De tényleg! Biztos vagyok benne, hogy nem vagyok egyedi, de az is tuti, hogy iszonyatosan hülye viszont IGEN! Mert hát mégis mit gondoltam?

Kint ugye tombol a kánikula! Halleluja! Mikor lenne meleg, ha nem nyáron?

Na mármost! Ilyenkor kell ám kimenni "A birtokra", a kutyának papit főzni, aztán bemenni délben a kórházba etetni, kaszinózni, társaságot nyújtani, majd úgy 14:30 magasságában hazajönni és nekiállni főzni.

De nem ám lecsót vagy salátát.... áhhh... az nem én lennék.

Mert én inkább beállítottam a ventilátort, aztán elkezdtem húsokat pácolni meg klopfolni. A mézes-mustáros csirkét holnap készítem el, hagyom pácolódni, a tepsis-sajtos karajt ellenben bevágtam a sütőbe. Közben meg kétféle köretet nyomattam a tűzhelyen és percenként perdültem a venti elé...

Egy nedves türcsi a nyakba, egy külön az arcra, és mikor már minden rotyogott és sült, akkor gondoltam csak végig, hogy mi a fasznak álltam egyáltalán neki ennek az egésznek?

Megfelelési kényszer? Szimpla hülyeség? Magam sem tudom... de elgurult a gyógyszerem teljesen, úgyhogy most langymeleg vízbe fogok merülni és ki sem szállok addig, míg tiszta ráncos nem lesz a bőröm. Hulla vagyok ugyanis... és nem vágyom kajára, annak ellenére sem, hogy ma még nem ettem. Csak hűs vízre vágyom az öregedő testem körül.