Évekig álomtalanul aludtam... nagyon-nagyon ritkán álmodtam csak és akkor is többnyire valami elől menekültem. Soha nem jártam ezeknek utána, mert ahány könyv, annyiféle meghatározás... nem érdekelt, mert amúgy is elfeledtem őket már nap végére. 

Mostanában azonban egyik éjszakáról a másikra akár több álmom is van és mindegyik roppant színes-szagos... 

A héten 3 álmom volt. 

Az elsőben teljesen érthetetlen... de meglátogattam a szüleimet. Anyám élt, együtt apámmal és volt ott egy szép 12-13 éves kislány velük. Csak úgy mellékesen megjegyezték, hogy hát ő apám eltitkolt lánya, most viszont, hogy mi már nagyok vagyunk, felvállalták és nevelik. Vagyis álmomban fény derült egy soha nem ismert féltestvérre. Nagyon szép kislány volt, de szinte egyáltalán nem hasonlítottunk, csak egyvalamiben: Neki is fekete szemei voltak, amit nem értettem, mert hát elvileg pont az anyánk nem volt közös és én a sötétbarna "bogár szemeket" anyámtól örököltem... no, meg voltam lepve teljesen, éreztem valami féltékenységfélét, hogy ezek itten öregkorukra bevállaltak egy zabit, de aztán beszélgettem a kislánnyal és kiderült számomra, hogy UGYANOLYAN POKOLBAN ÉL, MINT ANNO ÉN. És itt váltott az álom, és én nagyon-nagyon erőteljesen elkezdtem azon munkálkodni, hogyan tudnám bármilyen hatóság előtt bizonyítani, hogy az én féltestvéremnek nem jó, hogy a szüleim nevelik, el kell venni tőlük, hogy ne legyen több abúzusnak kitéve. Anyámék elengedték velem a kislányt, vonattal jöttünk fel hozzám és eldöntöttem álmomban, hogy nem küldöm vissza, itt marad velem, mégiscsak a testvérem. Rettegtem, hogy mikor hívnak, hogy küldjem vissza vagy mikor jön a rendőrség, hogy gyerekrablás miatt letartóztatnak,.. de tök jól elvoltunk, nem akartam elengedni... aztán felébredtem, mert nagyon kellettt pisilni és mikor újra elaludtam, akkor meg egy buliban voltam Beyonce-val, meg Sandra Oh-val és egy férfi kollégámmal. Ittunk, táncoltunk... nagyon-nagyon sokat. Hajnalodott, mikor teljesen kimerülve elindultunk hazafelé. A két sztár együtt balra, a kollégám és én jobbra. Nagyon részegek voltunk még és nyitva csak egy zöldségest találtunk. Ott válogattunk almát, meg tulajdonképpen bármit, a fő cél a VÍZ VOLT, és akkor pittyegett a kollégám mobilja és ilyen gif-szerű kis videók jelentek meg a két sztárról, hogy ők már otthon vannak és milyen jól érzik magukat. Táncoltak, meg csókolóztak és a kollégám meg a zöldségek közt ennek apropóján (Hát mi miért ne?) lekapott. Álmomban is ugyanolyan magas volt, mint a valóságban, lábujjhegyre kellett állnom, hogy átkarolhassam, de megtettem. No, ebből az álomból ilyen WTF érzéssel keltem fel!!! Pont vele? Ugyan már... pfúúúúúúúúúújjjjjjjjjj.... de álmomban élveztem tulajdonképpen és vissza is csókoltam. 

