Napok óta tipródom, hogy leírjam vagy sem... leginkább azért, mert magam sem hiszem!
Találkoztam a minap egy férfival, aki elmesélte nekem, hogy több, mint egy éve él tartós kapcsolatban valakivel, aki majdnem minden szempontból megfelelő a számára. Az egyetlen zavaró tényező - milyen meglepő - a szex. Persze nem arról szól a fáma, hogy nem jó, mert jó bizony! El tud élvezni, sőt az egészet élvezi, csak... állítása szerint minden egyes nap valaki másra gondolva kiveri! Határozottan állította, hogy minden egyes nap.
Beszélgettünk és kérdeztem is, hogy miért nem viszi bele az új kapcsolatába a fantáziáit, de azt felelte, hogy nem lehet. Mondjuk én eleve nem értem, hogy ha szerelmes vagyok valakibe, vele élek, akkor egyáltalán miért kell maszturbálni?!??!! Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy férfiak szinte mindig verik, ha másért nem, hát gyors feszültséglevezetés céljából! Emlékszem arra is, hogy mikor én éltem tartós kapcsolatban, időnként magamhoz nyúltam. Nincs ebben semmi rossz. De nem minden áldott nap! Nem tudom eldönteni, hogy szánjam-e az illetőt vagy csodáljam.
Mert tulajdonképpen nem kúrt félre (muszáj a múlt idő, mert ez már nem igaz), boldog, halad az élete a választott társsal, tehát végül is mit számít, ha az a hobbija, hogy egy másik nőre veri? Minden egyes nap! Ettől még tervezik a közös jövőt, s meg is élik. Van szuper baráti körük, lassan-lassan összehoznak majd egy porontyot, talán el is veszi feleségül.
Ha viszont a nő oldaláról nézem, hát minimum necces. Mert mondjuk én eléggé kiakadnék, ha megtudnám, hogy a hűdefasza idilli kapcsolatomban a társamnak ilyen fura hobbija van. Még akkor is, ha elfogadnám a magyarázatot, hogy mindez csupán azért történik, mert én magam nem vagyok az ágyban elég kielégítő. Vagyis az vagyok, csak másképp. S csak azt fantáziálja a pasim egy konkrét nővel minden nap, amit tőlem nem kap meg. Az extrákat! (???), amik ilyesmik:
- hajnali szex (értsd: felébred a koma, áll a fasz, mint egy lila torony, s megböki vele az asszonyt) no...no...no...
- szex közbeni (gátlások nélküli, akár obszcén) beszéd no.. no... no...
- bármilyen pozitúra no... no... no...
- spontán szex mondjuk az erdőszélen, a padlásfeljárón vagy a szilvafának döntve no... no... no...
- közös maszturbálás no... no... no...
Huhhh..... kemény dió! A normalitás határai azt hiszem egy ilyen helyzetben könnyen elmosódhatnak. Hiszen ami az egyik félnek normális és természetes, az a másikban megütközést vagy undort kelt. Normális-e egy párkapcsolat, amelyben ez történik? Követendő példa a suttyomban farokverés a családi béke fenntartása érdekében? Megcsalás-e, ha minden nap egy másik (konkrét) személyre kiveri a pasi a farkát (vagy csak önmagának hazudik s az bizony magánügy)? Vagy ez csak egy szimpla gázfröccs a napindításhoz? Tényleg le lehet élni így egy egész életet? A pasi szerint igen. A halálos ágyán, számvetés idején lesz mit dédelgetni. Mert neki megvolt a tökéletes szex, azzal a másikkal, s ennek a tudata, az emléke jó.
Azt hiszem valahogy muszáj lenne beszorítanom az időmbe újra a tanácsadást, mert megzavarodtam teljesen megint. Alapvetően nem érdekelne az egész, de valahogy mégis.... mert úgy tűnik, hogy valóban ez a XXI. század családmodellje, én meg szeretnék családot, szóval meg kell emésztenem, hogy tényleg igaza van Lalinak, a focistának: amelyik nővel együtt lehet élni, azzal nem olyan jó a szex, akivel meg kurva jó a szex, azzal nem lehet együtt élni. A kettőt ugyanis, úgy tűnik, mi nők nem tudjuk a ma férfijának megadni.
Súlyos dolgok ezek.... nagyon súlyosak! S kérdés ugye, hogy mi történik akkor, ha ez a férfi találkozik azzal a nővel, akire minden nap kiveri???!!!????
(Ehh... később úgyis kiderül, hogy a férfi nem más, mint a "Szerető" címke... vagyis a Sváb/Tűzi2. Igen, az, akinek két nője mellett voltam a szeretője és mint később kiderül, most a harmadiknál is én vagyok a mankó, hejj!!!)
