Amit még most már lassan egy hónapja tanulmányozok, az bizony az Univerzumunk, annak születése, a Naprendszerünk, meg minden ehhez kapcsolódó dolog. A kialakulás megjegyzem, az ősrobbanással, őslevessel, engem pont afelé lök, hogy mindez Isten műve! Nem vagyok biztos benne, hogy csupán a mi Naprendszerünk Istene... inkább kompletten az Univerzumé. 

Az, amit már biztosan tudunk, mindazzal, amit a tudósok elméletileg elfogadtak, plusz elfogadva, hogy a tér és az idő kurvára nem kezelhető külön, továbbá figyelembe véve, hogy az Univerzum a születése pillanatától egyre gyorsabban tágul.... hát nekem ez nagyon is hajaz arra, hogy Isten így volt és rohadtul nem tudta, hogy ő kicsoda/micsoda? Ha nincs körülötted SEMMI, ha pusztán te létezel, hogy méred meg magad? Hogy teszel bármiféle megállapítást? Na, és akkor azt én úgy simán el tudom képzelni, hogy Isten elkezdte ezt az Univerzumot szépen megépíteni, végül a mi Csillagrendszerünkben az embert is megteremtette, "a saját képmására". A bibliai 6 napos teremtés nagyon is szimbolikus... nekem teljesen belefér a 4,5 milliárdos időtartamba, mert hát te mondjuk tudod, hogy Istennél hány órás egy nap? Mert én nem tudom...

Az viszont biztos, hogy a téridő folyamatosan és egyre gyorsabban tágul (és fontos még, hogy a rendezettől a rendezetlenség felé halad!!!!), ami azt bizonyítja, hogy a születése pillanatában már megvolt a teljes egész és a vége is (Westworld 2. évad következtetése!!!!!!!). Így nézve, az elméleti fizika törvényei alapján a múlt, jelen és jövő mind itt van... és az idő sebességére a mozgás igenis hatással van. Fizikai törvények alapján elméletileg akár még az időutazás is lehetséges lenne, hiszen megvan a kezdőpont és megvan a végpont is, minden egyszerre van jelen.... az idő folyásának, egyirányú, előrefelé mutatását azonban nem tudják (MÉG!!!) megmagyarázni. Azt el kell fogadni, hogy az idő, bár minden egyben van (múlt, jelen, jövő), mégis csak előrefelé mutat! Úgy gondolom, ha Isten meg akarta ismerni magát, akkor szükségszerűen ki kellett jelölnie ezt, hogy elkerülje a káoszt. Minden kísérletnél meghatározzák, hogy meddig tart, tehát így elfogadom, hogy ennek az Univerzumnak is megvan a végpontja, a vége. Jó azt hinnem, hogy Isten tudományos módon fogott ehhez hozzá... és ki tudja, hogy a komplett Univerzumban hány életforma képében tanulmányozza Önmagát? Minket állítólag a saját képmására teremtett... lehet, hogy más galaxisokban más emberformák élnek és elméletileg ugye féreglyukakkal a párhuzamos univerzumokba is el lehetne menni, az más kérdés, hogyha amott csak kicsit más a fizikai törvények, akkor érkezésünk pillanatában esetleg meg is halunk. Talán ez is Isten műve, mert nem akarta, hogy átjárjunk! S ha magát a Naprendszerünk kialakulását vesszük, bár évmilliókig tartott emberi mértékkel... hát gondolj bele... azért én tökre el tudom képzelni, hogy a magányos Istennek is időre van szüksége, hogy kitalálja és megteremtse azt a környezetet a nagy semmiben, amibe aztán megformázhat minket. Mennyire durva már, hogy a jelenlegi elmélet szerint anno egy születendő bolygó csapódott az akkor még forrongó földbe, kiszakítva belőle egy jókora darabot... ami aztán a föld körül keringve szépen összeállt a mi holdunkká, ami mindenképpen kellett ahhoz, hogy majdan az élet beinduljon a földön. Ennyi sok-sok véletlent nem nagyon tudok elfogadni, az viszont szimpatikus, hogy Isten áll emögött (Isten = Egyfajta Tudatosság, Egység vele/belőle, nem az ősz öreg apó felhőn ülve!!!!).