Tegnap este megint nem ment az alvás... megnéztem kínomban WW84-et (az első részt nem láttam!) és teljes rezignáltság kerített hatalmába. Ezt várták a népek? Ezt a fostalicska valamit? És én nézem, bár nem tetszik, ahelyett, hogy olvasnék mondjuk? A film felénél már a szereplőket néztem egy másik oldalon, mert a Barbara is gyönyörű nő, a Gal Gadot meg a kurva nagy homloka ellenére, vagy épp azért iszonyatosan gyönyörű, de megbassza a kutya, ha egy modell lesz színésznő, hát egyszerűen szar. 84-ben én még 10 éves sem voltam és nem Amerikában nőttem fel, szóval nem tudom megítélni, hogy valóban ilyen volt-e akkor ott az élet. Az biztos, hogy nálunk a faluban nem volt semmiféle neonszörnyeteg, meg ilyesmi és akkor még én sem tudtam, hogy létezik mozgólépcső. Szóval én Chis Pine-nal tudtam a leginkább azonosulni, amúgy is oda meg vissza vagyok tőle a Star Trek óta... kurva jó faszi, de amúgy mi a rákom volt ez???? Meg kellett volna néznem az első részt, tudom, de akkor lehet, hogy még nagyobb csalódás lett volna... egyszerűen kurvára untam magam közben, nem kötött le a Mandalorian sem, olyan volt, mint a Paudits... ripacs? Nem tudom, hogy ez a jó szó rá? A karaktere alapján is kicsit túltolta, meg alig ismertem rá ezzel a festett szőkés hajjal, amit nem értek, mert gyermekkorában barna volt a haja, no mindegy... ő sem volt gonosz, a Barbara sem volt gonosz, szóval most itt mi volt a lényeg? Úgy érzetem, hogy nagyon izzadtságszagúan át akarnak valamit tolni nekem, hogy ne legyenek ambícióim, hogy lássam, hogy minden kívánságnak ára van vagy mi a fasz... de közben meg az egyes karakterek csak úgy lógtak a levegőben. Pl. a végén csak sejteti, hogy a Pascal azért akart mindenható lenni, mert kurva kirekesztett volt gyermekkorában, a Barbara meg szintén... de ami még feltűnt, hogy mérhetetlen módon alázták benne a pasikat. Bántóan együgyűnek és bénának volt ábrázolva mindegyik. A Barbara, mikor még pápaszemes béndzsa nő volt, ki volt téve az ő erőszakosságuknak, rajongott értük, de szarba sem vették, aztán kívánt valamit és onnantól gyepálta csak őket. Pine karaktere volt az egyetlen, akinek megengedték, hogy FÉRFI legyen, de őt is beletették egy ilyen mindenre rácsodálkozó majom szerepébe, mondjuk ő legalább egy-két alkalommal teszem azt, TUDOTT VEREKEDNI. Szóval a férfiakat nagyon bántó módon kikarikírozták... mintha tényleg ennyire egysíkúak lennének, holott ez messze nem igaz! Azt sem értem, hogy a Barbara, aki csak arra vágyott, hogy végre vegyék észre a FÉRFIAK, miért nem örült ennek, mikor a kívánsága teljesült? Miért gyepált mindenkit és ment át egy kibaszott dominába? A WW meg nagyon szép, tényleg, de hát a színészi teljesítmény az nem itt kezdődik, kár is beszélni róla. Maradt volna modell, mindenki jobban járt volna. Az első részt is azért nem néztem meg, mert egyszerűen egy WW nem MODELL ALKAT. Hát legyen már egy kis izma bassza meg! Sokkal hihetőbb, hogy a benga férfiakat lecsapja, ha közben egy kis izom is van rajta. Feszes és gyönyörű, ELISMEREM, de még a combján sincs egy kis izom. Egy kis szálka vagy valami... HA MÁR Ő WONDER WOMAN, akkor pakolhattak volna rá némi izmot!!!! Persze, lehet, hogy nekem vannak túlzott igényeim, mindenester szerintem egy fostalicskát nem ért ez a film és most már nincs kedvem megnézni az állítólag klasszisokkal jobb első részt sem. Ezt sem fogom soha többet, teljesen felejthető darab, ahogy szerintem az Igazság Ligája rendezői darab sem lett jobb, mint a másik. Csupán más... de agyfaszt kapok a folytonos kilassításoktól! Mit hisznek, hogy ettől eposzibb lesz a dolog? Az IL legalább fél órával rövidebb lett volna, ha nincs minden jelentős(nek vélt!!!) mozzanat kikockázva. Poén persze semmi, jó... Jason Momoa testét nézni persze jó, de amúgy fostalicska ez is. Készül még valaha olyan film, amire pár órával később is emlékezni fogok? 

