Most így az első két részt próbálom leírni, mert muszáj, mert foglalkoztat és kurvára nagy baj, hogy sok embert meg nem. Ők jellemzően inkább ilyen Szulejmánt néznek szívesen, s ugyanakkor, ezzel teljes összhangban (nem észre véve az ordító disszonanciát) "rettegnek" a migráncsoktól (is). Na, ugorjunk bele valaki más szarlávás medencéjébe, jó lesz, meglátod!!!!
Ami kiderül az "apjáról" az első két részben:
Mielőtt először megerőszakolta a saját fiát, bölcselkedett neki egy Saka nevű zulu harcosról, aki a katonáit tüskés bokrokba hajtotta, majd forró, égő köveken masíroztatta. Bár akkor gyűlölték őt a katonák, később hálásak voltak neki, amiért sebezhetetlenné tette őket (most tekintsünk el attól, hogy azért mert a talpad heges és érzéketlenné válik a sok kínzástól, attól még, ha fejbe lőnek, ugyanúgy kinyúlsz). Amit Saka adott a katonáinak, bár akkor kegyetlenségnek tűnt, valójában ajándék volt. Valójában szeretet volt.
"- Most nem várom el, hogy megköszönd, de remélem, ha majd idősebb leszel, hálás leszel a közönyre való képességért, amit beléd oltok. Csukd be az ajtót. Magamnak kell becsukni? Hát jó, legyen... told le a nadrágodat!" - KÖSZI SZÉPEN APU A SZERETETET!!!!!!
Még aznap este visszamegy hozzá, gondosan betakargatja, majd közli vele, hogy ha az anyjának vagy bárkinek beszél arról, ami aznap történt, akkor "széttéplek". Mindezt egy kb. 8 éves kisfiúnak. Szép álmokat!
Az apja, rendkívüli ember volt a barátai szerint. Patrick idézi is a sok bölcselet, amit beleneveltek:
"Vagy a legjobbat vagy semmit."
"Ne szabadkozz, ne magyarázkodj!"
Légy résen, ne bízz senkiben!"
"Az igyekezet vulgáris!"
"A XVIII. században minden jobb volt."
"Vess meg minden nőt, de legfőképp az anyádat."
Szintén egy tök szép sztori egy 8 évesnek, amikor megtudja, hogy az apja a '20-as években Indiában állomásozott és lándzsával vadászott vaddisznókra. A vadászok egyikét azonban egy vadkutya megmarta, és ő a veszettség tüneteit produkálta. Nagyon pöpec vacsorát kaptak, ecseteli, hogy milyen jó volt a kiszolgálás, de nem igazán tudták ezt a "remek vacsorát élvezni", mert hát a veszett ember - akit korábban egy hálóba téve nemes egyszerűséggel egy fára lógattak - a kiabálásával zavarta a hangulatot. Apu ezért, büszkén mesélte, hogy elővette a pisztolyát és fejbe lőtte a zavart keltő barátját.
"Így volt a legemberségesebb. Mindenki egyetértett. Utólag."
A harmadik bölcsességét is megmutatta a fiának, amikor arra kérte, hogy engedje, hogy Patricket a fülénél fogva felemelje. A kisfiú belemegy, de szorosan kapaszkodik az apjába, aki ekkor arra kéri, hogy engedje őt el. A fiú tiltakozik, de az apja arra kéri, hogy BÍZZON BENNE, így engedelmeskedik. És akkor ott lóg a kicsi a füleinél fogva és sikít és ordít, mire az apja belemondja a kis pofájába, hogy tanult egy fontos leckét, hogy csak magával törődjön és ne hagyja, hogy mások hozzanak helyette fontos döntéseket. Köszi apu, ismét! Mikor ledobja a gyereket a padlóra, akkor ő teljes joggal kiabálja, hogy "Hazudtál nekem! Bántottál! - mire a kedves apuka undorodva közli vele, hogy "És ne nyafogj! Visszatetsző!". - Ezek után vajon meg merte-e élni a kis Patrick a valódi érzéseit? Vagy inkább futott és futott a végtelenbe, csépelve a bokrokat egy fadarabbal, kimerülve pedig csak üldögélt egymaga az erdőben. (Hahh... és jön nekem is a forrasztópálka, meg a mentegetőzés: "Nem gondoltam lányom, hogy ilyen hülye vagy!"- 6 évesen!)
Az erőszak után Patrickben ott a vágy, hogy beszéljen erről valakivel, mégis, amikor az anyja rákérdez, hogy "Mi a baj?", ő inkább úgy dönt, hogy hallgat (hárítás: Nem kérsz egy másik italt anya?), de ahogy elindul le a lépcsőn az újabb piáért az anyjának, meghallja az apja hangát. Nem is veszi észre először, hogy a kezében lévő poharat összeroppantja a félelemtől. Aztán magához tér, és látja maga előtt a lépcsőt, s akkor úgy dönt, legurul róla. Persze nem hal meg, csak jól összetöri magát. Az apja hallja, de nem törődik vele. Az anyja odamegy, de megszólal a telefon és ott hagyja, mert "ezt most fel kell vennem, de visszajövök". Ne találgass, nem megy vissza hozzá az anyja. Soha nem foglalkozik vele normálisan, csak ígérgeti folyton, hogy majd más lesz, hogy majd ide viszi, meg oda...
