Hazudnék, ha azt írnám, hogy nem szoktam \"ész nélkül\" járni az utam, de többnyire azért figyelek. Amikor épp mégsem, akkor meg számomra is meglepő módon működnek a reflexeim (teszteltem is a Csodák Palotájában és "meglepően jó eredményt" értem el). Annyiszor trappoltak már át rajtam s oly sűrűn ütöttek már el majdnem, hogy amikor a leginkább a fellegekben járok, még akkor is bekapcsol a vészcsengő, ha nagyon muszáj.
Szerdán, barátnőmmel történt kávézgatás után csattogtam hazafelé éppen, élveztem a hideg napsütést, bömbölt a zene a fülemben, s mikor egy keresztutcához értem, körbenéztem, ahogy tanították. Mamika az autóban előzékenyen megállt, én meg épp léptem volna az úttestre le dulván, amikor is a semmiből megjelent egy motoros, szlalomozva a kocsik között, s igazán nagyon mérges lett, amiért az útjába kerültem. Nyomott egy satut, én meg dobtam a járdára vissza egy szaltót (reflex!!), s lestem, hogy akkor most ki ad kinek (vagy nem) elsőbbséget?!?!?? A néni nem indult el az autóval és a motoros csákó sem. Mondhatnám, hogy farkasszemet néztünk egymással, de ez azért sántít, mivel a bukónak a plexi bigyója sötétített volt.
Bátraké a szerencse! - felkiáltással újra lendítettem a lábam, ám ekkor a mocis koma úgy döntött, hogy noszogat egy kicsit némi hangos gázfröccs formájában, amitől bennem a szar is kővé dermedt, s tulajdonképpen közben durván fel is idegesítettem magam ijedtemben. A tétova lépésből így lett hangsúlyos toppantás, aztán pedig odafordultam a csávóhoz s hangosan megkérdeztem:
- Nekem brümmögsz? Mert ilyet én is tudok ám! - s egyből prezentáltam is neki a mutatványt.
Bátraké a szerencse! - felkiáltással újra lendítettem a lábam, ám ekkor a mocis koma úgy döntött, hogy noszogat egy kicsit némi hangos gázfröccs formájában, amitől bennem a szar is kővé dermedt, s tulajdonképpen közben durván fel is idegesítettem magam ijedtemben. A tétova lépésből így lett hangsúlyos toppantás, aztán pedig odafordultam a csávóhoz s hangosan megkérdeztem:
- Nekem brümmögsz? Mert ilyet én is tudok ám! - s egyből prezentáltam is neki a mutatványt.
Igen, szó szerint azt mondtam, hogy \"Brümm-brümmm-brüüümmm\", s közben a kezemmel én is húztam a képzeletbeli vasparipámon a gázt. Motorosom először megütögette - félre nem érthetően - a bukóját (igen, valóban flúgos vagyok), aztán felhajtotta a plexit, s akkor láttam, hogy bár dühös, azért vigyorog a marhája. Széles kézmozdulattal jelezte közben, hogy fáradjak már át az út túloldalára, én meg mosolyogva pukedliztem neki egyet, aztán méltóságteljesen elvonultam.
Azt persze csak én tudom, hogy mennyire kalapált közben a szívem és milyen mérges is voltam valójában, de tény, hogy azzal, hogy kieresztettük a gőzt, végül is képesek voltunk kezelni a helyzetet. Őszintén szólva még most is azon gondolkodom, hogy miért robbant ez ott ki belőlem, s honnan vettem a bátorságot az ilyen nyílt konfrontációhoz, amit alapvetően igyekszem kerülni. Hmmm... tán elgurult a gyógyszerem...
Azt persze csak én tudom, hogy mennyire kalapált közben a szívem és milyen mérges is voltam valójában, de tény, hogy azzal, hogy kieresztettük a gőzt, végül is képesek voltunk kezelni a helyzetet. Őszintén szólva még most is azon gondolkodom, hogy miért robbant ez ott ki belőlem, s honnan vettem a bátorságot az ilyen nyílt konfrontációhoz, amit alapvetően igyekszem kerülni. Hmmm... tán elgurult a gyógyszerem...