Popper Péter könyvét falom egyébként a lyukas órákban, és már vagy 10x elolvastam a "Nemzedékek sorsa és felelőssége"* c. fejezetet. Kurvára betalált, és utána nincs kedvem élni... 10 éve halott, tehát minimum 11 évvel ezelőtt fogalmazta ezt meg, de lehet, hogy 15. És itt van, valósággá vált, amiről beszélt és nincs jó kedvem tőle. Sőt! Generalizált szorongásom van, hogy hová tart a világ. Nem segített az sem, hogy megnéztem Netflixen a "Social dilemma" c. dokut, de arra jó volt, hogy már 3. napja kerülöm az összes ilyen oldalt. Ha valaki csak ott képes velem kapcsolatot tartani, az most így járt, nem fog elérni. Nem megyek fel rájuk, egyszerűen irtózom a gondolattól, hogy egy MI rángat dróton. A kurva anyátokat! ÉS újra Popper, aki megjósolta az egészet... az életművét most kiadják újra, és ez az előadása elhangzott valahol, valamikor... youtube-on biztos, hogy soha nem volt publikus, mert ott mindent megnéztem... de ez a fejezet, amit fentebb írtam... hát olyan mellbe- és fejbevágó, hogy legszívesebben kiírnám a KURVA FOSBÚKRA, meg a jövő havi nyugdíjjal minden idős embernek elküldeném. Meg a fiataloknak is, mert nem övék a jövő, de csak ők tehetnek bármit is, hogy ne váljon valósággá az, amit már többen is megjósoltak. Vígan élünk az Apokalipszisben, abban a hazugságban ringatva magunkat, hogy az majd hangos lesz és biztosan észrevesszük. Hát a nagy büdös lófaszt... már zajlik, csak hát nem üti meg az ingerküszöböt. De ettől még zajlik!!!!!! Vége lesz hamarosan a mostani civiláziónak, és rettegek, hogy azok, akik szültek vagy szülnek... szóval azok a gyermekek majd ilyen Mad Max szerű realitásban kényszerülnek élni csak azért, mert a szüleik nem veszik észre, hogy álvalóságban élnek most. Nem teszünk semmit, én sem! Én is csak ülök a konyhámban és okoskodok, én is fotelforradalmár vagyok. De minimum vicces, hogy kik ma a fiatal demokraták, hogy velük van tele a net... a 65+-osokkal, Akik szerint a fiatalok jobbak lennének, ha lenne kötelező sorkatonaság és hasonló EGETVERŐ FASZSÁGOK. Tessék elolvasni a fenti fejezetet... RÓLATOK SZÓL ÉS A TI ŐSEITEKRŐL. A TI FELELŐSSÉGETEKRŐL, arról, hogy kurvára nem kellene verni a melleteket semmire sem. Arról. hogy éltetek, ahogy tudtatok, nincs hát okotok szégyenkezni, de az erkölcsről emiatt fogalmatok sincsen és kár kikérni magatoknak, hogy milyenek a mostani fiatalok. Nosztalgiázni persze lehet... kurva nagy hazaszeretet! Ha ki merészeltél menni küföldre, hogy boldogulj, hiába küldöd haza a lóvét, nem szavazhatsz levélben és akkor Szaros Pista bácsi teleüvölti a netet azzal, hogy TESSÉK HAZAJÖNNI ÉS ITT SZAVAZNI, ME' A HAZÁÉR TENNI KÖLL. Aztakurva!!! Mikor lettem én a hazáért és nem a haza értem? És bocsánat, de az az erdélyi vagy akármilyen magyar, aki soha nem élt itt, nem is szándékszik, és nem is küld ide lóvét, mert nincs kinek, az miért magyarabb és miért szavazhat levélben? Mi ez a kettős mérce? Popper papa megmondta, hogy ez lesz és meg is tudta érthetően indokolni, hogy mindez miért történt így. De olvasni... .már nem sikk, sőt! Nem cél, hogy gondolkozz! Állj be valami táborba, aminek mindössze max. 4-5 szavas a jelmondata, és azonosulj, TELJESEN. Ha nem teszed, leköpnek, lekurvaanyáznak... a tömegek. Szép, szép világ ez! De mi lesz a gyerekekkel? Mikor mi már a föld alatt leszünk, velük mi lesz? Úgy halunk meg, hogy nem adatott meg a valódi FELNŐTT LÉT megélése... hát akkor a mostani gyerekekkel mi lesz? Mert szerintem jogos a kérdése Poppernek, hogy ugyan mi a faszért kellene 40-50 évig tanulni valamit? Minek? Az élet kurvára nem erről szól. Jó példa a jógi, aki 60 évesen elmegy a buddhista szerzetesekhez és bemutatja, hogy ő tud levitálni. Hogy kiröhögik, hogy 40 évet erre pazarolt el az életéből, hogy 30-40 cm magasan tud a levegőben lenni? És akkor most mi van? Kiáradnak a folyók? Az amúgy tök közömbös Földön ettől változik-e bármi is? Elpazarolt évek. Vagy a másik zen mester, akinek bemutatnak egy dárdavető mestert, hogy ő már 40 éve gyakorolja a dárdavetést. Mire a zen mester: jójó... de mikor fogja már végre tudni?? 

