Anyám itt született. Ebben az országban. De nem volt sokáig még magyar állampolgár. Merthogy a nagyimék anyai ágon menekültek (migráncsok?) voltak. De ez csak azért lényeges, mivel MINDENT SZABAD, AMI NEM TILOS és ennek fényében én bizony legurítottam nemrég egy kupica pálinkát. Ja. Hétköznap délelőtt. Megtehetem. De fázok. Még pizsiben vagyok, köntösben, vastag zokniban, a termosztát 21 fokon és fáztam. Most már jobb. Ebből kifolyólag viszont valahogyan a híroldalakról eszembe jutott Flipper Öcsi és beütöttem a google-ba. És olvasgattam és eljutottam a Dolly Rollig és számolgattam... merthogy kb. minden régi slágerüket kívülről fújom. Rájöttem, hogy én nem lehettem a rajongója ennek a zenekarnak, mert nagyon pici gyerek voltam még a 80-as években. ANYÁM volt KURVA NAGY FAN. Anyám, akinek a szülei nem is tudtak halálukig megtanulni magyarul. És kedvem támadt meghallgatni, miért is rajongott a migráncsivadék anyám.
A Maxi kimegy az utcára, ott is recseg a szaxi a szájában!
Indul a szédítő Dolly Roll!
Elképesztő, de TUDOM A SZÖVEGÉT! VÉGIG! ÉS TETSZIK! Szinte látom magam előtt a varrógépet, amit ritkán használtunk csak, ezért ennek a tetején volt a kétkazettás magnó. Volt sokféle magnónk: szalagos, az a lapos, aminek nagy sárga gumiból voltak a gomjai, aztán lett kétkazettás, utána meg olyan, aminek a két hangfalát le lehetett szerelni és aztán olyan is, ami pluszban még világított is. Mármint a hangfal. Aztán jött a hifi-torony (Shivápábádubá!!!!!!!). Jól jön egy szabad délután... turkálok lazán... de nekem nem kell más, csakis azt akarom hallani, hogy shivábábádubá hej!!!!!
Ez kurva jó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Jól érzem magam, ha ezt hallgatom! És látom magam előtt a "kazettatartót' a falon, ahol ott vannak a Dolly Roll kazetták. De szerintem még bakelit lemezünk is volt tőlük. Neoton meg Zoltán Erika tuti vót! Igyekeztünk integrálódni. LOL.
Indulás a parta, lesz ott egy jó buli... és le is ültem. Nem indul a tánc. És eszembe jut, hogy gyerekként ettől a számtól falnak mentem. Nem szerettem. Anyám meg hallgatta. És nem volt kecmec. Ha tudta és akarta, akkor ő bizony Dolly Rollt hallgatott. És ezt a számot is szerette és nem tekerte el. Soha. Engem meg untatott. Nem szerettem. Dám dám dám, de vidám! Indul a tánc! Erre a lassú, unalmas zenére? Soha. Gyerekként sem. Az volt a legrosszabb, mikor nyáron bentről bömböltette anyu hátra a kertbe. Bent is ezt kellett hallgatni, meg kint is. Végre vége van. Most mondjuk most egy olyan nótát énekel a Dolly, amit sohasem hallottam. Pedig anyám tényleg nagy fan volt. Dolly Roll, Máté Péter, Szécsi Pál, Kovács Kati, Kadlót Károly, Zámbó Jimmy, 3+1 és a saját népe zenéje, ami leginkább a saját népe népzenéjét jelentette. A kamionosok mindig hoztak kazettát is, nemcsak olajbogyót és halvát. Meg a kibaszott lukumit, azt is hogy utáltam. Mindig enni kellett vendégségben, és mindig minden háznál, amelyik legalább félig nem magyar volt, a csemege a lukumi volt. Illetlenség volt nem enni belőle, de annyira rohadtul édes, és még jól meg is van forgatva porcukorban... én gyerekként mindig erős fejfájást kaptam tőle. Most már tudom, hogy valószínűleg a hirtelen felugró vércukorszintem miatt.
