"Kepes: Ön összesen 19 évet ült börtönben. A hosszú börtönélet nagyon tönkreteszi az ember egyéniségét?

Tabódy István: Ha nincs belső támasztéka, ronggyá teszi. 

Kepes: Nem gyűlölte meg az embereket? Hankiss Elemér azt mondja, a sok tragédia, ami az emberiséget éri, eljuttatja odáig, hogy elveszti a hitét abban, hogy ez a világ értünk van. A kanonok úr sorsa ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. 

T. I.: Négy nappal ezelőtt sírtam,amikor az egyik kutyám megdöglött. Nagyon szerettem. Szóval tudok sírni. Nekem a kutyáim a családom, azok még szeretnek. A legvéresebb szörnyeteg az ember. 

K: Mondhat ilyet egy pap? 

T. I.: Saját bőrén tapasztalta. Iszonyú dolgokra képes az ember. 

Hankiss Elemér: Időnként a legszebb eszmék nevében képes borzalmakra. 

T. I.: Sztálin, Mao, Hitler korában éltünk. Erre mondom, hogy a legvéresebb szörnyeteg az ember. 

H. E.: Van egy kitűnő könyv, a "Bűntudat és a szabadság". A szerző, egy amerikai pszichológus azt írta hogy ezerszer több borzalmas bűnt követtek el állítólagos nemes eszmék nevében, mint ösztönökből, vágyakból, alantas érdekekből. Az a könyv konklúziója, hogy nem szabad az embert arra kényszeríteni, hogy jobb legyen, mint amire képes. El kell fogadni magunkat a bizonytalanságainkkal, gyengeségeinkkel, mert ha az embert arra kényszerítjük hogy túl magasra másszon a morális létrán, és rájön arra, hogy ezt nem képes teljesíteni, a feszültségtől gonosszá válik. A civilizáció egyre feszültebbé, egyre rombolóbbá tesz bennünket. A legkitűnőbb neokatolikus szellemek (mondjuk, Graham Greene) szerint a keresztény ember a bűnös embernél kezdődik. Az ártatlan ember nem keresztény ember, mondja Grenne. Ilyen szempontból a bűn önmagában a kereszténység része. Ha nem lenne bűn, nem lenne kereszténység. 

T. I.: Bűnt a legritkább esetben lehet hallani a gyóntatószékben. Betérdel a Mari néni, és elmondja, hogy a szomszéd milyen gazember. Nincs ennél bosszantóbb! Mikor valaki végre jó zaftos bűnöket, egy évben háromszor mondjuk, meggyónni, akkor mondom: hála Istennek, végre egy igazi megtérő. 

H. E.: Ez azt jelenti, hogy az emberek hazudnak, vagy nem tudják, hogy bűnöznek? 

T. I. Tudják,hogy bűnöznek, csak nem mondják el. 

K: Akkor minek mennek gyónni? 

T. I.: Hogy a szomszéd lássa. Nagyon-nagyon ritka dolgok, hogy valaki igazi súlyos bűnnel odajön, bármelyik pap megmondhatja. Én szeretek gyónni, nem tudom, más hogyan van vele, de valahogy megnyugvás, megkönnyebbülés. A pap csak akkor dühöng, ha semmit sem mondanak. Ha azt mondják, hogy semmi bűnöm nincs, akkor szeretném áttörni a köztünk lévő rácsot." 

1994.12.14.