A tegnapi napom végül nem is volt oly szörnyű, mint vártam. Meglehetősen hatásos libidót letörő módszerekhez sikerült nyúlnom ugyanis.

Büszke vagyok arra, hogy kibírtam és nem engedtem az agyamnak, és sikerélményként könyvelem el, hogy nem maszturbáltam egy számomra tulajdonképpen vadidegen faszi képére. Mi segített ebben? Egyrészt az, hogy kurvára nem a fotója bámulásával töltöttem a napot (Milyen érdekes, hogy azóta el is tűnt a mélabús picture, mintha félne attól, hogy bepillanthatok a hűdefasza életébe. Csak nem hiszi, hogy folyton őt keresem, s másból sem áll a napom, minthogy róla álmodozzam?!!??? Ezt is onnan tudom, hogy oldalt megjelent, mint lehetséges ismerős! Faszért aggódik ez azon, hogy szétbaszom az idilljét? Sosem tettem, eztán sem fogom).

No, de nézzük a libidógyilkos praktikákat: Először a "Birdman"-t néztem meg, kezeimet szigorúan az asztal lapján tartva. Ezután kicsit véresebbre váltottam és következett az "American Sniper", ami abban a kontextusban mindenképp érdekes volt, hogy  talán az amerikaiak az egyetlenek, akik elmennek háborúzni egy másik országba, aztán filmet csinálnak arról, hogy ott nekik milyen rossz. Természetesen mindkét filmet eredeti nyelven néztem, így aztán a teljes figyelmemet lekötöttem minimum 4 órára. Du. 3 körül megváltam végre a pizsitől is, és áthúztam Pestre. Összeröffentünk egy édeshármas erejéig. Az volt bennem, hogy lesz, ami lesz, kétesélyes a dolog: vagy dugok az exemmel vagy nem. Csak rajtam áll, ahogy mindig is, mert ő nem kezdeményez. Egyszerű oka van: nem szeretné, ha azt hinném, hogy bármilyen "kihasználós" elvárást támasztana az irányomba. Megjegyzem, ő életem legjobb szeretője, inkább csak azért nem dugunk, hogy ne ébredjünk egy nap arra, hogy észrevétlenül ismét egy pár vagyunk. No, 6 körül meg is voltunk hárman, szétcsaptuk az agyunkat, s közben jött egy újabb tuti libidógyilkos: a politika!

Szóba került ugyanis a "nemzeti konzultáció a bevándorlásról ÉS a terrorizmusról", amiből percek alatt parázs vita kerekedett. A "mérsékelten szélsőjobb" barát ugyanis kategorikusan azon az állásponton volt, hogy ide aztán SENKI, DE SENKI ne jöjjön, mi pedig az exemmel újfent "gazdag libsikké" váltunk, mert ebben nem értettünk vele egyet. Tökéletesen lehetett látni a népbutítás hatását, mással ugyanis nem tudtuk magyarázni az érvek nélküli tiltakozást. Pontosan a konzultációban felhozott példákon keresztül igyekezett érvelni a haver, s mikor minden labdát lecsaptunk, akkor maradt a droidos "akkor sem!". Előtte egyébként hiába magyaráztuk el, hogy mi a különbség az "illegális bevándorló", valamint a "menekült" között, egyszerűen hajthatatlan volt a vitapartnerünk. Nem igazán értette meg azt sem, hogy a franciáknál nem menekültek és nem illegális bevándorlók öltek, hanem ott felnövő, francia állampolgárok. Semmi nem használt, az exem viszont szeret vitázni, úgyhogy órákon át folyt a pro- és kontra. Halkan jegyeztem csak meg, hogy az én nagyszüleim is menekültként jöttek ide, tehát akkor én is fokozott veszélyt jelentek, de erre az volt a válasz, hogy én "más vagyok", mert én már itt vagyok. Most már viszont tegyük ki a megtelt táblát és ha kell, fallal és fegyverrel is védjük a határainkat. Elképesztő volt ez a csőlátás, meg az, hogy ami nekünk jár, az másnak nem. Később téma lett a halálbüntetés is, de a tudományosan bizonyított tények sem győzték meg a barátunkat arról, hogy nincs számottevő visszatartó ereje. Idővel elfáradtam az egészben s miután kicsikartam egy ígéretet, hogy a haver személy szerint majd nem fog részt venni a lámpavasra aggatásomban, elkezdtem a WC-tartályomról beszélni. Az igazi barátságokban ez a szép: egyik pillanatban még egymásnak feszülnek az ellentétes vélemények, a következőben meg már az időpontot egyeztetjük, hogy a Niagara vízesést mikor és hogyan szüntetjük meg a putrimban.

Elég későn ment el a barátunk, de akkor meg beültem a baszott nagy TV elé, kerestem egy természetcsatornát és elúsztam a látványban. Megvan, mikor Lilly a HIMYM-ben azt mondja Barney-nak, hogy pöpec a kecója, csak kár, hogy nincs benne TV? - s akkor Barney megnyom egy gombot, Lilly-nek meg kiég a retinája? Na, az exemnek pont ilyen készüléke van, én meg kifogtam egy filmet a "fűfélékről", s elalvásig tátott szájjal bámultam HD-ben a gyönyörű képeket. Ő a hátam mögött játszott a gépén, én pedig egyszerűen átadtam magam a vizuális orgiának. Csúcsszuper volt a film, főleg mikor igazi nagy erdőket mutattak mindenféle vízesésekkel. Teljesen olyan érzésem volt, mintha én magam repültem volna felettük, közben meg tanultam is ezt-azt. Megjegyzem, az exem lakásában a Szarvasi kávéfőzőn kívül minden kütyüt minimum a NASA fejlesztett ki, mert az azért durva, hogy sem a mikróját, sem a vasalóját nem tudom használni. Csipognak, világítanak, akkora a kijelzőjük, mint a fejem, én meg nézek rájuk bután.

A lényeg az egészben az, hogy a hoppáré nyomtatlanul elmúlt, s ehhez mindössze művész- és/vagy véres film kellett, no meg a politika. A nyugodt perceket pedig a természetfilmekkel lehet megőrizni (nagyban, HD-ben!).

Ma szintén nem félek attól, hogy bepörgök, legalábbis szexuálisan, mert végre megnézzük a Bosszúállók 2. részét! Tidádám!