Most valamilyen Kolibri panzióról énekel a Flipper Öcsi, de ez sincs meg, csak úgy, hogy "hallottam". Szerintem anyám egy idő után már nem volt többé Dolly Roll fan. De baszki, a konyhákban Zámbó Jimmy poszter volt. Igaz, én már akkor nem laktam otthon, de ő tényleg büszke Király fan is volt. Mondjuk azt a fasz apám is szerette. Mármint a Jimmy-t. De én szerencsére már nem laktam akkor otthon. Anyumnak amúgy így visszagondolva voltak tök frankó kis dolgai velünk szembe: pl. ugye a híres "tízórai" a suliba. Ha otthon volt (műszakban dolgozott), akkor minden nap 09:40-kor ott állt a suli ablaka előtt, ahol tanultam és kopogott, mikor kicsöngettek. És benyújtotta a frissen készített reggelit. Bundás kenyeret teával, amit épp akkor sütött, főtt virslit mustárral, friss kenyérrel, friss szendvicseket, mindent tányéron, tálcán. És álldogált 10:00-ig az utcán, akkor összeszedte a tálcákat és ment haza. Azt is vállalta, ha éjszakás volt, hogy hétfőnként ő hallgatta a Kívánságműsort a rádióban és mi felírtuk, hogy mit vegyen nekünk kazettára. Liiink a lány!!!!! Maga miatt is végigülte, de akkor már hajlandó volt kazettákat cserélgetni és figyelni és felvenni azt is, ami nekünk kellett. Mi meg játszhattunk háromtól ötig és nem kellett mindenféle hülyeséget végighallgatni. Neki ez a kívánságműsor hallgatás egy program volt. Aztán amikor összeállt a kazetta, akkor meg tolta ezerrel mikor főzött vagy takarított. Bármikor, mikor zenét volt kedve hallgatni.
Odavolt a magyar zenéért, de nagyon sokat hallgatta és ezáltal ugye én is a saját népe zenéjét is. De most már nagyon nyomják a buta számokat... úgy értem, hogy beugrott, hogy anno mi gyerekként nem szerettük ezeket hallgatni. Teddy bár. Meg Windszörny. Röhögtünk rajta és cikinek tartottuk, hogy anyánk üvölteti ezt a zenét. Meg hangosan énekli. És most is agyfaszt kapok, ahogy hallagtom a koncertfelvételt, mert egyszerűen olyan együgyü a szöveg, hogy fúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú..... értem én, hogy jól lehet rá ropni a nem tudom mit, rock and rollt, de kifolyik mindjárt az agyam a fülemen!!!! Mi a fasz ez? Maka maka makaronika mimamma?????? MI EZ A FASZSÁG?????????????????????????????? Édes anyám, mivel kínoztál te még gyerekkoromban? Há' most sem értem, hogy ez a két hülye mit mond! Mi van a szájukban??????
Elég lelombozó eddig ez a nosztalgiabuli. Nem találom sehol a fejem! Csak kapkodok és össze-vissza keverek mindent! Zakatol a szív!!!!! Jesus!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mi a fasz volt anyám fejében? Elpattant egy húr?
Akkor már jöjjön a Máté Péter meg a Szécsi Pál. Mert róluk is anyám miatt tudok és ismerem kb. az összes számukat kívülről. Fura, szerteágazó ízlése volt anyámnak. A hazájában meg citerazenét hallgatott és sírt, hogy jöjjünk haza. Furcsa asszony volt anyu. A lány a játékterembe várt...
Gina! A jutalomjáték te vagy nekem! Gina! Gina! Gina! Na, ezt anyu nagyon szerette és mi is. Erre volt, hogy vihogva táncoltunk. Meg énekeltünk. Meg ez évtizedekig, ha nem máig részét képezi a lagziknak, meg a falunapi buliknak. Nem bánnám, ha nem ülnél mint egy bálvány....
Megcsíptél most már... milyen menő volt ilyet énekelni anno. Aztakurva! Kezeket fel! Mondjuk nem rosszabb, mint 99 luftbalont hajtogatva csápolni, szóval tőlem jöhet a Gina bármikor. Szeretem.