És akkor itt most bele sem megyek abba a legendába, hogy állítólag a Hubble űrteleszkóp meg már a múlt században megtalálta "Isten városát", csak akkor Bill Clintonék úgy döntöttek, hogy mi nem vagyunk erre felkészülve, ezért TITKOSÍTOTTÁK. Nincs 51-es körzet sem... de amúgy egy olyan állítólagos óriási galaxist fotózott a Hubble, amihez KÉPEST MOZOG AZ EGÉSZ UNIVERZUM, tehát ez a KURVABASZOMNAGY GALAXIS ÁLL!!!! Minden az Univerzumban mozog, MINDEN!!! De állítólag ez a hatalmas Galaxis áll az Univerzumban és hozzá képest mozog minden, ezért gondolják, hogy itt lakik Isten!!!!!! Kop-kop-kop!!!!! Persze kérdés, mi igaz ebből, mert azért már eltelt több, mint 20 év és a NASA még mindig "megfigyeli" ezt a valamit, és SEMMIFÉLE INFORMÁCIÓT NEM AD KI. Figyelnek! 

Az is lehet persze, hogy Douglas Adamsnek volt igaza és egerek kísérletei vagyunk. Milliárd galaxis van az Univerzumban és akkor Isten mindegyikbe csinált a képére valamit és megfigyeli? Fúúúú... Stargate Atlantis megvan? Ahol átmentek a Pegazus galaxisba, oszt ottan meg ilyen Lidércek éltek? 

Depressziósként egyébként saját tapasztalat a csillagászattal kapcsolatban az, hogy FULL DEPRESSZIÓS ÁLLAPOTBAN, AMIKOR AZ EMBER CSAK FEKÜDNI TUD A PIZSAMÁBAN, NEM KEVÉS ÉLETERŐ MERÍTHETŐ BELŐLE. 

Amikor egy-két tudományos filmet megnéztem, a depressziómat áttörte egyfajta kíváncsiság és elővettem Stephen Hawking Az időről röviden c. könyvét, meg a japcsi faszi "Az elme jövője" c. kötetét... nem olvastam újra sokat belőlük, mert totál depisként erre nem vagyok képes, de akkor újra elkezdtem nézni, hogyan keletkezett az Univerzum, hogyan keletkezett a Naprendszerünk és hogyan indult be az élet a Földön... és tisztán emlékszem, hogy roskadva ültem a konyhámban és egyszer csak jött egy gondolat, hogy "oké, hogy fáj az élet, meg trauma trauma hátán és rettegés, hogy fel kell dolgozni, és jajistenem annyira egyedül vagyok és olyan rossz nekem és szar vagyok és fos és nem érek semmit és akarom, hogy szeressenek az emberek!"... szóval a tipikus depressziós gondolatmenet (ez nem degradálás és nem gúny, ez halálos fájdalom, senki ne higgye, hogy a depresszió vicces, mert egyáltalán nem az!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!Annyira fájdalmas, hogy nem véletlenül menekül előle sok ember inkább az öngyilkosságba, szóval nem gúnyolódni!!!!!!) közben jött egy másik... lassan és halkan, de aztán egyre tisztábban... hogy..,  hogy... mekkora ego adatott már az embernek és hogy én így a fostos kis életemmel, meg kínjaimmal, ha igazán mélyen belegondolok, mennyire bolhafing vagyok itt az Univerzumban, amivel egy vagyok, ahogy te is.... és minden egyszerre van, múlt jelen jövő, de az idő meg előre halad, szóval hogy a föld az Univerzumhoz képest milyen apró és ezen belül meg én.... és igen, megint jött DOUGLAS ADAMS ÉS AKKOR HANGOSAN FELRÖHÖGTEM!!!

MERTHOGY BEUGROTT A BÜNTETŐ BOLYGÓJA, AMELYNEK SZERKEZETÉBŐL CSUPÁN EGYETLEN "EMBER" JÖTT KI ÉLVE ÉS ÉPP ELMÉVEL: ZAPHOD BEEBLEBROX!!!!