Miért kell állandóan tanulni? ÉN is leálltam most teljesen. Még nem írtam meg a levelet, hogy kiszállok, de egy percet sem vagyok hajlandó azzal tölteni, hogy új ismeretekkel terhelem az agyam. Csak a kisebbrendűségi érzést növelem magamban, hogy ennyi idősen is még görcsösen jobb akarok lenni. Kinél? Minél? Inkább ülök és nem csinálok semmit. Hallgatom hogy milyen szépen csicsergnek a madarak, figyelem, hogyan kel fel a nap és süt.... sokkal hasznosabb elfoglaltság ez, mint magolni az új tudást, hogy egyszer majd, közel a nyugdíjhoz egy újabb papírt felmutathassak. Beleálltam már abba is, hogy nem halmozok fel emlékeket, mindent kiárulok, az egyik lakást is, ha még valaha lehet utazni, akkor ÉN UTAZNI FOGOK. Nincs már több kifogás, nincs már több félelem. Milliomos vagyok állítólag és tele vagyok olyan lehetőségekkel, amikről mások csak álmodoznak. Hát akkor én is merek nagyot álmodni. Elpasszolom az egyik kecót és egyszerűen elverem az árát! No, nem ruhákra meg márkás cipőkre, ez soha ne érdekelt. De felfedezem  a világot annyira, amennyire tudom és közben kitalálom, hogy a maradék időmben milyen hasznos dologgal szeretném tölteni az időmet. IDŐT ADOK MAGAMNAK, CSENDBEN. Ez az igazi luxus jelenleg. IMÁDOM, HOGY OFFLINE VAGYOK. És kurvára leszarom a számonkérő e-mail-eket, hogy miért nem vagyok elérhető! Azért baszd meg, mert NEM AKAROK ELÉRHETŐ LENNI. Nem kell nekem, hogy percenként pittyegjen a telefon, NEM MARADOK LE A VILÁGON SEMMIRŐL ÉS SAJNOS KI SEM MARADOK SEMMIBŐL, csak azért, mert offline élek. BÜSZKÉN VÁLLALOM. A csendes szemlélődés segített hozzá a nagyobb önismerethez, a csendes szemlélődés segített leszámolni egy csomó élethazugságommal. A csendes szemlélődés óv meg a mocsoktól, ami mindehonnan folyik, ömlik, zúdul. Ha csinálok is valamit, az már RÓLAM KELL, HOGY SZÓLJON. Pl. a kert ilyen. Virágmagot vetni élvezet. Öntözöm, gondozom, aztán szagolom és gyönyörködöm a csodálatos pompájában. Nem tépem le, csak nézem és érzem, ahogy az egész testemet boldogság járja át. Csíráztatni is szeretek, meg palántázni. Tök unalmasnak tűnik, hogy pakolgatod, meg öntözöd, napi rutin.... de amikor kibújik a kis zöld, az VALAMI CSODA!!!!!! Segítettem életre kelni egy növénynek. Teremtettem csendben valami HASZNOSAT. Ilyesmik érdekelnek és ha eladom az egyik kecóm, akkor egy ideig biztosan lesz IDŐM, hogy kitaláljam, mi az a foglalkozás, amit én igazán szívvel-lélekkel szeretnék csinálni. Most Új-Zélandra szeretnék menni meg Balira, szerintem abból erre is futtya majd... nem tudom... álmodozom, ha bátortalanul is, de akkor is minden nap álmodozom.  A mókuskerékből kiszállok, ez már biztos, megtettem a lépéseket, ezek nem visszafordíthatóak. A legmagasabb szinten jeleztem, hogy pattanok, amint lehet és van megtakarításom és SOHA TÖBBÉ NEM ENGEDEM MEG, HOGY BÁRKI PRESSZIÓT HELYEZZEN RÁM És nem, nem viselem el, hogy egy egész parancsnoki lánc áll a fejem felett, a végén természetesen a fáraóval. Nem születettem szolgának, nem tudok az lenni, sajnálom. Csak megtalálom azt a helyet, ahol az lehetek, aki vagyok, és ahol elfogadnak. NEm változtatás nélkül, NYILVÁN NEM. De ha már ide születtem, akkor kurvára leálllok azzal, hogy