Ilyen mocskos időben szabin lenni, már felér egy ciánkapszula elrágásával, úgyhogy tegnap este totális agyzsibbasztás céljából megnéztem a fenti című filmet. Bízom benne, hogy a készítők "paródiának" szánták, mert ha komolyan úgy gondolták, ez a sztori egy önálló műalkotás a horroron belül, akkor csúfos kudarcot vallottak.
A történet elég zavaros, de annyit ki tudtam venni, hogy pár orvostanhallgató úgy dönt, kiruccannak egy Isten háta mögötti hegyi faházba, mert ott sokkal jobb twisterezni, meg baba a fél méteres hóban a pottyantós slozi is.
Csakhogy megjelenik egy manus - ki tudja honnét jött és merre tart - aki beparáztatja őket, hogy a hegyen ott van a Gonosz. Réveteg arccal, mezítlábas bagót szívva meséli e, hogy a II. világháborúban a nácik micsoda pusztítást vittek végbe az adott helyen, ám a lakosság ez megelégelte és kaszákkal-kapákkal rájuk támadt. A főnáci azonban "pár" emberével elmenekült a hegyekbe, ahol jól megfagytak. Arra nem pazarol időt a forgatókönyv írója, hogy valahogy megmagyarázza: miért s legfőképp HOGYAN váltak zombikká a menekülő német katonák.
A mesélés után a titokzatos idegen ott hagyja a fiatalokat a hegyen, s egy egyszerű sátorban húzza meg magát éjszakára.
Ő, a tapasztalt mesemondó lesz egyébként az első áldozat. Nagy keményen kanalazza a sátorban a levesét, mikor is hangokat hall, aztán úgy bő 1,5 perces nézelődés után elvágják a torkát, majd látszólag mindenféle cél nélkül kibelezik. Aztán következik a szép szőke lány, aki a pottyantósból menne vissza a házba... rendesen kikapja a beleit az egyik zombi baka neki is. Erre összeszaladnak az egylégterű faházban a többiek, s ott visítoznak egy rakáson. A zombik meg be akarnak törni a házba, hogy kurvára kicsinálják őket. Ja! Van egy pasas, aki a barátnője elé megy motoros szánnal, ő lenne a filmben a "másik szál". Aki nem mellesleg megtalálja a mesélős öreget kibelezve.
Bent vannak tehát a főszereplők a házikóban, csinálják a torlaszokat, de nem túl sikeresek, így hamarosan egyik társuk fejét a szemük láttára tépik ketté. Konkrétan vicces, ahogy az agya toccsanva kihullik a koponyájából. Miért tartom ezt viccesnek? Egyszerűen a megjelenítés miatt. Kicsit Kill Bill-feelingem van, mert patakokban folyik a piros lé, iszonyatosan vérszomjas mindegyik náci.
Négyen maradnak csupán, két férfi és két nő (valamint a motorosszános csávó, de az messze van tőlük). Elhatározzák, hogy a férfiak felveszik a harcot, a nők pedig megpróbálnak lejutni a kocsikhoz. Neki is indulnak, az egyik csaj hozza a "félek, de akkor is megyek" típust, a másik meg ott fosik mellette. Utóbbit persze el is kapják a zombik és rendesen széttrancsírozzák. Azt egyébként, hogy mi öli meg ezeket a zombikat, nem sikerült megértenem, ahogy azt sem, hogy mi célból öldökölnek. A vagányabb nőci megjegyzem roppant elegánsan tapossa szét a köcsögök fejét a bakancsával. Igazi túlélő.
A motorosszános manus eközben szintén harcba keveredik, de megtalálja a zombi csapat fegyverkészletét is, amit a mészárlás közepette - ki tudja honnan vett ismeretek alapján - szépen a levegőbe repít. Természetesen ezek a fiatalok nem tudnak harcolni, úgyhogy ezt a pasast is konkrétan nyakon harapja az egyik katona. Bugyborékol a torkából a vér, de ő mokány orvostanhallgató, ráadásul előre látó is, mert komplett orvosi felszerelést hord magánál, így hát mi sem természetesebb, minthogy a szűz havon összevarrja nyakát. Igen, összevarrja. Aztán felpattan a szánra, mit neki a vérveszteség, és siet vissza a többiekhez, akik ekkor már csak ketten vannak. Egyikük a házban található összes kést veszi magához, valamint egy hosszú nyelű kalapácsot, a másik pedig egy motoros fűrészt. A náci zombik pedig jönnek. Elkezdődik a mészárlás és azt sejteti velünk a rendező, hogy van remény, legyőzhetőek, ugyanis a kis síró-rivó faszikból gyilkológép válik. Úgy kaszabolnak, hogy öröm nézni, csak úgy fröcsög a vér mindenfelé. A nagy felindultságban aztán nem veszik észre, hogy a vagány csaj visszaér, ezért kap egy baltát a nyakába ő is. Hosszasan agonizál, ami épp arra elég, hogy feltámadjanak a katonák újra, s megint kezdetét veszi a harc.
