Valahogy csak felmásztam 49 kg-ra. Eszem néha, de rettenetes bűntudat gyötör utána. Szerencsére eddig sikerült megállnom, hogy meghánytassam magam. Gondoltam már rá, de valahogy undorodom tőle. Nem is ez ám a lényeg vagy említésre méltó...
Az sokkal érdekesebb, hogy tegnap átéltem életem legnagyobb és leghosszabb orgazmusát.
Ne kérdezd kivel, úgyis tudod a választ.
Ne kérdezd miért vele, úgyis tudod a választ, ha nem, akkor bökjél rá pár szexuális címkére és tájékozódj.
Hónapok óta ha nagy ritkán maszturbáltam, akkor csak úgy tudtam elélvezni, hogy képzeletben hangosan mondtam/kértem a partnert, hogy mit csináljon velem.
No, ez így nem hangzik egy nagy durranásnak, és csak az tudja igazán, hogy miről beszélek, AKI BASZOTT MÁR EGY ISTENESET ÉLETÉBEN.
Az orgazmus konkrétan nem kefélés közben, hanem nyalás és ujjazás közben lepett meg engem... merthogy így fogtam magam és MEGÉLTEM A FANTÁZIÁMAT. Hangosan és érthetően megfogalmaztam, hogy mit csináljon a szexuális partnerem a puncimmal. S a legérdekesebb az, hogy amikor elkezdődött az orgazmus és hangosan kimondtam, hogy "most élvezek el!", az olyan sokat adott az orgazmushoz, hogy se kép, se hang nem volt még utána percekig.
Teljes önkívületben sikongattam (nem, nem úgy kell elképzelni, hogy tényleg visít az ember lánya, mint a pornóban!!!, mert lehet ám halkan is ordítani!!!!) mindenféle régóta a fantáziámban élő dolgokat, konkrétan arra is kértem, hogy harapjon bele, amit megtett, de foggal nem merte...
Szóval végül az sült ki belőle, hogy életem leghosszabb és legintenzívebb orgazmusát éltem át tegnap. Teljesen önkéntelenül karoltam át közben őt, csimpaszkodtam bele és végül sírtam egy jót, de nem zokogtam vagy ilyesmi,... végig mosolyogtam, sőt nevettem is, annyira felszabadító volt ez az érzés... aztán persze elszégyelltem magam, kérdeztem, hogy nem voltam-e esetleg túl ordenáré, de ő azt monda, hogy egyáltalán nem voltam az, semmi olyat nem mondtam, amiért szégyellnem kell magam.
Kicsit bizonytalan vagyok ebben, de inkább hiszem azt, hogy örülnöm kell ennek, én ugyanis megint léptem egy SZINTET, és ismét tanultam magamról valamit, és bármennyire is furcsa, és lehet, hogy valami kibaszott nárci vagyok én nem tudom... de tény, hogy én a saját hangomtól legalább annyira be tudok pörögni, mint a partnerétől. Azt hiszem itt a szégyen és álarcnélküliség volt az, ami ekkora súlyt adott ennek.
Az mondjuk durva, hogy eddig sem volt soha kielégítő számomra az "átlag magyar szexuális kultúra", de ezek után már nem nagyon érem be a sima, nagy orgazmussal, amikor tudom, hogy én ennék sokkal-sokkal többre vagyok képes. Fel tudom robbantani a pinámat! Eskü!
De valahogy nem látom magam előtt, hogy megismerem Józsit, összecsiszolódunk és mondjuk úgy 2-3 hónap múlva ezt meg merem élni vele. Azt hiszem, ha lenne egy új szeretőm, akkor totálisan alkalmazkodnék én is hozzá, neki legyen minél jobb és tökre háttérbe szorulna az, ami engem izgat.
Ő talán azért fontos az életemben, mert mellette ismertem meg magam, mint nőt igazán, és olyan szinteken léptünk már át, amit vannak, akik 30 év együttéléssel sem képesek meglépni.
Kell egy fasztalan Józsi nincs mese...
Ja! Ezt is be mertem vallani, mármint, hogy miről fantáziálok mikor maszturbálok és hogy csak így tudok elélvezni és hát Édes Isten mekkora különbség van, ha egy vibrivel csinálod fejben, és mennyivel más, mennyivel SZUPEREBB, gyakorlatilag LEÍRHATATLAN, ha ezt megfelelő partnerrel csinálja az ember.
Totálisan kielégültem, de most, hogy visszagondolok rá, újra elkapott a sóvárgás, hogy én még akarok ilyen nagy orgazmust, sokat, ezeret, millió! Naponta 3x át akarom élni, mert kurva nagy flow van közben és utána is!
Szeretek baszni. Most mit csináljak? Szégyellenem kellene? Nem fogom. Ezt legalább biztosan tudom magamról, hogy szeretek minőségileg kibaszott nagyokat kefélni. Ámen.
