Írta H. Gábor 2018. májusában, s azóta is, immár 4. éve vár az állítólagos ítéletére és a börtönbüntetésére. De Ő Életrevaló, így hát addig is influencerkedik, és végre meglegózta az irományát (ÖNTUDATLANUL, AZ OKOS!!!!). Jönnek a legóra a "macák" Gábor? (Még szép!!!) Béke van a tanyában? (Még szép!) Megvívtad a "szabadságharcod"? (Aztakurva, annyit legóztam, hogy elfeledtem!! SZABADSÁG!)
VÍZPUMPAFOGÓ! - még jó, hogy nem tudja már elmesélni SENKINEK... még jó... még jó..... !!!!!!!!!!!!!!!!
"Az a baj, hogy vannak szavak, amiket kimondok. Néha nem is úgy értem, olykor meg nem is azt mondom, esetenként meg nem jól mondom. Ezeket a szavakat Ő elkapja, beviszi a barlangjába, és a gondolatműhelyében fúrja, faragja, csavarozza. Végül előjön egy vállrólindítható Verbál2-s rakétával. Olyankor már mindegy, hogy beszélek, vagy hallgatok (próbáltam mindkettőt), mert a profi célzórendszer már bemért. A rakéta pedig süvítve csapódik be, és akkorát robban, hogy mindkettőnket a földre terít. Sebesülten visszakúszom a betonfal mögé, Ő meg a barlangjába. Látja, hogy mit tett és megsajnál. Letör egy darabot a szívéből, és odaadja. Én elfogadom, mert szükségem van rá. Aztán egy ideig álló fasszal rettegek a betonfal mögött,…majd újra nekivágok a köztünk elterülő aknamezőnek. Nem vagyok tűzszerész, nem tudom hogyan kell hatástalanítani. Csak próbálom kikerülni. Néha hirtelen robban fel mellettem egy, máskor meg még hallom is előtte a baljós kis kattanást. Közben próbálom elmondani, hogy nincsenek "macák", hogy szükségünk van egymásra, hogy ha demilitarizált övezetbe jutunk, akkor senki sem tudja azt adni, amit egymásnak képesek vagyunk adni, hogy büszke vagyok, és rajongok, mikor felmegy a csúszdára. ... és megint a szavak.
Iszonyúan félek, mikor eltűnik a műhelyében, mert nem tudom milyen bombát barkácsol össze. Ezért álló fasszal, rettegve kushadok vissza a betonfal mögé."
Üdv és sok sikert kívánok!
Az Örökös - Forgács L. (Gazsi)
