Nem a tudás hiányzik. Nincs alternatív igazság.
Sokkoló, megrázó, elgondolkodtató... generalizált szorongást keltő sorozat. Oscar várományos. Joggal. És ki villan fel egy kép erejéig a 3. részben? Na, ki????
A mi Mélyen Tisztelt Vezérünk egy elég illusztris társasági tablón...
Mélyen elszomorító az egész... emésztenem kell, ez jár a fejemben már 3 napja. Újra meg kellene nézni, hogy a sokkon és szégyenen túl valóban felfogjam és megemészthessem a törénelmet, csak most nem megy. Nagyon mélyre zuhantam.
Előszös is a Netflix beszippantott, de nem a sima filmjeik, meg hogy pofán basz kb. 5000 tartalommal. A "Social dilemma" volt az első, ami padlóra küldött. Le is kopódtam teljesen mindenféle közösségi oldalról, ergo NEM LÉTEZEM. Különösebben nem zavar, a telefonom is napok óta repülőgép üzemmódban van. Nem akarom, hogy bárki is elérjen és már én sem akarok senkit sem elérni. Ezután a film után is napokig csak ültem és bénultan bámultam ki a fejemből. Aztán valamiért nagyon megfogott az "I am a Killer" sorozat, pszichológiai szempontból rettenetesen érdekes a számomra, hogy bizonyos gyilkosok miért öltek úgy 10-15-20 éve, mit tett velük az eltelt idő pl. a halálsoron. Ki hogyan dolgozta fel magában a történteket, milyen hazugságot gyárott le esetleg magában. Amiért valóban érdekelt, az az volt, hogy nem csak úgy elmesélik a gyilkosok az ő történetüket, hanem szépen végigmegy a rendező mindenkin. Ahol volt hozzátartozó, aki vállalta a szereplést, ott megszólalhatott, tehát betekintést nyújt a másik oldalba is. Aztán az ügyészek, nyomozók is kifejthették a maguk álláspontját és mindenkinek keresztül-kasul lejátszották azt, amit a másik fél mondott. Nagyon-nagyon érdekes volt pszichológiai szempontból nézni ezt a sorozatot, bár egy ponton túl félbehagytam, mert megcsömörlöttem már ettől is. A gyújtogatós pasas sztorija maradt meg bennem nagyon mélyen, akinek olyan gyermekkora volt, amit még egyetlen horroríró sem tudott kitalálni... a közös szinte minden történetben a bántalmazás, elhanyagolás gyermekkorban... persze, ez nem mentség, csupán rámutat arra, hogy mennyire hazug álvalóságban élünk már min. 30-40 éve, ami elég elkeserítő. A gyújtogatós pasassal úgy bánt az anyja, ahogy egy állattal sem tenné még egy átlagon aluli, de még értelmesnek számító ember sem. Bőröndbe zárta, éheztette, az alkoholista apja eladta őt egy üveg italért egy férfinak... megerőszakolhatta a kisfiút, csak hogy az apja kapjon egy szaros üveg piát. S milyen meglepő, hogy még fel is gyújtotta a saját gyerekét. Ide rakták, oda tették, aztán mindig visszaküldték a családjához...elképesztő közöny a társadalom részéről. De volt egy másik furcsa eset is, azon is napokig rágtam magam.