Ahh.... most jön az a szegmens, amikor már felnőttnek számítottam, és akkor csingilingilingilin... erre határozottan emlékszem, hogy állandóan ment a TV-ben is és UTÁLTAM. De kikerülhetetlen volt. Talán még a Skálának is ez volt a reklámja vagy nekik írtak még egy másik szirupos szart... de ez már tinikoromban volt tutira vagyis inkább fiatal felnőttkoromban vagy mittomén, de erre a bimbam-ra sosem tudtam rákapcsolódni. Most sem megy. Folyton csak ezt ismételgeti és ez idegesítő. És most a közönséggel énekeltetik. Ciki. Faszom ordítson csingilingilinglaifaonf faszom le sem tudom írni, hány csinglilingilng van benne. Meg bimbam. Ennyi. Hagyd már abba Dolly néni szépen kérlek mert eret vágok!
Angelo! Rólad is csak anyám miatt tudom, hogy milyen déli gigolo vagy! Mi járhatott anyám fejében, mikor erre lazított? Azt tudom, hogy magyar fasziba szerett bele. Nagyon. A vonaton ismerkedett meg vele. És BASZKI, CSAK NEM HAZUDOTT, DE ÚGY MESÉLTE, HOGY LEEJTETTE A FÉSŰJÉT, A MAGYAR CSÁVÓ MEG FELVETTE ÉS VISSZAADTA NEKI. Így ismerte meg anyám a magyar fiút, akibe beleszeretett, miközben tanulni jártak a vonattal. Aztán a nagyapám megtudta és úgy felbaszta az agyát, hogy kivette a gimiből szerencsétlen anyámat és átiratta varrónőnek, me' magyarhó' nem megy!!!!!!!!!!!! Kemények voltak a '70-es évek, pedig a Windszörny még a kanyarban sem volt akkor. Imininimi miafaszvanaszádbanember??????????????????????
Ma már csak emlék... furcsa, de igaz volt!!! Na ezt is imádta az anyám, de VAJON KIRE GONDOLT, MIKOR EZT ÉNEKELGETTE? Modern románc... még mindig tudom a szövegét, olyan sokat hallgatta. És kurva szép nő volt. A szemeimet tőle örököltem. Azokat az ún. bogárszemeket. Pedig csak nagyon-nagyon sötétbarna. Amúgy meg a fiú fia, akibe anyám szerelmes volt vagyis egymásba voltak szerelmesek... szóval a fiú fia meg nekem udvarolt anno. Boszanova Senorita! Nem lesz köztünk vita! Dolce Vita!
Hát én közben meg ám elbambultam, és több, mint 1 órája hallgatok Dolly Rollt és azt kell mondanom sajnos, hogy egy-két nosztalgiafaktoron túl ez egy nagyon buta zenekar volt... szövegileg mindenképpen. Tényleg nem értem anyut... vagy a gyerekénem. Hát nem is mehetett sehova. Nem, nem leszek mégsem teljes mértékig elutasító, mert mikor kezdtem és fejbecsapott a pálesz, akkor tetszett, de azért sem, mert hát ez van, ezt alkották, s csak azért mert nekem nem tetszik, még nincs jogom minősíteni. Olyan, amilyen végül is teljesen lényegtelen, mert csak ollálálálálál van percek vagy órák óta? Szóval emiatt ütöttem le fentebb a jelzőt. Mert egy csomó dal csak buta, kitalált halandsza ismételgetése.
De most a ráadás ráadására csak elpattant a húr, szóval néztem kicsit és ez a 98-as koncert ez full tátika. Így különösen furcsa. De ez nem élő. Ez biza playback.
Anno Neoton bírtam bebaszni és ropni meg üvölteni, de erre nem megy. Nem is ittam több páleszt, mert nem állt erre bele a bugi a lábamba. Nem is akarom. Ehhez nekem csúfondárosan be kellene basznom, hogy én erre önfeledten tudjak ismételgetni. Éjáéjáó éljen Mexikó! Hát tőlem aztán éljen, csak hagyjátok abba!
A blog.hu meg pont olyan, mint az én blogom maga: dölgődő, vegetáló SZAR. Most már statisztika sincs. Nincs itt már senki... csak én. MEg a Dolly Roll.
