DE TÉNYLEG HÁNYSZOR MÉG??????????????
Próbálok írni, összerendezni a gondolataimat, de nem megy... csak kesze-kuszaság van a fejemben és a szívemben is. Meg természetesen végtelen, szinte elviselhetetlen magányosság.
Akartam egy szép befejezést. A szerencse a kezemre játszott és pompás "búcsú"-t sikerült összehoznom. Amiből persze nem lett semmi... hibáztathatnék mást, másokat, de vastagon benne vagyok ebben én is.
Jó lett volna, amit elképzeltem. Emberi, baráti, tartalmas és szép emlékekkel teli. Helyette most mérgelődés és bizonytalankodás van. Nézegetem magam a tükörben és próbálok rájönni, hogy miért van a búrám folyton átbaszva. Mert hagyom! - tudom ám a választ.
No de attól még a kérdés megválaszolatlan marad: HÁNYSZOR LÉPHET EGY EMBER BELE UGYANABBA A SZAROSBÖDÖNBE?
VAN REMÉNY, HOGY VALAHA IS FELFOGJA, HOGY AZ A MELEG, HíVOGATÓ VALAMI, AMIBEN IDŐNKÉNT ELMERÜL, AZ BIZONY EGY FOS? TELE BAKTÉRIUMOKKAL, MELYEK TESTILEG-LELKILEG GYILKOLJÁK???
Aki hülye, az haljon meg...
Tele vagyok vázlatokkal. Azonban a két pont közötti ürességet ki kellene más színezni, meg kellene tölteni tartalommal. Mert jó az álmodozás, de tényleg mindig bilibe lóg az ember keze ébredéskor.
Nem kellenek többé vázlatok, nem akarok már írni sem... fel akarok csak ébredni, kivenni a kezem a szarból és egy erős vízsugár alá állni, hogy minden mocsok eltűnjön rólam. Mert enélkül nem megy... sajnos semmi sem megy...
