Látja a terapeuta, hogy nem vagyok elégedett az eddigi "eredményekkel", s végül három lehetőség közül muszáj választanom. Egy hét gondolkodási időt is kaptam.

... hogy ki az, aki

Vidéken voltam hétvégén és marhára jól éreztem magam. Most itt vagyok Budán és marhára nem érzem jól magam.

... már, ami a munkát illeti.

Nem is tudom, le merjem-e írni, hogy micsoda változások történnek velem, s ehhez képest mégis mennyire ugyanabban a körben forgok.

Tegnap találkoztam megint Lalival, a focistával. Alapvetően nem akartam csevegni, ő viszont egy kicsit igen, úgyhogy megint autóztunk egyet. Ellentétben azonban a korábbi alkalmakkal, most semmi vicces nem volt ebben, sőt... gyakorlatilag egész délután és este bőgtem.

Holnap végre valahára elutazom egy kicsit a városból. Juhéjj! Kereken egy hétig fogok héderelni Hajdúszoboszlón. Mert megérdemlem.Természetes, hogy ennek apropóján a lakásban kezd minden szétesni vagy elromlani. Ilyenkor az egyszeri nő áll és nyüszít, jó esetben meg ugye vakkant az urának, hogy…

...akiről írni akarok. Nagyon. De nem ma. 

DE TÉNYLEG HÁNYSZOR MÉG?????????????? Próbálok írni, összerendezni a gondolataimat, de nem megy... csak kesze-kuszaság van a fejemben és a szívemben is. Meg természetesen végtelen, szinte elviselhetetlen magányosság. Akartam egy szép befejezést. A szerencse a kezemre játszott és pompás "búcsú"-t…

Meglepően sokat főzök mostanában, ezért - ötletelés és tanulás céljából - elég sok főzőcskés újságot vásárolok. Ráakadtam egy igazán kecsegtető zserbó receptre, mert a leírás szerint valóban nem túl macerás az elkészítése, de ami igazán meglepett, az a besorolása volt, nevezetesen: "Árkategória:…

Korán keltem, egy nyugtalan éjszaka után. Töröm a fejemet, keresem a válaszokat, a magyarázatot.Mindeközben persze teljes természetességgel szürcsölöm a kávémat, egyrészt mert anélkül nem tudok már felébredni, másrészt a reggeli rutinban jól esik a csészényi 5-6 perc nyugalom. Bámulom a bögrémet és…

Elmentem egy úgynevezett "meseterápiás" csoportülésre, mert nagyon ajánlották, hogy hasznos. Kb. 13-an voltunk a "csoport", meg a vezető. A szokásos bemutatkozós kör után, a "mesélő" kedvesen megmutatta, aztán fel is olvasta, mit hozott nekünk mára. A mese címe: A hetvenkedő nyúl és a teknős.  

Előreszaladtam egy kicsit a Grace Klinika történetében... talán nem kellett volna, de mégis így történt. Most már tudom, hogy az egyik kedvenc karakterem - Mark Sloan plasztikai sebész - sajnálatos módon meghal. Ami meglepett, de őszintén örültem neki, az a halála ábrázolása volt. Többször…

Igen, csupa nagybetűvel. Merthogy ezt most kérésre írom. Mindössze ennyit írtak a papírra: BŐR Ebből aztán azt csinálok, amit csak akarok. Bármit. Lássuk akkor! 

Reggel 9-kor már egy ócska buszon zötyögött. A zene a fülében ordított, de még ez sem volt képes elnyomni a hatalmas csuklós jármű zaját. Az ablakon bámult kifelé. Nem akart senkire sem ránézni, s azt sem akarta, hogy őt lássák. A feje tele volt zavaró, fájó gondolatokkal. Nem bírt megbirkózni…

Nos, egy kedves naplózó férfinél olvastam a nőkről... röviden, tömören. Narmermost jól kifakadtam kommentárban, szórtam az áldást mindenkire, s közben azon gondolkodtam, hogy nem nála kéne kisregényt írnom kommentben, hanem a saját naplómban. Üldögéltem, kávéztam és közben igyekeztem összeszedni…

Egyszer beszélgettem vele. Ja, jó régen... lehet már lassan 6-7 hónapja is. Mert akkor még a Szeretőm volt. Sosem felejtem el, ahogy egy padon ülve elmesélte az ő "Olga" történetét. Azóta valamiért az ilyen és hasonló szituációkba kerülőket "Olgák"-nak hívom.

Imádom a sorozatot. Vannak részek s poénok, melyeket kívülről fújok, sőt a mindennapi életben is használok.Tegnap megint megnéztem pár epizódot, és besírtam a S09E01 egyik jelenetén. Mi volt a poén? Hmm... elgondolkodtató, íme: 

Egész késő éjjel morfondírozott a nő és a férfi. Hogy min? Hmm... egyeseknek ez talán morbid, perverz, agyalágyult... mindenki döntse el maga (szabad a vásár, milyen címét aggat erre bárki is). Tehát, azon morfondíroztak vagy fél órát, hogy ha neki, mármint a pasinak az lenne a vágya, hogy a nemi…

Vannak emberek, akik minden különösebb odafigyelés nélkül, csak rohannak a világban. Hajszolnak valamit. Hol ezt, hol azt. Mindig van miért fussanak! Futás-rohanás közben persze időnként megállnak, hiszen pihenni, levegőt venni még nekik is kell. Néhányukat ez ugyan bosszantja, de nem tud ellene…

Neten olvastam, s elgondolkodtam: "Egyszer, egy idősebb Cherokee benszülött amerikai így tanította az unokáit az élet dolgairól:- Harc dúl bennem. Egy szörnyű háborúskodás két farkas között.