Patrick meg csak hasít és hasít le a személyiségéből újabb darabokat, hogy túléljen. Ahogy meséli, az erőszak közben észrevett egy gyíkot a falon és arra koncentrált, hogyha azt képzeli, hogy ő a fal a gyíkon, akkor valahogy túléli azt, ami éppen történik vele. Túlélési mechanizmus, ahogy az is, hogy az agya elzárja a kerek sztorit előle és csak képei vannak, bevillanó mondatok, pillanatfelvételek. Csodálatos élet! Ez jutott Patricknek, a gazdag fiúnak, de ez jut Józsinak és nekem és Lilinek és bárkinek, aki erre a világra született.
Az egészben az a szörnyű, hogy Patrick a drogozást is úgy csinálja, hogy nehogy legyen benne akár egy kis élvezet... hiába szereti ,mert lekapcsolja az agyában az égőt, közben meg szenved és szeretne normális lenne és szeretne szer nélkül élni, többször meg is próbálja, csakhogy ilyen mértékű függőségnél - hiába állítja, hogy ez túl van misztifikálva - bizony elég nehéz az egyszerű elhatározás, majdhogynem lehetetlen. Belső hangjai vannak, amik közül nem egy szerintem egyfajta énje is egyben. Van a függő belső hang, őt nem szereti Patrick, de az az énje sem tartja őt sokra, folyton gúnyolódik rajta és másokon és nem hiszi, hogy le tud szokni. Ott van "Nanny" énje, aki szeretne saját magáról gondoskodni, de most vagy Patrick utálja őt is, vagy a másik énje oltja le folyton elég durván. Elhallgatva a belső monológjait, teljesen magamra ismertem, de értettem azt is, hogy Patrick miért nincs jóban tulajdonképpen egyik belső hangjával sem. Minden valószínűség szerint Patrick próbálkozott a terápiával is, mert bódultan azon is gúnyolódik, tehát úgy tűnik, hogy abban nem talált megváltást. Illetve... elhangzik ám az is, hogy szeretne felejteni, de nem akarja átélni a borzalmakat, amiket át kellene, ahhoz, HOGY IGAZÁN FELEDNI TUDJON. Tehát a szarlávás medencét nem lehet kikerülni. Pont.
Helyette lehet inni, arra mindenféle gyógyszereket, meg kimondhatatlan nevű cuccot tolni, aztán úgy kinézni, mint Leo a Wall Street farkasában. De csak elő kell kapni egy gyorsítót és mehet az élet tovább. Ha pedig végképp elviselhetetlen az egész szar, akkor lehet sírni és ordítani és szétverni a szállodai szobát. Patricknek van egy nagyon komoly, kezeletlen traumás gyermekkora, de ő inkább a szereket választja, hogy tompítsa ezeket. A terápiát, azt, hogy beszéljen róla, nem tartja értelmesnek, a barátjának is megmondja, hogy nem fogja kiadni magát. Aztán amúgy a 3. részben elmondja mégiscsak, de az majd egy másik etap lesz.
A lényeg, hogy a kábítószerezést is arra használja sokszor, hátha meghal tőle és tolja az aranylövéseket. Az is tisztán látszik, mikor vált a viselkedése infantilisra, hiszen azt ordítja (mert nem talál a szobában jeget, amivel finomabb lenne a piája), hogy "SEMMI nem jó, MINDEN reménytelenül el van cseszve!" - no, hát felnőttként hinnéd, csak azért, mert az adott pillanatban nem találsz jeget, hogy semmi nem jó a világon és minden el van cseszve emiatt? Persze, hogy nem!
Az is ékes példája a túlélési mechanizmusának, hogy amikor a kádból ki akarja húzni a dugót, ám a víz tűzforró, akkor azt mondja" Ez nem az én karom" és már bele is nyúl a kádba. Szétégeti a kezét, de szerintem, ahogy én látom és lehet, sőt nyilván a magam sorsát projektálom Patrickére, ez is csak egy újabb önmaga ellen fordított agresszió.
Milyen furcsa... amikor először erőszakolja meg az apja, akkor nem is tudja a gyerek, hogy mi rosszat tett. Azt kérdezi többször is, rettegve és értetlenül, hogy:
"Mi rosszat csináltam?",
mire a kedves apuka odabassza neki, hogy
"Tudod te azt nagyon jól", csak az a kurva gáz, hogy NEM, A GYEREK TÉNYLEG NEM TUDJA, HOGY VALÓJÁBAN MIÉRT IS KELL ELSZENVEDNIE EZT A MOCSKOT, EZT A MEGALÁZTATÁST! És persze, hogy elhiszi, hogy ő egy semmi, ő rossz. A kábítószerezés nyilván nem segít az állapotán, a depresszióját is súlyosbítja, el is megy többször rehabra, csakhogy a kínt elviselni nem tudja. Tompítás kell, fájdalomcsillapítás, bármi... csak ne lásson gyíkot, csak ne halljon zongoraszót, mert elborul az agya és jön a rettegett pánik. A dühöt ki meri ugyan gyerekes módon, kontrollálatlanul fejezni, de amikor sír, akkor szégyelli magát és próbálja elfojtani az érzést, és durva a belső hangjaival és ők is vele, pedig van amelyik amelyik egyáltalán nem akar neki rosszat, sőt! De hát őt tartja magában a legkevesebbre, milyen meglepő.
