuk, hogy szombaton kirándulunk egyet a barátnőjével meg az én pánikolós legeslegjobb barátommal. Fel is hívtam utóbbit, hogy akkor ez lenne a program, ő mondta, hogy jó, aztán kérdezte, holnap mit csinálok. Elmondtam, hogy temetőbe kell mennem, mire rávágta, hogy elkísér. Nem baj? Nem.

Tehát úgy néz ki, mintha kimondatlanul döntöttünk volna. Legalábbis nem tudom mire vélni ezt az egészet. Mármint, hogy elkísér a temetőbe, meg azt sem, hogy szombaton tulajdonképpen párban megyünk erdőbe sétálni. S aztán mi lesz? Mindenki éli tovább úgy az életét, mint eddig, csak még nagyobb pánikban? Vagy összemelegszünk és beleugrunk kéz a kézben a mély vízbe?

Fax kivan a sok megválaszolatlan kérdéssel, meg a zombikkal és a Svábokkal... kamion!