6 hét ismertség és "lángoló szerelem" után a nemzeti gárdistás kigyúrt állat nő egy parkolóban fojtófogással megölte a "nagy szerelmét", mert az ezt kérte tőle. Mert nem akart élni... a nő sztorija szerint többször visszautasította, aztán végül megtette. Részegen, a letartóztatásakor még elkottyantotta, hogy mindig is szerette volna megtapasztalni, milyen puszta kézzel megölni egy embert. 6 hét ismertség. Valóban fel lehet ennyi idő alatt mérni, hogy a másik TÉNYLEG ÉS 1000 MILLIÓ százalék, hogy meg akar halni? S ha ez egyáltalán lehetséges, meg kell tenni? A kibicnek semmi sem drága... könnyen ugatok én, aki szerencsére még nem ölt embert (nem tervezem, de ki tudja, hogy mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy az lesz belőle?). De ami a legfurcsább és folyton visszatérő, 10-ből 9 elítéltnél, hogy bizony mind Jézus Krisztusban, a hitben, Istenben találta meg a megnyugvást. A gengszter, az egyszerű balek, az idegbeteg állat... a több 10 éves büntetés valahogy mindenkit a vallás felé csábított, az azonban számomra nem vált világossá, hogy ez most egy betanult módszer arra, hogy bűnbocsánatot nyerjenek valamilyen formában, vagy valódi és mély érzés... nem tudhatom, hiszen nem ültem és amíg az Unión belüli országban élek, nem is fogok halálsoron ülni. Persze, ha kivezetjük az országunkat belőle, mert az húdeszar, akkor könnyen lehet, hogy visszahozzák itt nálunk is. De sokat mondó, ami ebből a sorozatból is tisztán lejön és már több kutatás is igazolta: a halálbüntetés NEM VISSZATARTÓ ERŐ. Az ember mindig abban reménykedik, hogy ő pont megússza. És hát nem tudom mi a rosszabb, míg élsz, elzárva élni vagy 15-20 évig halálsoron várni, hogy mikor injekcióznak a halálba. És Amerika bizony iszonyatosan vallásos (khmm...). Az én véleményem pedig az, hogy bűnös, aki embert öl, (Ne ölj!!! - 10 parancsolat), de akkor nem bűnös-e az az apparátus, aki a gyilkost halálra ítéli és végre is hajtja rajta a kivégzést? Embert ölni bűn, de nem csak az egyes személynek. Az állam sem ölhet meg embereket, még akkor sem, ha szörnyű bűnt követett el. Persze, jöhet a duma, hogy sokba kerül eltartani őket, meg ha az én hozzátartozómat ölné meg valaki, akkor mást gondolnék. Lehet. De azt hiszem nem. A kezdeti sokk és düh fázisában nyilván én magam akarnám megölni a gyilkost, de az önbíráskodás lenne... és visszatérne a halott szerettem? Mit nyernék vele? Semmit. Ha viszont jogilag ítélnek halálra egy bűnöst, akkor tiszta a kéz, jogos, objektív az ítélet? A méreginjekció kínhalál, ahogy a villamoszék is az. Bűnhődjön, kínlódjon, haljon meeeeeg!!! Dögöljön, pusztuljon. Szemet-szemért!!!! De nem ezt írta felül az Újszövetség? Mert én úgy tudom, hogy igen.
Aztán bedurrant az Írtsd ki mind a vadakat, és teljesen padlóra kerültem. Néha szégyent éreztem, hogy fehér a bőröm, máskor viszolyogtam és hajtogattam, hogy ez nem az én bűnöm... én nem tennék ilyet. De biztos, hogy nem? Meg így egy szál magamban ugyan mit tehetnék? Ezek kifogások és mentségek, hogy tudjak valahogy élni a világban. Egy világban, aminek a történelmét mindig a győztesek írják és nem feltétlenül az igazat írják. Mi meg tanuljuk "történelem" tantárgyként... Többször elhangzik, hogy "nem a tudás hiányzik..." és ez annyira sokkoló. Ahogy végigmegy gyakorlatilag minden népírtáson, kezdve az amerikai őslakosok (indiánok) kiírtásán, folytatva a rabszolgasággal, és megy tovább szisztematikusan, ki nem hagyva EGYETLEN népírtást sem. Az indíték mindig ugyanaz. S van egy megkomponált rész, ahol megfordítja a történetet. A feketék azok, akik fehér emberekkel kereskednek... és az is legalább olyan