Ó ember, remélem olvastad Douglas Adams 5 részes trilógiáját és nem csupán az első kötetből készült filmet láttad!!!! Úgy vágyom már egy emberre, aki erre azt válaszolja, hogy "Igen, OLVASTAM MIND AZ 5 RÉSZT ÉS IMÁDTAM"... de eddig még csak filmnézővel, ill. az első rész olvasójával találkoztam... na kalandozik a gondolat megint!!!!!

Már nem emlékszem, hogy hányadik részben, de Zaphodot arra ítélik, hogy ezen a büntető bolygón beleüljön abba a bizonyos gépbe! A gép semmi mást nem csinál, CSAK MEGMUTATJA NEKED, HOGY MILYEN APRÓ IS VAGY AZ UNIVERZUMBAN. S egyedül ez a kétfejű, imádnivaló gyökér jött ki, valami kurva nagy szólással, de most nem emlékszem, de kurva nárci a faszi, magát éltette, de szó szerint nem jut eszembe... ehh... el kell olvasnom megint a könyvet, mert az is mekkora már, hogy az étteremben kijön az állat az asztalodhoz és ajánlja magát! Szó szerint! A marha, hogy a combból kérj, mert az nagyon finom és alig van rajta zsír... szóval nagyon faszányos trilógia és már alig emlékszem rá, úgyhogy most szépen újra el fogom olvasni! Marvin!!!! Jajj mekkora figura már a depressziójával!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

De visszatérve a csillagászatra... kurva sok mindent értek már el az emberek, s nem értem, hogy minket ez mért nem érdekel? Mert amúgy ezt a témát, a természetben élő vadállatokkal együtt megpróbáltam a társasági életembe beemelni, teljesen sikertelenül. Amikor körülöttem mindenki a Vajna Timit szidta én meg néztem, mint a hülye, mert most amúgy az van, hogy híreket csak 2-3 naponta olvasok részletesen (hogy miért, azt talán az előbbiből érthető, és konkrétan hírstoppos heteket is tartok már régóta), akkor így mondták, hogy hát meghalt a kormánybiztos és valamiért ebből egyenesen az következett, hogy a feleségét kezdték szidni. Én először is csendben megemésztettem, hogy akkor 2 nappal korábban meghalt ez az ember, aztán pedig nem értettem, hogy miért van mindenki annyira felháborodva. Nem tudtam hozzászólni a témához, mert nem ismerem az özvegyet, sem a médiás életét, és egy idő után így bedobtam, hogy "Értem, hogy nagyon idegesek vagytok amiatt, hogy esetleg most ez a nő olyan sokat örökölt, de végül is ennek a mi életünkben van bármi jelentősége? Miért nem beszélgetünk inkább arról, hogyan keletkezett az élet a földön? Vagy nagyon szívesen mesélnék nektek a kobrákról, mert róluk most láttam pár dokumentumfilmet.". Puff. Néztek rám, mint egy idiótára. Menjek anyám picsájába, a kobra meg marja halálra az özvegyet. No, ez kurvára elment a csillagászattól, de jól demonstrálja azt, hogy miért tartok fenn most már csak minimális interakciót. Hát de most komolyan... amikor én ilyenekről olvasok, meg gondolkodom, meg ilyesmiket nézek, akkor engem bocsánat érte, de nem igazán érdekel, hogy ki mit örököl, meg hogy most akkor miért posztolt vagy nem posztolt az instára... Lehet, hogy be kellene iratkoznom valami csillagászati és/vagy természetvédelmi szakkörbe, ha egyáltalán van még ilyen. Sanszos, hogy Cukkenbergnél van már csak "zárt csoport", amit azért nem szeretek, mert oda meg akkor nem jönnek be azok az infok, amik az érdeklődőket annyira nem érdekli. Márpedig mindkét tudományban folyamatos a változás a csillagászatban pedig többféle elmélet birkózik most is. Mi van, ha az admin leteszi a voksát az egyik mellett? Akkor én a bubiban csak az általa választott elmélet állításáról kapok infót... ehh... megint a fosbúk. Hát most rámegyek a guglira és megnézem van-e csillagász szakkör, ahova így el kell menni, ott kell lenni és ember az emberrel kénytelen időnként élőszóban is kommunikálni. (Van!!!! Igaz messze tőlem, de van szakkör és néha még csillagászati alaptanfolyam is. Hahh!!!)

