Igen. Ma megtettem. Azóta az egész madzagot csak ide-oda dobáltam, de ma úgy éreztem, meg kell keresnem. És milyen jól tettem! 

Amikor meglett, akkor fogtam egy kartondobozt, elkezdtem összeragasztózni és csak tekertem és tekertem a kötelet. A doboz köré. 

Ugyan csuklóig ragasztós lettem a végére, mégiscsak boldogság van, mert egyrészt tök jó időtöltés volt, ahhoz képest meg, hogy életemben először csináltam ilyesmit, konkrétan fasza lett! 

Csináltam egy ilyen köteles ládát na! Pinteresten láttam, ma  meg jött egy gondolat, hogy kell a kötél és ragasztózni akarok! 

A legvégén beletettem egy fehér zsebkendőt és percekig csak ültem és néztem, hogy hejj de szép kis doboz ez! 

Jó lett a frizurám is, mert reggel ott is voltam. Festés közben Pál Ferencet és Csernust olvastam, lehet, hogy emiatt jött a késztetés... azt biztosan éreztem ugyanis, hogy egész egyszerűen szükségem van magamra, egyedül kell töltenem a napot. Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy mihez is akarok kezdeni így nagy magányomban. Ekkor jött az ötlet, hogy tegnap is kipróbáltam két új dolgot, akkor ma is próbáljak már legalább egy olyan elemet belecsempészni a napomba, amitől más, mint a többi. 

Nos. Az van, hogy tegnap ilyenkor a lakásomban nem volt ez a fain kis dobozka, ma meg van. Ez a napom tehát már mindenképp más, mint a tegnapi. És játszani nagyon jóóóóóóóóóóóóóóó! Imádok játszani! Másokkal még mindig nem nagyon, de egyedül... hahhhhhhhhhhhh....