Lehet, túl lett tolva a gyógyszerezésem, mindenesetre magamat is megdöbbentem bizonyos cselekedeteimmel. 

Elmentem ugyanis tegnap lövöldözni és bár elsőre olyan pánikrohamot kaptam, hogy szakadt rólam a víz és a párás szemüvegben nem láttam semmit, mégis végigcsináltam és tökre nagyon büszke vagyok magamra meg a harci sérülésemre! Merthogy nyilván történt ilyen velem, nem is én lennék, ha nem....

Teljesen tisztában vagyok azzal, hogy a lövöldözés nem játék és megfelelő komolysággal is álltam hozzá, de én akkor is én vagyok... úgyhogy elmentem egy szép piros, nyári ruhában a lőtérre. Szemüveget cseréltem, meg tettem fel fülvédőt is, aztán beálltam az állásba, hogy hát szóljon hangosan az ének! 

Fogalmam sincs a típusokról, de olyan sokfélével lőhettem, hogy a végére majd leszakadtak a karjaim.

Amire emlékszem, hogy volt valami bazi nagy, amin valami "gitár" névre hallgat, őt imádtam! Kis gyakorlás után mondta a vezető, hogy szedjem össze magam, célozzak, és hadd szóljon! Na, hát én kifiléztem a faszit a céltáblán, mint a szart! :)

John Wick pisztolyával volt egyébként a legfélelmetesebb számomra lőni, de még azt is nagyon élveztem, annak ellenére, hogy az első lövés után majdnem leejtettem a fegyvert. Ezután csak úgy lőhettem vele, hogy a vezető tartotta a kezeimet és a hátamat is, hogy amikor tántorodnék, akkor ne tegyem. 

Nem tudom, hogy melyik baszom nagy puskával értem viszont el azt, hogy mikor tatttaratta... lőttem, mint egy állat (mondjuk mint egy dühös mókus)... először nem is vettem észre, mert annyira elkapott a HÉV. A lényeg, hogy mivel bal kezes vagyok, ezért nekem nem a dekoltázsba röpültek a hüvelyek, hanem a hátamra. A szép piros, feszes ruha meg megtartotta. Amikor elért az agyamig, hogy valami égeti a hátam, akkor elkezdtem sikoltozni, átadtam a fegyvert és ott ugráltam, mint egy idióta, hiába ráztam ugyanis, a ruha nem engedett. Várt már ott egy család és még szerencse, hogy a feleségnek volt annyi lélekjelenléte, hogy odaugrott, és szó szerint jól megrángatta a ruhámat. 

El lehet képzelni... a lövészetet vezető pasas szinte tátott szájjal állt, egy pillanatig nem is értette, hogy miért sikoltozom és ugrálok! Hólyagosra égette a forró töltényhüvely a két lapockám között a hátam és mivel jó pár másodpercig ott volt egy helyen, szinte szó szerint töltény formájú a hólyagos égési sérülésem. Azon gondolkodom, hogy magamra varratom.

Én a fostos, a mindentől félő... én LÖVÖLDÖZTEM ÉS KURVÁRA ÉLVEZTEM!!!! Még az sem szegte kedvem, hogy megint hülyét csináltam magamból... erőteljesen gondolkodom, hogy bele kellene tolni 2-3 évet és akkor lehet, hogy tényleg gyakorolhatnék úgy, mint John Wick. Mert a faszi elmondta, hogy az ott kezdődik, hogy az oldaladról meg kell tanulni úgy előkapni a fegyvert, hogy közben nem lövöd magad lábon. Ha ez már megy, akkor is még jó sokáig csak álló papírmaséra lőnek, és évek kellenek ehhez, meg ahhoz, hogy csecsemővel a karodon rohangálva keress fedezéket. 

Viszont marhára tetszik, hogy legyőztem a félelmem és ott meg azt tetszett, hogy totálisan izgalomba hozott minden egyes találat. Amikor a pasi közölte, hogy "Na, most torkon kaptad... most a két szeme között... most meg konkrétan tökön lőtted" - én földöntúli örömöt éreztem. Nem az erőszak miatt, hanem mert kordában tudtam tartani egy ilyen - számomra legalábbis nagyon - félelmetes fegyvert és még el is találtam a céltáblát, sőt, még egy tízest is sikerült összehoznom, hejj!!!! :) 

Rajta már a 10 ezer egység Adrenalin sem segítene (R.I.P. Leslie Nielsen!!!!): 

Lehet itt Bp.-en valahol "abrakadabrát" tanulni? Tudom, hogy nem így hívják, mindenféle gyűlölködés nélkül ez valami zsidó harcművészeti taktika, pl. kés ellen, meg közelharcra. Ha John Wicky akarok lenni és odateszem magam, akkor azt hiszem ezt sem ártana megtanulni. Mondjuk jó lenne tudni a pontos nevet, mert így a google sem a barátom, folyton Harry Pottert dob ki találatnak. :)