A dokim szerint amúgy most természetes, hogy sok minden érdekel, mert már feljövőben vagyok, csak még cselekvőképtelen, de volt egy vad ötletem (és szerintem ez inkább a mániát mutatta, semmint, hogy jövök felfelé), hogy így eladni basszus mindent  és elmenni járni a világot. Nem, nem városokat és nem parkokat, hanem olyan helyeket, amik a legkevésbé lakottak. Nem akarnék a szentinelézekhez eljutni, meg nem is mernék a brazil esőerdőn átmenni (pedig biztos, hogy gyönyörű), de azért kevés, minél kevesebb ember lakta tájakon barangolnék szívesen. TErmészetfilmesnek pocsék lennék, mert én biztos nem engedném, hogy a ragadozó elkapja a prédáját. Alapvetően megnyugtatnak a természetfilmek, mert azt mutatják be tulajdonképpen, hogy Isten micsoda egyensúllyal teremtette ezt a világot, de amikor mondjuk a hárpia lekapja a bőgömajmot a fa tetejéről, hogy elvigye a csemetéjének vacsira, akkor bizony repülés közben körmöt rágok és rimánkodom, hogy "Ne, kérlek ne vidd el a majmocskát! Ne, kérlek... azta, hát elvitte!" - és itt aztán konkrét sírás következik. Néha vissza kell tekernem, mert úgy siratok egy-egy állatot, hogy nem hallom a narrációt közben (még erre sem kaptam egyértelmű választ, hogy ez normális-e, tehát nyilván nem az... vagy legalábbis nem megszokott. Más is így éli meg a természetfilmnézést?). A legkeservesebben egy bébivizilovat sirattam, akit a saját csordája taposott halálra és sokat haldoklott. Pedig az anyukája mellette maradt végig, aztán megette egy krokodil.... agyontaposták szegényt... és ő kibotorkált a partra... de a kis sárkányféleségeket is siratom, akik azokon a vulkáni szigeteken születnek, és viperahadon kell megszületésük után átverekdniük magukat, hogy egyáltalán élhessenek. Igen, néha úgy hiszem, hogy Istennél nagyon elgurult a gyógyszer... valami nem is tudom... hát hogy így lehet, hogy kitalálta, hogy jajj ez milyen jó lesz... aztán rájött, hogy talán annyira mégsem és betett egy ilyen nehezítést nekik, hogy hát basszus, ha ezen túljuttok, akkor jó'van... élhettek. Nem egy állatfaj születik úgy és él a mai napig, hogy a születésük pillanatát már ragadozók várják, hogy azonnal megegyék őket. A faj meg még mindig fenntartja magát. És megfigyeléseim szerint az állatvilágban bizony a nő dönt basszus. A hímek, hogy a magjukat válassza a nőstény, a legelképesztőbb dolgokat is megteszik. Néha nagyon vicces, néha borzasztó, hogy mekkora úgymond a "pina hatalma". Az állatvilágban MI NŐK VÁLASZTUNK ÉS EGY CSOMÓ MINDEN RAJTUNK MÚLIK, TŐLÜNK FÜGG. Vannak azért kivételek, pl. azok, akik úgymond egy hím háremében élnek, de ott is az van, hogyha nem védi meg őket a hím, akkor simán átállnak az erősebbhez! ÉS ott vannak a kobrák, akik meg ha kanosak, akkor annyira agresszívak, hogy a szerencsétlen nőstény egészen addig, míg szét nem váltak az aktus után, nem lehet biztos abban, hogy túléli, pedig alapvetően a kobráknál is a nőstény választ! Náluk viszont az elutasításra a hím válaszolhat úgy, hogy megöli a nőstényt. De az elfogadás sem garancia, mert néha a királykobrák aktus közben "végzetes vonzalomba esnek" és közben ölik meg a nőstényt. Ja, miközben rakják! Durva, ugye? Lehet, hogy a növények voltak előbb és Isten  valami sámánnövényt rágott vagy én nem tudom, de "tökéletesen furcsa" a természet és az állatvilág, az már biztos. Ámulatba ejtő. Legalábbis számomra. 