A vagány nő szerelme, a láncfűrészes rohadtul bepipul egyébként, főleg azért, mert a csata végén megharapja az egyik zombi. Társa dermedten figyel, hiszen emlékszik még az öreg fószer szavaira: "Vigyázz, nehogy megharapjanak!"
A fiatal dokinak a jobb alkarjába harap bele amúgy az egyik bestia. Namármost úgy megtáltosodik a pasas, hogy ott álló helyében megfogja a láncost és levágja a saját karját. Ne terjedjen a rohadt zombiság a vérében ugyebár. Kurva gyorsan csinálja, egy hang nélkül, aztán pedig tüzet gyújt fél kézzel és a csonkot jól belenyomja. A vérzés elállítva, ez minimum egy jeles amputálás. Ekkor azonban a hóból felbukkan egy újabb náci és tökön harapja szerencsétlent. Üvölt a férfi, aztán újra előkapja a láncost. Nem kell leírnom ugye, hogy szakszerű penis amputációt hajt végre, s ha igazán gondos, akkor mindjárt a castratiot is megejti (de ez csak feltételezés, mert nem mutatják konkrétan).
Ezt követően lazán megrázza magát és készen áll az újabb csihi-puhira. Megérkezik a motoros szános fazon is, fellélegeznek, hogy legalább hárman túlélték. Csakhogy újabb zombi osztag érkezik. Ezek már nem sima gyalogok, ezek már az elithez tartoznak. Rondábbak, zombisabban néznek ki és jobban is harcolnak. A motorost szét is kapják pikk-pakk. Öten fogják meg, annyi felé is szakítják: négy végtag és a fej. A torzója pedig hangos puffanással hullik a hóba.
A két megmaradt mészáros úgy dönt, jobb felvenni a nyúlcipőt, elkezdenek hát futni lefelé, hátha elérik a kocsit. Pár száz méter választja csak el őket, amikor is az egyikük belefut valami csapdába, ami pont a beleit tépi ki. Ezt látva, a másik megszaporázza a lépteit... igen, igen... miután leamputálta a saját karját és levágta a farkát is, nem mellesleg meg lebaltázta a nőjét, még vannak tartalékai. El is éri az autót, a filmnek pedig úgy lesz vége, hogy mikor indulna, a náci fővezér beveri az ablakát. A végszóra nem pazaroltak túl sok energiát, a pasas csak annyit nyög: "Baszki!"
S ezzel a filmnek vége is van. Megközelítőleg 87 perc után. Őszintén mondom, hogy én egy végtelenül fosós nő vagyok, de ezt a filmet nem tudtam komolyan venni. Remélem nem is szánták annak. Konkrétan a röhögés fojtogatott, amikor a legvéresebb trancsírozásokat mutatták. Az meg külön röhejes volt, ahogy ezek a dokikezdemények ellátták magukat. Ilyen orvosok kellenének mindenhová, s akkor nem számítana, hogy üres az OEP kassza! Ezek bármilyen sebet ellátnak, s példamutató a magatartásuk is. Képzeld csak el, hogy mondjuk elvágod a karod vagy lábad, beszédelegsz a Sürgősségire, s ott egy olyan orvos fogad, aki saját maga vágta le a karját vagy varrta épp össze a nyakát. Nekiállnál sírdogálni? Ó dehogy! Szégyenkezve szaladnál el egy horgászboltba damilért s otthon magad foltoznád össze elgyötört tested. Mert fájdalomcsillapító sem kell és a sokk sem játszik. Nem bizony!
Hazudnék, ha azt írnám, "elpazaroltam" az életemből egy órát, mert tulajdonképpen jól szórakoztam. Nyammogtam a kis babapiskótámat és időnként vinnyogtam a röhögéstől. A nevetés pedig gyógyít, még akkor is, ha morbid módon egy ilyen film váltja is ki azt. Egy időben pont ezért az érzésért vadásztam kifejezetten a Zs-kategóriás filmekre, s úgy érzem, most megint rájuk fogok cuppanni. Mert annyira rosszak, a ratyi olyan fokát döngetik, hogy muszáj végignézni s nem tudsz mást tenni, mint sírni a röhögéstől...