szorongató, mint az, hogy a fehér ember csinálja ezt. De ez nem pusztán a fekete-fehér öldöklésről szól, tényleg kíméletlenül végigvezet az egész borzalmas, ismétlődő történelmen... hogy lehet ezt elviselni? Milyen remény marad a mostani gyerekek számára? Bárkiből lehet ellenség... migráció, stb., és hát tényleg úgy tűnik, hogy a kezdetektől a legegyszerűbb megoldás jut mindig mindenkinek eszébe: írtsuk ki a szerintünk vadabbakat. Pedig nem a tudás hiányzik... hanem talán az akarat. A változásra. A szembenézésre. A felelősség felvállalására. Nem tudom... de Harari könyvei olvasása után már teljesen meg vagyok zavarodva. Félelemmel tölt el, hogy mi vár ránk... a harmadik könyvét a MI előretörése után már nem mertem tovább olvasni, mert állandó késztetést éreztem magamban arra, hogy megöljem magam. Ez a sorozat is erre sarkall. Nem élni tovább egy ilyen világban. Nem akarok. Nem megy. Elfáradtam nagyon. S persze, nézhetnék buta filmeket, szórakoztatás címén, csakhát attól nekem nem lesz jobb, max. arra a 1,5-2 órára, amíg nézem. Aztán kimegyek az utcára és pofánbasz a valóság. A közöny, a vakcinaféltékenység, a laposföldesek erőszakossága, az oltásellenesek erőszakossága, az ABCDEÉFGD... és végig az ABC összes betűjére már van valami kisebbség, akik szintén erőszakosan követelik, hogy mostaztán már tessék őket is elfogadni, és így meg úgy legyen. És ott a másik oldal, aki meg ugye legszívesebben sortűz elé rakná őket, mert az apa férfi, az anya nő, a buzi meg mocskos. Az ABCDEÉF- mozgalmon belül sincs már egység. De erről sem lehet beszélni. Már semiről sem lehet beszélni. Ami megengedett, az a buta TIK-TOK videók nézése, meg a kontrollálatlan fröcsögés a fosbúkon. Annyira okosak már az emberek, hogy az valami elképesztő. S mindezt úgy tudják formába önteni, hogy süt a kimagasló intelligencia belőle. Pffffffffffffffffff... valahogy fel kellene jutnom a Mars expedíció tagjai közé oszt' helló földi emberek, Istenkomplexusos csürhe!
És ott a gyász és a teljes bizonytalanság, mert pandémia van. Kinek higgyek? Agyfaszt kapok már az újságíróktól is, akik nem tényeket írnak, hanem kommentálnak. 23 éves volt a tegnapi legfiatalabb áldozat. Nem mondjátok? Ezt kell címnek adni? Miért nem lehet egy rovatot csinálni, egy semleges címmel, "Napi hírek a Coronarvírus járványról" pl.? Ja, hogy arra a kutya nem kattintana? Mert most már ez a siker fokmérője. A kurva kattintás és a like. Börtönbe Cukkemberggel és az összes olyan munkatársával, aki ezt a bubivilágot a nyakunkba akasztotta. Kicsit összezavarodtak a dolgok. A vita ugyebár nem veszekedést jelentett anno. Most már azt. Mindenki mondja a magáét, aztán ha ettől nem változik a másik álláspontja, akkor baszódjon meg, dögöljön meg. Tehát lehet mindent mondani, ha bírja az illető utána, hogy vadidegenek a halálát kívánják.
Nézzétek meg a Social dilemmát, az Írtsd ki mind a vadakat és aki még mindig azt hiszi, hogy a Trumpli volt a Q, és hogy egyáltalán Q volt "Valaki", az meg nézze meg a Vihar előtt c. sorozatot. ÉBRESZTŐ EMBEREK! Ehh... kár a szóért... aki laposnak hiszi a földet, azt úgysem lehet meggyőzni, max. felhívni a figyelmét, hogy lépjen ki a bubijából és tájékozódjon. De azt is megértem, hogy már a tudományban sem hisznek az emberek, hiszen pont a Covid kapcsán minden tudós mást mond... már ha hagyják őket szóhoz jutni. Nem furcsa, hogy a mi Vezérünk ehhez is ért? Mindenhez Is? Mint a legtöbb magyar. Mindenki tudja, hogy mi lenne a jó... MINDENKI.
Csak ajánlani tudom a még gondolkodni akaró embereknek ezeket a dokukat, bármennyire is sokkolóak és megrázóak. Hajrá!!!!! Meg Hararit. Őt mindenképpen!
