Utálom Ewan McGregort... nem tehetek róla, de irtó ronda férfi, s emiatt a filmet hónapok óta halogattam.
Tegnap azonban már végképp nem tudtam mit kezdeni magammal. Igen, ahogy az életet, úgy a semmittevést is meg lehet unni. Én pölö már rettenetesen unatkozom abban a pillanatban, amikor megébredek. Semmi dolgom, senkit nem kell szolgálni, nem kell dolgozni. Azért fanyalodtam rá a filmre, mert Micimackót meg szeretem és az életbölcsességeit is. Teszem azt, hát ő mondta azt is, hogy ha nem csinálsz semmit, néha abból is kisül valami... hát szigorúan EREDETI NYELVEN megnéztem ezt a mesét és nem csodálom, hogy nem nem lett sikeres. Nem gyerekeknek való, de tovább megyek: nem való akármilyen felnőttnek sem! Akinek nincs egy szikra önismerete sem, annak ez a film egy vontatott hülyeség... egy film, ami nem köti le a gyereket és a felnőttként nézve is baromság. Persze... BAROMSÁG!
Alapvetően sokkal-sokkal többet vártam a filmtől! Meg sem közelíti az Agymanókat például, ami nagy kár, mert a gyerekeknek jó lenne már kicsi korban olyat gyártani, amiből tanulnak is valamit. No, de nem akarok rögtön fikázni, elég az hozzá, hogy én a pálinka + alprazolam kutyulta koktélommal a kanyarban sem vagyok az íróhoz képest... merthogy az kurvára nem tudom eldönteni, hogyha csak Róbert Gida fejében vannak ezek az állatok, akkor hogy látta őket MINDENKI MÁS IS?
Lehet, hogy ez nem fontos és lehet, hogy józanul kellene néznem, nem pedig 55 fokos páleszba kevert irtózatos mennyiségű szorongásoldóval. A lényeg, hogy elsőre azt éreztem, ÉN IS ILYEN DROGOT AKAROK SZEDNI. AMILYET AZ ÍRÓ. KELL, KÖVETELEM! KELL NEKEM EZ A CUCC!
Aztán ment előre a történet, nagyon döcögősen és ultragáz, hogy valódi plüssállatoknak mozog a szája, de EREDETI NYELVEN Micimackó olyan szívszorító... annyira... annyira... hogy is fogalmazzak!
Mintha kurvára bebasznál, de úgy Istenigazából... ez így megvan? Nagyon részeg vagy és akkor így eléd toppan a kb. 7-8 éves éned egy plüssmackó képében! Képzeld el! Ugye, hogy kellene neked is ilyen cuccos????? De nem lehet. Magyarországon csak az alkoholt és a gyógyszereket lehet legálisan, mi több, támogatással beszerezni, minden más tilos! Amit a mostani öregedő társadalom be tud fogadni, az a pia, a gyógyszerek meg a cigi, Minden más az Ördög műve! Bele sem gondol a sok fostos, hogy az alkohol ugyan mi alapján legális????????? Hány asszonyt, embert öltek meg a hatása alatt? Szíjjá' viszont el egy dzsót, chillout-olj egyet, és mehetsz a börtönbe! De pálinkát főzhetsz otthon a sufniban, mellé szívhatod a cigarettát, kifizeted a jövedékit, a májad meg ordít, a tüdőd sípol, az állam meg veregeti a vállad, hogy milyen jóféle keresztény magyar gyerek vagy, káros minden SZENVEDÉLYTŐL. Aztakurva... .Zachernek van igaza, nekünk magyaroknak még kb. 30-40 év kell, mire a mariskára nem úgy nézünk, mint a Sátán menyasszonya! Akkor nem hittem neki, de azóta tény lett ebből. Amíg azok, akik most úgy kb. 55 évesek vagy idősebbek, szóval amíg ők ki nem halnak, addig Magyarországon bizony semmiféle drogátgondolás nem lesz. Igyatok magyarok! Igyátok legálisan halálba magatokat! Az olyan hazafias! Azt szabad!
