... lezártuk. Tavaly ilyenkor ugyanis szakítottunk, a Sváb kurva gyorsan összejött Miss Botanikával, de most ismét egymás mellé sodort minket az élet.

Az első személyes találkozásunk úgy két hete volt. Egy év után méregettük egymást, zavarban voltunk, távolságot tartottunk. A közös munka aztán oda vezetett, hogy délután már együtt kávéztunk és - máig nem tudom miért - elmeséltem neki az elmúlt egy évemet. Ő meghallgatott, de a saját magánéletéről a világon semmit sem árult el. Annyit azért megtudtam, hogy a tanya szépen fejlődik, több méh van és két nyúl is, ellenben a csirkeól még mindig nem készült el. Van kutya is, Málna is él, bár továbbra sem barátkozik senkivel. Oldódott a feszültség, némi poénkodást is megengedtünk egymás irányába, de tapintható és érezhető volt a körülöttünk örvénylő vágy. Ennél csak a képmutatásunk volt erősebb: nem elárulni a másiknak, hogy látjuk  rajta.

Múlt héten aztán ismét találkoztunk (ezeknek a találkozásoknak egyébként nyomós oka van), s az én kis lakásomban fullasztóvá vált az egész. A Sváb reszketett, én próbáltam "kemény" lenni, órákat fecséreltünk az ellenállásra, iszogattunk közben, aztán megnyílt, és a nyakamba öntötte az egészet, amit korábban írtam "egy férfiról" -> Elmosódott határok.

Nem voltunk józanok, így vannak dolgok, amikre nem emlékszem, sok minden meg beleégett a retinámba és az agyamba. Felvillanó képek, vibráló feszültség, 4,5 óra ösztönszerű baszás, szinte széttépve egymást. Természetesen azóta jönnek-mennek a szex sms-ek is.

Egy szónak is száz a vége: pontosan ott tartunk, ahol 4, 3, 2, 1 évvel ezelőtt. Nem tudjuk kezelni a helyzetet. Ha egy légtérben vagyunk, mi dugni akarunk egymással!!!

Ezúttal azonban úgy tűnik, végre a Sváb is belátta, hogy ez beteges és egészségtelen. Épp tegnap beszéltünk telefonon és elárulta, hogy azon gondolkodik, szakember segítségét kéri. Támogattam a döntését, hiszen a 3. hosszútávú kapcsolatában él már, mióta engem ismer, és a harmadik élettársát szarvazza fel általam. Megbeszéltük, hogy elmegy terápiára, s ha a terapeuta úgy tartja jónak, akkor elmegyek vele akár én is.

Betegek vagyunk, de nagyon. Megmérgezzük egymást. A Sváb persze jóval könnyebb helyzetben van, hiszen neki mindig volt "társa", neki tulajdonképpen halad az élete, de én például nem tudok tovább lépni. Most meg főleg nem! A libidóm az egekben, de nem BÁRKIVEL akarok dugni, hanem VELE. Most már én is minden nap maszturbálok RÁ. Most már hiába próbálok másra fantáziálni, végül csak akkor tudok elélvezni, ha RÁ GONDOLOK.

El kell ezt a köteléket tépni. Mi nem tudjuk. Lali, a focista sem tudja, hiába van nála a pallos. Azt hiszem a lehető legjobb döntés, ha valóban egy szakemberre bízzuk most már magunkat.