Letudtam a külvilágot ma is, 2,5 órát edzettem és közben megismertem egy korombéli nőt... és nem tudom... nem tudom, hogyan... de azonnal egymásra "kattantunk". Igen, ő is tolja a "kibaszom magam" projektet... de ezen túl is... lúdbőrös leszek, ha visszagondolok erre a beszélgetésre! 

Kötelező körök nem voltak. Húzott ő is, én is... és közben nem tudom mikor és hogyan, de azt vettem észre, hogy egy heredaganatos topiktól indulás után hirtelen már ott tartunk, hogy ki hogy képzeli el a saját halálát???!!!!!??? 

Ő arról fantáziál, hogy leugrik egy magas ház tetejéről vagy vonat elé veti magát! 

Az így megvan előtted, hogy két nő tolja a kondiban az edzést, és közben VIHORÁSZVA erről beszélgetnek? Tanácsokat és praktikákat osztunk meg! Őrület!!!!! 

Szóba került az akasztás is, mondtam neki, hogy én azt már próbáltam, sima ügy... bármikor felpattanok a gázcsőre és elkiáltom magam: Ollé! 

Aztán a nő mondta, hogy gyűjti a Xanaxot, én meg szépen felvilágosítottam, hogy attól ugyan nem fog meghalni, akárhány marékkal is nyeli. 

- Értem, köszönöm. - válaszolta ő. - Akkor mit ajánlasz? 

Én meg, fel sem fogva az abszurditást, rávágtam, hogy ALTATÓT! 

Aztán egy pillanatra visszaugrott normál értékre a cukrom, bekapcsolt az agyam és azt mondtam:

ÁLLJ! ÁLLJ! EZ ÍGY KURVA GÁZ!!!! AZ ÉLETRE ESKÜDTEM! 

Az egy dolog, hogy én a saját testemmel mit teszek, de a másik élete SZENT!

De ő csak nevetett...  hogy majd klubbot alapítunk, és a végén álltunk páran egy csokorban és teljesen szürreális volt az egész... visítoztunk egymáson, ahogy ki-ki elmesélte, hogy próbálta, és milyen "vicces" helyzetekbe került. Valakiről, aki nagyon-nagyon kedves a szívemnek és még alig élt... oly fiatal... kiderült, hogy bizony már MEGPRÓBÁLTA Ő IS. Itt volt a másik pillanat, amikor sírva fakadtam majdnem... 

Kapaszkodunk, ki mibe csak tud... ez a nő például templomba jár! Nem szertartásra, hanem csak úgy beül és beszél a halottaihoz, mert úgy érzi, neki segít ez a tudat, hogy a halott szerettei látják/itt vannak mellette (?????). -> George Carlin itt nálam mondjuk erősen beugrott, és hümmögtem is "Dzsordzsisan", hogy "Hmm... tehát beszélsz hozzájuk és segítenek?". - ez nem az én műfajom, szegény megboldogult Carlin szavai azonnal beugranak. 

A rohadó életemben tehát ma elkezdődött egy új ismeretség. Mi értelme van? Nem tudom! Abszurd volt az egész... egymásra tromfoltunk, kinek van jobb sztorija béndzsaságból, fájdalomból, magányból! Ki lesz a totál lúzer? Ki viszi el a pálmát???????

Közben pedig éreztem a felszabadító érzést is. Azt, hogy nem ÍTÉLNEK EL, HOGY MEGÉRTENEK! Nem kellett magyarázkodnom, hogy miért vágyom a halált... nem kellett mentegetőznöm. Senki nem állított a szőnyeg szélére! SZÉGYEN NÉLKÜL BESZÉLHETTEM, KIMONDHATTAM NYILVÁNOSAN, HANGOSAN, HOGY KURVÁRA UNOM AZ ÉLETEM ÉS NEM IS AKAROM ÉLNI!

Szerintem ettől pörgött be mindenki, mintha csak patchwork klubdélután lenne! Faszom! 

Hamarosan lomtalanítás lesz. Azt hiszem, kibaszom majd magam... ki az utcára! "INGYEN ELVIHETŐ!" - ennyit azért a nyakamba akasztok majd. Kicsit mondjuk szorongok az érzéstől, hogy még így sem fogok kellene senkinek.