No, de most nincs mit tenni, az író/rendezőnek szabadott drogot szednie és megcsinálhatta ezt a filmet. Tehát maradjuk annyiban, hogy be vagy baszva, te a felnőtt ember, légy akár 20-30-40 avagy 60 éves. Nem is emlékszel már arra, hogy valaha gyerek voltál. Szorítanak a határidők, pénz kell, meg kell felelni a társadalomnak, végül is felnőttél, összebasztál néhány kölyköt, hát viselkedjél már FELNŐTTKÉNT.
Csinálod is, csak hát bebasztál, aztán arra eszmélsz, hogy a benned élő gyermek (mindenkiben él, miért lennél pont te kivétel????) ott áll veled szemben és kérdéseket tesz fel neked. Talán emlékeztet a saját kölködre, talán csak idegesít... de képzeld el, hogy ott állsz szemben egy 7-8 éves FESZTELEN GYEREKKEL. És hát kezdened kell vele valamit. Mit csinálsz felnőttként? Igen, igen... ott vannak határidők, nem vagy már gyerek, mit akar itt ez a mackó? Csak egy újabb probléma, oda kell írni gyorsan a tevékenységi lista aljára azt is, hogy "Meg kell keresnem Micimackó barátait". Hajszolod az időt, ideges vagy, mert probléma, megint egy probléma. És nem érted, egyszerűen nem érted, hogy a plüssmaci, amit hurcolsz magaddal, miféle dolgokkal van elfoglalva. Azt meg végképp fel nem foghatod, hogy mi teszi őt boldoggá!!!!!!!!!!!!!!!????????????!!!!!!!!!!!!!!!!
Nézed önmagad, a gyermeki éned, aki a maga teljes őszinteségével áll előtted és nem ismertek egymásra. Te felnőttként nem tudsz mit kezdeni a gyermek vágyaival, nem is érted az örömforrását, ő meg nem érti, hogy mikor és miért lett a táskád a legfontosabb az életedben! Hogyan lehet, hogy egy táska irat fontosabb, mint egy piros lufi? Ez nagyon fontos momentum szerintem! Az, hogy megveszed a gyereknek a lufit, miközben magadban mormogsz, hogy "Na, hát most ettől boldogabb vagy?" - és azt feleli a benned élő gyermek, hogy "Igen. Nem tudom, hogy miért, de boldoggá tesz, hogy kaptam egy lufit". Te meg így nézel, hogy hát jól van... ennyi kell a boldogsághoz?
Aztán megy előre a történet, kissé zavarosan, hiszen elvileg ezek az állatok Róbert Gida magányosságát oldották gyermekkorában és még ő is azt állítja, hogy nem léteznek, de a filmben valahogy mégis. S mindegyik állat megtestesít egy-egy gyermeki vágyat, ösztönt. A Tigrisnek pölö nem kell magyarázat, hogy miért ugráljon. Azért akar ugrálni, mert az jó. Pont. Malacka tele van ugye szorongással, mint egy gyermek, aki folyton szeparációs szorongástól szenved. Füles pesszimista. Ismerjük unalomig, hogy melyik állat melyik jellemvonás.... együtt azonban ők voltak Róbert Gida EGYETLEN barátai. S azt nagyon-nagyon szépen adja vissza a film, hogy mennyire másképp látjuk a gyerekeket mi felnőttek s mennyire nem akarjuk, sőt, egyenesen szégyelljük, hogy mi is voltuk gyerekek. Nem szeretünk a hülyeségekre gondolni. A semmittevés nem vezet sehova. A játék nem vezet sehova. Tenni kell az álmokért, küzdeni! Mindig csinálni kell valamit!
S erre néz értetlenül Micimackó! Ahogy a bennük élő gyermek sem érti sokszor, hogy miért nincs idő játékra, miért nincs "énidő"? Miért kell egyáltalán indok a játékra? Utaznak vonaton is... és Micimackó, a gyermek bizony unatkozik. El is kezdi saját magát szórakoztatni, amivel roppant módon bosszantja a felnőttet. Mit játszik? Semmi különlegeset, csak kimondja hangosan, amit a vonatból elsuhanni lát maga előtt: "ház, tehén, az nem tudom mi, autó". Megvan így a jelenet? Hányszor láttam már én is ilyet. Hogy az unatkozó gyermek próbálja magát elfoglalni, a felnőttet meg még a hangja is idegesíti. Csináld halkabban! S ekkor Micimackó elkezd suttogni, de akkor is mondja.