Az anyja meg amúgy egy ilyen semmi nő... full gazdag és ki tudja, miért, de befeküdt az apjuk alá, mint egy hű kutya. És igen, Patrick őt is utálja felnőttként és kiszakad belőle, hogy miért nem védte meg őt, miért hagyta ott, miért nem tett valamit?
Az a durva, hogy felnőttként, amikor már két gyerek apja maga is, Patrick elmondja végül az anyjának, hogy mit tett vele az apja, mire anyu közönyösen csak annyit mond: "Me too. Me too." - hát köszi anyu! TE, aki felnőttként úgy döntöttél, hogy hordod ezt az apunak nevezett keresztet... hát szóval nehogy már felmentést kapj csak azért, mert téged is megerőszakolt!!!!!! Hát micsoda képtelenség már ez? Ennyivel elintézni a gyerekem erőszakát, hogy hát engem is megerőszakolt? Ja... így már mindjárt könnyebb gyíknak képzelnem magam Anyu.
Basszus, kivagyok ettől a sorozattól rendesen. George Carlin jól mondta, hogy kizárólag az emberi faj képes ilyen szörnyűségekre, és közben büszkék vagyunk arra, hogy felsőbbrendű lények vagyunk. Holott egyik állat sem kínozza a másikat, nincs köztük szociopata és nekrofil, és nem ölik meg áldozatul sem a fajtársaikat. Ilyesmit csak a büszke "ember" csinál a többi emberrel, meg hát nyilván állattal is, ha úgy hozza a sors.
Kibaszott egy világ ez. Az volt és az is marad. Most is, ahogy a múltban, a szülők úgy verhetik, alázhatják és kínozhatják a saját gyerekeiket, ahogy csak tetszik nekik. Ezt meg Székely József mondta, és nagyon igaza volt. Egy kutyakínzásért évekre börtönbe kerülhetsz, de senki sem von felelősségre azért, hogy a gyereked életét lehúzod a klotyón, pedig azért nagyjából egészéből te vagy a felelős. A férfi, akinek a faszából indul a gyerek és a nő, akinek a méhében osztódni kezd a sejt és lesz belőle embrió. Nem kértük ezt, nem ezt kértük kérem szépen! Tudom, hogy van a svéd modell, de ez itten Magyarország, a maga keresztényi erkölcsével, ahol az asszonyokat nem verjük, csak átesnek a vak kutyán, a gyerekeket nem kínozzuk, pusztán "életre neveljük", s ahol képtelenségnek tűnik, hogy bizony-bizony a nők is bántalmazzák a férfiakat! Ez utóbbi aztán a legnagyobb tabu, mert az áldozat az csak nő lehet... persze, persze... bontsunk zászlót, ilyen kampány, olyan kampány és egyszerűen tagadjuk el a valóságot, hogy bármilyen furcsa is, akkor is létező jelenség a nők általi bántalmazás is. Nem kell feltétlenül verésre gondolni, pedig az is megtörténik, elég csak a mindennapi basztatás, a morgolódás, a gúnyolás, a verbális erőszak, a hisztivel elért dolgok és még hosszan lehetne folytatni a női bántalmazási praktikákat. De legyen, csináljunk úgy, mintha ez sem tartozna a valósághoz, csak az, hogy mindig a férfiak az állatok a nők meg szerencsétlen áldozatok. Oké, haladó szellemű XXI. század!
S a legröhejesebb az, hogy örökbefogadáskor meg olyan feltételeket szabnak a "hatóságok", hogy a kurva anyjukat! Ha minden családalapítás előtt álló párnak ennek kellene megfelelni, akkor bizony mondom néktek, hogy megállna a földön a túlnépesedés, mert kurvára sok párt köteleznének a sterilizációra vagy a kaparásra. Nem is értem, hogy miért nem kell nekik is pszichológiai tesztet legalább kitölteniük? Ha képes vagy, szard ki a kölköt a ganyéra, úgy is jó, meg úgy is, ha nem is neveled, meg vered, meg alázod meg kihasználod. A gyerek alkalmazkodni fog, és hazudik majd érted és ezt te tudod, hiszen így bekkelted ki te is a gyerekkorod. Csak talán ha szert tennél egy nüansznyi önismeretre, akkor nem reprodukálnád ide magad, csak azért, hogy többen legyünk a szarban.
Na! Faszom... beszippantott a sorozat, én is üvölteni akarok már mindkét szülőmmel, közben meg tolni valamit, amitől elfelejtem az egész kibaszott életem.
