"Jean Paul Sartre-nak van egy darabja: A bezárt szoba. Egy középkorú férfi meg egy nő és egy fiatal lány várnak valamire egy irodaszerű helyiségben. Kiderül, hogy mindhárman halottak, és az ítéletre várnak. Unalmukban elmesélik egymásnak az életüket. Mindhármuk lelkét egy-egy emberélet terheli. A férfi partizán volt, és elárulta a társát; a középkorú nő leszbikus, és megölte vetélytársnőjét, a fiatal lány pedig szexuális mindenevő, és hagyta, hogy valaki öngyilkos legyen miatta.

Nem történik semmi, így hát ugyanazt kezdik csinálni, amit életükben. A középkorú nő megpróbálja megszerezni magának a lányt. A lány csábítja a férfit is. A férfi beleszeret a lányba, és gyűlölni kezdi a másik nőt. Pillanatok alatt felforrósodik a levegő, tombol a féltékenység. A leszbikus nő megpróbálja megölni a férfit, a férfi őt, de hát mindketten halottak. A szerelmi hármas tehetetlen szenvedélye elviselhetetlenné válik. Végül a férfi roppan össze. Öklével verni kezdi az ajtót és üvölt: 
– El akarok innen kerülni! Egy percig sem maradok itt. Szarok az ítéletre! Inkább legyek a pokolban, ennél az is csak jobb lehet! 
Hirtelen kinyílik az ajtó. Feketébe öltözött, öreg pincérféle áll ott, és meghajol: 
– Engedelmet uram! Ez a pokol!"