Nagyon bölcs ez a csacsi öreg medve... szívfájdítóan bölcs! Sokkal jobb filmet lehetett volna ebből csinálni, sokkal érthetőbbet. Mert ez az általános nyálaskodás a végén bizony nem volt jó! Nem derült ki belőle, hogyan siklott ki Róbert Gida élete, ahogy az is nagyon el lett nagyolva, hogy tulajdonképpen miért is dönt úgy, hogy változtat az életén? A személyiségfejlődését elnagyolták, pedig akkora potenciál volt benne! Amikor a képzeletbeli Apacukával küzd, az is egy nagyon fontos jelenet! A gyermeki fantáziát ugyanis elfelejtjük! Elfelejtjük, hogy anno régen elég volt - akár csak saját magunknak - azt mondani: "Most azt játsszuk, hogy..." és abban a minutumban már szerepben is voltunk. Legyőztük a szörnyet, megmentettük a királylányt, tököm tudja ki mivel töltötte a gyermekkorát! A lényeg az, ahogy a felnőtt eljátssza újra, tudva tudván, hogy becsapja önmagát, mégis eljátssza, hogy most akkor ő tényleg hős! És van egy pont, ahol kitör belőle a gyermek, aki elhiszi, hogy ott van az Apacuka, elhiszi, látja és védi a barátait és GYŐZ! És a tömeg ünnepel! A barátok hálásak, büszkék és szeretnek. Van egy kis csapatnyi lény, akik szeretik ezt a gyereket, akik várják a vele való találkozást és a játékot. És hisznek benne! Folyamatosan hisznek benne!
Úgy hisznek benne, ahogy senki más, ahogy még maga Róbert Gida sem hisz magában! Ők látják az Apacukát és megélik, hogy a barátjuk mindent kockáztatva megmenti őket. Nekik a barátság a legfontosabb és a játék. Az együttlét. A közös élmény.
Nagyon szuper film lehetett volna, de középszerűre sikeredett, mert valahogy nem tudták nyomatékosan átadni a nagyon fontos üzenetet: azt, hogy mindenkiben van egy gyermek, és nem szabad elfelejteni őt! Lehet, hogy egészséges és jól elvan, de lehet, hogy sértett, megbántott vagy egyszerűen csak magányos. A bennünk élő gyermekkel nem csak azért érdemes foglalkozni, mert hatással van a jelenünkre és a jövőnkre is. Azért is szükséges lenne teret adni neki, hogy általa átélhessünk még gyermeki, önfeledt pillanatokat! Szégyen nélkül! Anélkül, hogy bárki elhúzná a száját, hogy "Ne gyerekeskedj!". Mert nem gyerekeskedhetünk minden nap. Nem vagyunk ugyanis azok. Ha viszont behintjük sóval a bennük élő gyereket, akkor saját magunktól veszünk el valami rettenetesen fontosat! Persze, értem én, hogy meg tudjuk magyarázni a saját létezésünk okát! A legtöbb ember, ha megkérdezik tőle, hogy mi az élete értelme, elkezd zavartan keresni valami magyarázatot! Nem fogja senki sem azt mondani neked válaszul, hogy "Mittomén? Idebasztak, oszt' itt vagyok". - pedig ez állna a legőszintébb válaszhoz közel.
Nincs ugyanis egyetlen olyan tudományos kutatás, egyetlen tanulmány, NINCS SEMMI TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK ARRA, HOGY MI AZ EMBERI ÉLET CÉLJA. Nincs. SENKI SEM TUDJA, HOGY MI VÉGRE VAGYUNK MI ITTEN. SENKI.
(A vallásokat, meg a hazafias propagandát direkt nem említem!!!!!!!!)
Tehát itt vagy te, meg ő, meg én... de egyikünk sem tudja megmagyarázni, hogy mi célból született meg éppen Ő. Nem jön az öntudattal valami sejtelmes érzés, hogy azért születtem erre a bolygóra, hogy... tabula rasa-ként jössz ki anyádból, aztán a környezeted meg a génjeid alapján meghatározott életet fogsz leélni. A legtöbb ember így születik, él és hal meg. Soha fel sem teszi a kérdést magának, hogy mi végre van ezen a földön?