Tulajdonképpen a válasz talán tényleg a 42 és majd akkor fogjuk tudni mindenre a tökéletes választ, amikor fel tudjuk majd tenni a tökéletes kérdés! 

De biztos, hogy valami mániás szakban vagyok, mert az agyam kiég, annyira pörög és azért az nem normális, hogy nekem szerdán délelőtt az a legégetőbb problémám, hogy ha én képes vagyok ÖNMAGAMAT "kívülről megfigyelni" - MÁRPEDIG KÉPES VAGYOK RÁ, ÉS TE IS KÉPES VAGY RÁ... szóval... szóval... ha ÉN hátralépek és kívülről nézem ÖNMAGAM, akkor most ki vagyok én valójában? A csillagászat szerint minden és mindannyian egyek vagyunk abból a nagy bummból. Azóta csak változások voltak, összeolvadások, csapódások, formálódások, MINDEN ÉS MINDENKIK A NAGY BUMMBÓL VAN... tehát akkor Isten részei vagyunk.... és kicsit olyan skizó érzés ez, hogy basszus így nézem magam kívülről. Látom, ahogy írok itt az asztalnál, el is fordulok önmagamtól és képes vagyok körbenézni a konyhában. WTF??????? Hányan vagyunk itt akkor kérem szépen???? Meghasonlok önmagammal... mert ha képes vagyok kívülről látni saját magam, ráadásul akár teljesen kritika nélkül, kívülállóként, akkor... akkor... megzavarodok... hogy most valójában melyik vagyok ÉN? Akit figyelek, vagy aki figyel engem? Melyik a valódi énem? Bakker... ebbe azért bele lehet őrülni, főleg, ha beleveszem, hogy elvileg a távolsággal lassul az idő, tehát minél inkább távolodunk a földtől, annál inkább látjuk a múltat, azt, hogy hogyan alakult ki az egész... és nincs mese, le kell nyelni ezt, hogy minden itt van, és nincs olyan, hogy vagyok ÉN, aki valami KURVA KÜLÖNLEGES EGYÉNISÉG ("Igen, mi mind egyéniségek vagyunk!" - Brian élete)... persze az egyén élete szempontjából kurva fontos, hogy azt higgye, hogy ő valami különleges, megismételhetetlen és tulajdonképpen az is, csak az a rész nem igaz, hogy egyedülálló önmagában. Egy kurva nagy massza az egész Univerzum szerintem és mindannyian a részei vagyunk, megvan a szerepünk a játszmában. Mondjuk így már nem annyira elfogadhatatlan a Westworld következtetése sem, hogy bármilyen történetet írsz az egyes embernek, a végén akkor is oda fog kilyukadni, ami meg van neki határozva, tehát a szabad akarat is illúzió csupán! Fúúú.... ebbe tényleg bele lehet pistulni, ha megpróbálja az ember így egyénként a helyét a világban megtalálni.... mert valami elképesztően picsafüstök vagyunk Földként nézve és Naprendszerként nézve is, hát akkor az egyes embert mégis hogy jellemezzem? Bolhafing alkotóelemének egy darabja?  Egyszerűen meghatározhatatlan, hogy a nagy egészhez képest nézve egy ember mennyire SEMMI. 

S ha mindenki mindennel egész, akkor az én rezgésem most összekapaszkodik talán millió vagy milliárd depresszióséval. 

