Nem, ez a poszt egyáltalán nem az irodalmi műről szól, sokkal inkább arról, hogy Csirek barátommal micsoda dolgokat tudunk alakítani.

Tegnap nekiestünk a slozimnak, illetve inkább csak a mérsékelten szélsőjobbos barátom. Megjelent nálam úgy 14:30 körül egy baszott nagy csőkulccsal, valamint 6 kis fehér egérrel, melyek a siklója ebédjeként végzik be rövid kis életüket. Kávé hörpölés közben feltérképeztük a pirinyó fürdőt, aztán elkezdődött: víz elzár, csap leszerel, WC-tartály megskubiz, boltba el. Megvettük a csapot, de ha már a mosólakás alatt voltunk úgyis, mondtam, hogy nézzük be. Az ajtó előtt megállt a szívem, ugyanis a felső ablak ki volt nyitva. Csirek azonnal hátrébb tolt, majd ő megy elől, annak ellenére is, hogy legfeljebb egy törpe vagy kisgyermek férne át a rácson, de láttunk már ennél cifrábbat is. Szerencsére kiderült, hogy egyszerűen csak úgy kinyílt az ablak, de adta magát, hogy akkor valami facsavarral rögzítjük azt is. Boltba be megint, ahol közölték, hogy menjünk "A Bohácshoz". Haver bólogat, tudja, hova kell menni. Megyünk. Boltba be ismét. Facsavart akarunk! Menjünk "A Bohácshoz". A harmadik bolt után már tényleg hangosan megkérdeztem, hogy "Ki az Isten az a Bohács"? Kiderült, hogy a Móriczon található, oda is elmentünk, vettünk facsavart, pizzát is ettünk, visszamentünk a másik kecóba, becsavaroztuk az ablakot.

Ezek után lógott a levegőben a kérdés, hogy Budán maradok-e vagy megyek Pestre? Megyek. Akkor Csirek elkísér. Szuper! Pakkokat összeállítottam, felmálháztunk, indultunk. Már a villamosmegállóban volt a lábam, mikor a barátom széttárta a karját és kérdőn nézett rám.

- Szerinted mi hiányzik?

- Mittomén!

- Hát az egerek bazdmeg! A konyhában hagytuk az egereket!

Indíts vissza a lakásba, ahol ledobáltam magamról minden cókmókot és közöltem, hogy akkor most el is dőlt, én bizony Budán maradok. Haver is maradt, később jött és ment Zolika is, mi meg Csirekkel kaszinóztunk. Nem is tudom, talán 8 felé járt az idő, mikor elment, gondosan összecsomagolt mindent, meg kedvesen levitte a szemetet. Bezártam utána az ajtót és azonnal mentem a szobába, hogy megvessem az ágyat. Hirtelen határozott kopogás az ajtón, a szívem újra leállt. Ki az és mit akar?

Kinyitom az ajtót, haver áll vigyorogva:

- Bazdmeg ... (itt a nevemen szólít)! A kurva egerek megint itt maradtak!

Benézek a konyhába és tényleg. A csácsi kis dobozban békésen alszik a 6 jószág a faforgácsba burkolózva. Hiába mondtam azonban, hogy ez a sors keze, csak elvitte a siklójának. Pfff.... tudva, hogy egyszerűen élve megeszi őket, egészen sajnálni kezdtem a kis szerencsétleneket, pedig alapvetően undorodom a rágcsálóktól.