Tegnap az történt, bizony! 

Megjelent ugyanis a Sváb a lakásomban, de ismeretségünk ideje alatt talán először, teljesen ASZTALOS minőségében sugározta szét magát. 

Rettenetesen, már-már lenyűgözően profi a csávó. Olyan ötleteket dobott be, amitől kurva drága és kurva szép konyhám lesz. 

Mentek a sóhajok, a nagy megfigyelések, a lopott mustrák, de SEMMIFÉLE kétértelmű megjegyzés nem hagyta el a szánkat. Egész meglepő volt, olyannyira, hogy bedobtam egy gyors tesztet is, AMIT KIÁLLT A CSÁVÓ. Nem tudom, talán csak biztos akartam lenni abban, hogy ezúttal tényleg és igazán a szakértelmét kapom csupán. 

Nem éreztem csalódottságot, nem éreztem semmit, csak azt, hogy nagyon jó egy ilyen kreatív emberrel beszélgetni. Persze, miután elment, nyilván rám jött a hoppáré, de ez az én egyéni szociális problémám. Mármint, hogy egy éve nem dugtam... azt az áprilisit kivéve. Azt hiszem, hogy most már egy érintéstől is elalélnék, de köztünk tegnap még ENNYI SEM TÖRTÉNT. Egész meglepő és mulatságos volt, mert közben meg az üzletben azért csak kicsúszott, hogy "Hát ki csinálná meg Kicsim, ha nem én?" - elengedtem a fülem mellett, holott régen ettől a bugyimat rögtön az arcába vágtam. Most élveztem, hogy én vagyok a megrendelő, ő pedig a szakember. 

Együtt is ebédeltünk, itt volt a lakásomban órákig, de tényleg csak EGY ASZTALOS, EGY NAGYON FASZA ASZTALOS volt a lakásomban, nem pedig A SVÁB. 

Hmmmm... mindig van új a nap alatt!!!