Jaj... hát tudom én, hogy "TI MIND EGYÉNISÉGEK VAGYTOK". Egyediek és megismételhetetlenek. Nagyon nyomasztó lehet az érzés, hogy semmi célja az életednek, ugye? Engem inkább könnyebbséggel tölt el, hogy semmi célja nincs az életemnek. Nem tartom magam egyedinek sem. Egy nagy massza egyetlen kis porszeme vagyok és semmi sem történik, ha eltűnök vagy éppen létezem. Nincs cél, nincs semmi. Ma itt, holnap már nem itt. Az Univerzum olyan roppantul közömbös irántunk. Nem tesz különbséget a sok-sok egyéniség között. Konkrétan kurvára leszarja, hogy te éppen egyéniségnek tartod magad. Hogy te egyáltalán tartod magad valamire! Hát aztán? Azt hiszed, van bármi befolyásod bármire is? Ugyan kérlek!
Csak rohanunk céltalanul végig az életen, képtelenek vagyunk védekezni a ránk zúduló információözönnel szemben, fuldoklunk a boldogtalanságban felnőttként és lenézzük a gyerekeket. Nekik bezzeg semmire sincs gondjuk! Majd az élet megtanítja nekik, előtte meg mi megírjuk hozzá a bevezetőt! Mert mi most már tudjuk... mit is? Azt nem, hogy miért élünk, mi a célunk, de azt már tudjuk, hogy társadalom, meg csoportok meg helytállás, mi már felnőttek vagyunk, megtanultuk egy csomó-csomó mindent. Mi már nevelni fogjuk a gyerekeket, de nem ereszkedünk le a szintjükre. Az 1900-as évek elején még szentül hitték, hogy egy gyermeknek semmi másra nincs szüksége, csak arra, hogy a fizikai igényeit kielégítsék. S akkor jöttek a brutálisabbnál brutálisabb pszichológiai kísérletek (melyek közül az utóbbi időben jó sokról kiderült, hogy manipulálták őket, de ezt pl. nem!!!!), jött Harlow a majmokkal és micsoda meglepetés: a kismajmok a szőranyán csimpaszkodtak és áthajoltak a drótanyához a tejért, de nem engedték el a szőranyát. S amikor meg felnőttek, akkor meg képtelen voltak társas életet élni, képtelenek voltak elvegyülni, mindenféle szociális problémáik voltak. Pedig látszólag megkaptak mindent, ami ahhoz kell, hogy életben maradjanak.
Azzal, hogy tabletet adunk a 3 éves kezébe, bizony megfosztjuk őt attól, hogy a kreativitás mint olyan, kifejlődjön benne. Ha nem olvasunk mesét, amit a gyerek elképzelhet, ha annyi a tapasztalása a világról, hogy "Spongyabob és társai", meg az üvöltöző hercegnők kockafejjel... szóval, ha Cartoon Network-ön nő fel a gyerek, akkor nem kell ám csodálkozni, hogy nem tud magával mit kezdeni egy kertben! Jól mondta Geroge Carlin: a mostani gyerekeknek mikor van lehetőségük, hogy csak üljenek a porban és játszanak egy darab bottal? Lehet, hogy már bot sincs. Azt is Kínából kell importálni.
A Róbert Gida film nagyon jó ötleten alapult, kár érte, de még így is értelmesebb időtöltés, mint a Barátok közt (az még műsoron van vajon?).
És olvassatok Hararit. Vagy csak olvassatok! Mindegy mit... azért nem... OLVASSATOK!!!!!! OLVASSATOK! Tanuljátok meg magatokat, ne vak vezessen már világtalant!!!!!! Öntudatra ébresztünk már lassan úgy mesterséges intelligenciákat, hogy az ember, mint olyan... hát már úgy leszünk Istenek, hogy emberi mivoltunkra sem eszméltünk rá igazán.
Életedben egyszer is leültél már, hogy végiggondold, mi van a bőröndjeidben, amiket cipelsz? Szántál valaha időt arra, hogy megértsd, az életed miért alakult úgy, ahogy alakult?
Nincs rá idő, tudom! Dolgozni kell, ebédpénzt kell fizetni, meg a szeretőt is el kellene már vinni zabálni, mert nyafog... és eltelik az élet így is, megdöglesz majd te is... és pont úgy nem lesz hatással az Univerzumra, mint akár az én hamarosan érkező halálom. De mindannyian egyéniségek vagyunk, hogyne. LOL.