másokat segítsek, A FÉL ÉLETEMBEN EZT TETTEM ÉS KURVA JÓL, SZOLGA SZÍVVEL, MINDENT ALÁRENDELVE ENNEK. Itt a vége! Kiégtem teljesen, már nem hat meg senki nyomora. Lehet, hogy holnap belelépek a cipőjébe és akkor mit ér a vagyonom? Semmit, kurvára semmit. Inkább pénzre váltom és élményeket szerzek. A HALÁLOS ÁGYAMON NEM ARRA AKAROK GONDOLNI, HOGY JAJJ.. MENNYI EMBERNEK SEGÍTETTEM, ez már megvolt!!!!! Ez egy ÓRIÁSI PIPA,  nem kell többet tennem az emberekért. Magamért kell tennem. ÉLNEM KELL, AMÍG HAGYJÁK. JÓL KELL ÉLNEM - és ez kurvára fontos. 

No és akkor a harmadik álom, ami után nyilván elővettem a vibrátort, de az volt az érdekes, hogy észre sem vettem, hogy volt-e orgazmusom vagy sem? Komolyan nem tudom megmondani... szerintem amúgy volt 2 is, de nem vagyok benne egészen biztos.... 

Szóval valami népi felvonuláson vettem részt, kezemben egy tablettal, ami nagyon idegen tőlem. Egyszer csak megjelent a sváb... én mentős ruhában voltam, valami folyóhoz hívtak minket, mert két kurva nagy hajó összeütközött és talán ezért volt ott sok ember... nem tudom, de ez így megjelent... tisztán látom magam előtt azt a zöld téli katonai (?) kabátját és tisztára érzem az Ő illatát, hogy aszongya ne haragudjak rá, amiért olyan geci volt velem, most már minden más lesz és pocakos volt, durván pocakos és én ültem éppen és magához húzott, a fejem a pocakjába préselődött bele, és én csak zokogva azt tudtam hajtogatni, hogy "HAZUDSZ! HAZUDSZ!" Ő mosolygott, hogy dehogy is, és képzeljem el, hogy máskor is volt már itt baleset és ő mentett akkor, de a rotorok úgy szétroncsolták az embereket, hogy már-már külön fajnak néztek ki a vízen lebegve. És akkor már nem mentős cuccban voltam , róla is lekerült a katonai zubbony és hirtelen a Tiszánál voltunk, ő meg bement úszni. Én egy földúton követtem, kezemben a tablettel, ő meg vigyorgott, mint orgazmus után szokott, aztán eltűnt.... szem elől tévesztettem, mert hirtelen kurva sok lett a fürdőző és a földúton is mintha valami fesztivál lett volna. És kerestem a tableten keresztül a számát, hogy felhívjam, de három néven volt benn a telefonomban, nem írom le, hogy milyen neveken, de kettő egy-egy fajta birtokos jelzős volt. Az első számon a második szerelmem jelentkezett be. Először észre sem vettem, hogy nem a sváb az , kérdeztem, hogy hova tűnt és erre életem második szerelme, akinek gyűrűs menyasszonya is voltam elkezdett ordítani velem, hogy én egoista lettem, és az ő felesége emiatt fekszik kórházban tüdőgyulladással és szégyeljem magam,hogy nem segítettem. Néztem körbe, hogy mi a fasz, kérdeztem, hogy "Zoli, te vagy az?" mire jött a sértődött válasz hogy persze, te hívsz és nem is tudod kit hívsz??? (amúgy nincs meg a száma nyilvánvalóan!!!!). De csak tolta, hogy AZ ÉN FELELŐSSÉGEM, HOGY AZ Ő FELESÉGE HALDOKLIK és én hiába próbáltam mentegetőzni, hogy 20 éve nem is láttam őket, mi  közöm nekem ehhez, ő csak üvöltött és üvöltött, hát... kinyomtam... és hívtam a második svábos számot, ami kicsengett ugyan, de nem vette fel. Kétségbe estem és körbenéztem a nagy forgatagban és valami bódénál támaszkodott, megint a zubbony volt rajta és pont úgy mosolygott, mint orgazmus után és lepillantottam a