Először is tisztázzuk, hogy a Sváb az az én ex-Szeretőm, aki miatt egyáltalán elkezdtem anno ezt a blogot. Ma meg, hát talán tavaly július óta először, felhívott jól.

Előzménye ennek a saját e-mail-em, melyet pánikban írtam neki tegnap, tekintve, hogy kinézte magának valaki a lakásomat. Nem, nem megvenni akarja, szimplán csak kirabolni.

Azt hiszem természetes, hogy beparáztam és igyekeztem minden tőlem telhetőt megtenni, hogy védjem az értékeimet. Neki is írtam, mert gyakorlatilag mindenhez ért. Válasz e-mail helyett - a témára való tekintettel - inkább felhívott.

Először azt sem tudtam, hogy kicsoda, mert nincs már meg a száma, aztán bemutatkozott, és igen, megbeszéltünk egy csomó lehetőséget, hogy ilyen rács, meg olyan rúd, és facsavar meg kicsavar... de a legkétségbeejtőbb az, hogy hallgattam őt, ahogy almát rágcsálva mondja nekem az okosságokat és az agyam a hangja hallatára egyszerűen teljesen önálló életet kezdett élni.

Legelőször is kiszáradt a szám és koncentráltam erősen, hogy felfogjam a mondandóját, mert borzalmas volt, hogy közben láttam magam előtt, ahogy eszi az almát, aztán már meztelen volt és kurvára nem almát rágcsált, hanem engem dugott. Teljesen kikészültem!

Hogy a büdös picsába lehetséges, hogy 8 hónapi "alvás" után elég a hangja és a bugyim csatakossá válik?

Nesze neked dublőrökkel kirándulás, nesze neked mély hangú Bond és az iránta érzett (?) szerelem!

Azt meg remélem nem kell leírnom, hogy milyen érzés ebben az állapotban dolgozni! Legszívesebben elbújnék és vagy sírás formájában szabadulnék meg az elfojtott szexuális feszültségtől vagy maszturbálnék.

Két dolog biztos azonban: van libidóm és ő az egekig ugrasztja, szóval TILOS TALÁLKOZNOM VELE.

Szomorú, hogy csak bizonyos személyek képesek megmozgatni az agyam. Még szomorúbb, hogy pont Ő! Az is bánatossá tesz, hogy ezek szerint talán sosem leszek képes személyesen találkozni vele. Praktikusság szempontjából pedig kifejezetten rossz, mert hát most is ment a tili-toli, hogy akkor Lali, a focista majd visz ezt, meg hoz azt, és akkor ide teszi le, meg oda küldöm vissza... mindez azért, mert rettegek találkozni vele.

Jézus! Ma este 8-ig nyomom a melót... miközben kezem-lábam reszket!!!! Konkrétan érzem, hogy semmi vér nincs az agyamban, helyette szó szerint lángra kapott az ölem. Borzasztó!!!!

Fasz kivan ezzel.... mikor tudok már én is úgy nézni rá, ahogy ő rám? Mikor válik ő is olyan közömbössé számomra, mint én számára?

A legfurcsább az egészben, hogy semmiféle kapcsolatban nem gondolkodom vele, nem vagyok szerelmes sem belé, és soha, de soha a büdös életben még egyszer nem tudnék megbízni sem benne, mégis benedvesíti a puncim. A kibaszott puszta hangjával. Azzal, hogy facsavarokról meg vaspántokról vartyog nekem a telefonban.

Lehet, hogy magamhoz nyúlok a melóhelyen. Mondjuk ebédszünetben. Nincs más hátra, csak előre és most úgy érzem, hogy pillanatok kérdése és felrobbanok...

szanalmas.hu

Azt hiszem ez most egy csapongó fos csupán, de nincs vér az agyamban. Nem tudok gondolkodni... vagyis, csak egy dologra tudok gondolni!!!! De nem szabad!!!!! Sem a hely, sem az idő nem alkalmas erre. Mégis hallom, ahogy a kibaszott vaspántról pofázik és látszólag nyugodtan ülve "dolgozom", a mellbimbóim meg közben majd kilyuggatják a felsőm. A bugyimban meg... hát kitört a vulkán rendesen. Kurva élet....

(Lépcsőzöm. Mint egy állat. Jót tesz.)