Őszintén szólva, amikor nagyon szorongok, akkor nekem enyhülést ad a tudat, hogy mennyire jelentéktelen vagyok a fos életemmel, és ugyanakkor megnyugvást is találok abban, hogy ha nem pörgök ezerrel, akkor is ugyanaz lesz a vége... tehát tényleg kurvára nincs miért itten hajtani... Popper anno ezt is nagyon jól látta, hogy nem kell elérhetetlen dolgok után futkosni. "Mennyit tetszik örülni egy héten? Ha keveset, az baj!"- mondta ő... és talán egyes egyénenként nem is kellene figyelnünk tényleg semmi másra, csak arra, hogy minél többet örüljünk. Mittomén hogy minek. Depressziós vagyok, jelenleg  én max, egy méretes fasznak tudnék örülni, bár ki tudja... lehet, hogy azt is közönyösen szemlélném. A kulcs azt hiszem az, hogy el kell felejteni ezt a kurva különleges, kurva egyedi az ember... mert ez nem igaz. Elhiszem, hogy nincs két egyforma DNS felépítésű ember, de pusztán emiatt senki sem lesz kivételes. Mi emberek is csak egy porszem vagyunk a Naprendszerünk életében, egy hét talán, vagy két hét.... kurvára kipusztítjuk már rég a fajunkat, mire a napunk úgy dönt, hogy akkor elkezd nőni és végül magába zuhanva szépen az egész naprendszerünket küldi a levesbe. Pontosan kiszámítható a jövő, és pontosan azért, mert az Univerzumban megvan a kezdőpont és megvan a végpont. Minden megvan, az is, ami volt és az is, ami lesz!!!! Hogy mi nem látjuk át... hát édes Istenem! Megértem, hogy Isten úgy van vele, lófaszt a picsánkba, nem árulja el nekünk, hogy mi a célja velünk. Végül is a kezdet kezdetén mindent megadott nekünk, és egyetlen kurva kérése volt csak, hogy ne együnk az almafáról. Nem bírtuk ki, és persze, lehet most a nőt hibáztatni, mert hát ő csábította a férfit, ő szakajtotta le az almát, de azt hiszem, még ez sem ennyire fekete vagy fehér... talán mi emberek csináljuk ezt, mióta megkaptuk az élethez való jogot? Talán mert Isten képmásai vagyunk, azért van ekkora egonk, én nem tudom??? Mindenesetre - ha csak a Bibliát nézem- az ember nem egy nagyon alkalmazkodó és szófogadó teremtmény! Megkaptuk a szabad akaratot és mi valami elképesztően kurvára akaratosak lettünk. Nem akarok belemerülni, de nekem elég visszás pölö az is, hogy basszus Isten fogja a választott népét és kiveszi őket a rabszolgaságból ugye. Nem tudom, miért szivatta őket 40 éven át, tény, hogy valamiért 40 évig csak vándoroltak és keresték az ígéret földjét. De hát mi volt már akkor is? Isten mannával etette az embert és egy idő után az ember elkezdett nyafogni, hogy uncsi a manna, más kéne. Míg Mózes a szaros 10 egyszerű törvényt vérrel és verejtékkel belevéste a kőtáblákba az Istennel történt diskurzus után, hát mire lement, az ember népe nem egy aranytehén körül bulizott????? Gondolom milyen képet vághatott Mózes, mikor meglátta a hepajt, főleg annak fényében, hogy a 10 egyszerű pont közül az egyik az, hogy "Ne imádj hamis bálványokat". Nesze.... ezek meg itt ugrálnak, kántálnak egy aranyból készült tehén előtt. Aztakurva, én mondjuk kb. elsőre a földhöz basztam volna a kőtáblákat, mentek anyátokba... én küzdöttem, alkudoztam, levittem a betartandó dolgokat 10-re (!!!!!), tik meg itten farsangoltok! Én tuti ott hagytam volna az egész kibaszott bagázst a picsába! 

Persze most már a csillagászatból nem fogok belenyomulni a teológiába, mert nyilvánvalóan megőrültem vagy a fasz tudja, de konkrétan az agyam sziszeg... füstölög... hányni akarok, ki  a fejemből ezt a sok információt, amivel nem tudok mit kezdeni! Takarodjatok ki a fejemből! Tényleg döbbenetes, hogy most nekem ilyesmik járnak a fejemben, ahelyett, hogy a mindennapi életemmel foglalkoznék. Az egyszerűen nem megy! Cselekvőképtelen vagyok, és közben meg ilyesmikkel terhel az agyam! 42 oszt' jó napot!