tablettra, hogy csörgetem-e, mert nem volt a kezében telefon. Egy pillanat volt, mire felnéztem ő már nem volt sehol. TELJESEN KIBORULTAM, ÖSSZE-VISSZA NYOMKODTAM A TABLETET, de annyi G. volt a tabletben, mint égen a csillag... amúgy nem jellemző rám egyáltalán, hogy puszta keresztnévvel mentsek el számot. Mindig van vezetéknév vagy valami, amihez kapcsolhatom, a Sváb esetében a vezetéknév a "Tüzi" volt.... de már egy éve kitöröltem a számát. Álmomban csak a keresztneve volt a tabletban, először 3 változatban, aztán már millióban és álltam az óriási tömeg közepén, vígadt mindenki én meg nem tudtam kezelni a masinát, és kínomban elkezdtem én is a nevét ordítani és közben pörögtem a tengelyem körül meg pipiskedtem, hátha valahol megtalálom a zöld zubbonyt... és akkor felébredtem kalapáló szívvel és még most sem értem, hogy mi a fasz értelme volt az egésznek. A folyónyi hullának, a tengernyi embernek, és NEKI. Meg a kurva zöld zubbonyának. Meg, hogy ő a Tiszában eltűnt... az aputestű Svábom... elnyelte a víz és elzárta tőlem a tömeg, de megint csak hazudott, ahogy tette mindig is.... most 6 óta nézem, ahogy világosodik és hagyom, hogy kalandozzanak a gondolataim... ítélkezés nélkül tudomásul veszem őket, aztán vissza a madárdalra és így nem borulok meg. 

Fasznak az álom, főleg exszekkel? Mit keresett a Zoli benne? Miért engem tett felelőssé, mikor nem is tudok róla semmit sem vagy 20 éve? Ehh... álmok... vetek inkább babot vagy valamit. (fát fűrészelni is csodás dolog ám!!!!!) 

*"Generáció: Egy nemzedék élete egy régi meghatározás szerint harminc év, mert ennyi idő kell ahhoz, amíg egy generáció intellektuális és gyakorlati értelemben is önállóvá válik, és ezután van harminc éve, hogy cselekedjék. ... mindazok, akik a tizenkilencedik század végén és a huszadik század elején születtek, tekinthetők ebből a szempontból egy generációnak. .... Közben fölnőtt mögöttük a következő generáció, akik az ezerkilencszázharmincas években születtek, majd a hatvanas években borultak virágba.... második generáció. Az általam említett két generációt úgy hívják a rosszmájú kultúrtörténészek, hogy ők az első és a második műveletlen generáció, akiknél úgy alakult az élet, hogy kikoptak alóluk a hagyományos európai kultúra értékei. A második világháború után, a negyvenes-ötvenes években..... tömegesen özönlöttek be az egyetemekre a munkás és paraszt fiatalok - egyéves, úgynevezett szakérettségis képzéssel - , és átvették a legfontosabb intézmények vezetését. Őket nevezik az első műveletlen generációnak, akiknél a tehetség lépcsőzetes kiművelése, amit Goethe annyira fontosnak tartott, már hiányzott. .... Ennek az első műveletlen generációnak a gyerekeiből lett a második műveletlen generáció, amelyik elvezényelte az országot a kemény diktatúrából a puha diktatúrán át a rendszerváltásig, miközben náluk is alapvető módon hiányzott a hagyományos európai kultúra értkeinek az ismeret, átélese. .... Az a stílus és érvelési mód, amelyre e nevelés után képesek a parlamentben, közéletben, zsurnalisztikában: a primitív, gyalázkodó vádaskodás". Kulcslyuk Kiadó 2020. Többet nem merek idézni, pedig ezután jön csak az igazi FEKETE LEVES BASSZAM MEG.... :( :(