Igen, csupa nagybetűvel. Merthogy ezt most kérésre írom. Mindössze ennyit írtak a papírra: BŐR

Ebből aztán azt csinálok, amit csak akarok. Bármit. Lássuk akkor! 

Tudom, hogy védelmi vonal, méghozzá az első. Alapvetően nem sokat foglalkozom vele, időnként bekrémezem, hogy mégiscsak érezze a törődést, de igazából nem érdekel különösebben. Persze, mikor mondjuk párszor megégtem elég rendesen, akkor foglalkoztam vele. Merthogy rohadtul-rohadtul nagyon fájt. Hólyagossá vált, aztán lehámlott, aztán meg foltot hagyott. Az én bőröm különösen érzékeny. Minden apró sérülés akár évekre is lenyomatot hagy rajta. A jobb bokámon van egy apró heg: anno, kb. 13-14 éves koromban megvágta egy fűszál. Nem, nem viccelek. Tényleg így történt. 

Furcsa. Merthogy a feladat szerint mindent le kellene írnom, ami csak a "BŐR"-rel kapcsolatban eszembe jut. S most az jár a fejemben, az előző bekezdést olvasva, hogy akár olvashatom másképp is. Mintha a BŐR-rel inkább a lelkemet, a személyiségemet mutatnám be. Nem tudom... úgy érzem, sok fájdalmas emlék van a lelkemben. Elnyomom őket, elviccelem, elbagatellizálom őket. Merthogy rohadtul-rohadtul nagyon fájnak. Akár évekig is. Hmm... ez azért tényleg fura. 

Most egyébként igazából figyelek és várok Valakit. Reménykedem, hogy visszalép az életembe. Mert hiányzik. Nagyon. Szeretném megérinteni őt. Megölelni, hozzá bújni, s nagyon finoman a körmömmel vakargatni a hátát (Nem! Rohadtul nem a volt szeretőről írok!). Szeretném érezni, ahogy az érintésem a BŐR-én apró rángásokat idéz elő először a hátizmaiban, aztán a hasizmaiban is. Szeretem végigfuttatni a kezemet a hátán, simogatni a bőrt a hasán... most ez jár a fejemben. Hogy többé nem lesz erre lehetőségem. Pedig jó volt. Az is, ahogy ő ért az én BŐR-ömhöz. Szerettem az érintését. Néha csak megállt előttem, az arcomat a két kezébe fogta, és mosolyogva nézegetett mielőtt megcsókolt. Hüvelykujjával az orcáimat simogatta ilyenkor. De mindez már történelem, úgyhogy próbálok visszatérni a BŐR-höz csak úgy. Mindenféle szexuális felhang nélkül. 

Most ez ugrott be: "Szeretem a bőröd illatát!". Tudom, hogy ratyi, de most akkor is eszembe jutott, bár kétségtelen: ha agyonlőnének, akkor sem tudnám megmondani, hogy kinek a bűne volt ez a szerzemény. Rég volt... talán igaz sem volt. 

Kicsit nézegettem a tenyereimet egyébként. Most az előbb, mert nem folyamatosan írok. A balon, a mutatóujj alatt közvetlenül van egy vérhólyagom. Nem nagy, és nem is fáj, de van. S most örülök annak, hogy nincsenek kiszáradva a kezeim. Bekrémeztem délután. Ápoltam a BŐR-ömet hejj!