Magamhoz képest tökre "aktív" vagyok fosbúkon. Egy-két dolgot "letetszikeltem" és ami meg teljesen szokatlan: megosztottam dolgokat. Magamról is. Személyeset. Igen. Egy másik fiókból nézve FASZA MINDEN!

ESKÜSZÖM, HOGY ÚGY NÉZ KI!

TISZTA GYÖNYÖRŰŰŰŰŰ KIRAKATOT ALKOTTAM, ÉS NEM IS VETTEM ÉSZRE egészen mostanáig. 

Levelezek is egy, vagy két emberrel. Kényszerből, persze, mert kell valami emberi kapcsolat, és nem velük van a baj, nyilvánvalóan! TUDOM, hogy a környezetem tele van EMBEREKKEL. Az iszonyodás az én problémám. Nekem van  dolgom vele. Kellene foglalkoznom vele. Csak nem akarok... 

Sokkal könnyebb már fenntartani a látszatot. Annyira... annyira SEMMI ERŐFESZÍTÉSBE SEM KERÜL eljátszani, főleg a virtuális térben, hogy MINDEN KURVÁRA RENDBEN VAN. Nem csak simán: rendben van, hanem KURVÁRA! Pár kattintás, egy-két fotó... és SENKI NEM AKAR MÖGÉ LÁTNI, elhiszik, hogy szupcsi-mupcsi MINDEN! Elhiszik, hogy bulizom, hogy ÉLEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! 

Mennyire nevetséges már ez!!!! Nem kell gondolatokat megosztani, nem kell véleményt formálni, nem kell oldalt választani, nem kell sem "A"-t, sem pedig "B"-t mondani. Ez tök komoly! TÉNYLEG NEM KELL SZEMÉLYISÉG, BENSŐSÉG, IGAZSÁG... csak úgy kb. max. 10 mp-nyi figyelemfelkeltés. Látom a másik oldalon a kicsivel több, mint 50 (!!!!!!) ismerősöm, ahogy utaznak/bármit csinálnak a metrón/akárhol és KÖZBEN GÖRGETIK A MOBILJUKON AZ ÉLETET! Ebbe a tempóba max. egy közepes hosszúságú gif-nyi idő van arra, hogy tudasd a többiekkel, ha akarod, hogy épp mi van veled/Mi jár a fejedben?. Na, ehhez aztán nem kell egyetemre járni, nem kell olvasni, nem kell széleskörűen tájékozódni, nem kell belefeccölni gyakorlatilag SEMMIT!!!!! 

Naponta sem kell foglalkozni vele, úgyhogy még hobbinak is jó lehet! Nem döglik meg virtuálisan senki, ha baszol rá napokig és nem adsz enni az ismerőseidnek! Nem tűnik fel annak a csillió-trillió ismerősödnek, ha nem lát tőled napokig semmit/nem hall rólad. Ha most esetleg valami álmodat romba döntöttem arról, hogy legalább a virtuális térben önmagad lehetsz és VALAKIT OTT AZÉRT ÉRDEKELSZ, MÉG HA NEM IS TUDOD KICSODA, akkor BOCSÁNAT! 

ÉBREDJ FEL NAIV IDIÓTA! 

Ha nincs szerető családod és/vagy elfogadó IGAZ BARÁTOD/BARÁTAID, vagyis ÉLŐ KAPCSOLATAID, ha nem kapsz érintést minden áldott nap valakitől, akiről tudod, hogy azért legalább nem gyűlöl (Látod mennyire alacsonyra tettem a küszöböt? Mekkorát néznél, ha azt is látnád, hogy még így is mennyien kívül maradtak!!!), akkor lehet akármilyen kitalált életed a virtuális térben, GYAKORLATILAG, VALÓJÁBAN, IGAZ VALÓJÁBAN HALDOKOLSZ. Konkrétan sorvadsz/rohadsz. Ez nem élet!!!! Na, ezt tedd ki az instádra vagy a face-ra! Meglátjuk mennyien lájkolják!!!! 

Én már csak tudom. Most szembesülök vele magam is. Igen, buta vagyok. Igen, lassan tanulok, és van az úgy is, hogy egyáltalán nem. Vannak olyan dolgok, lásd a pasizás, amiket rendre elbaszok. ÉN egy ilyen ember vagyok. De legalább nem erőltetek olyan dolgot, amiről tudom, hogy rendre elbaszom. Nem növelem tudatosan a kudarcaim számát. Annak ellenére sem teszem, hogy tudatában vagyok annak, hogy rothadás közben aztán édesded mindegy, hogy hány kudarc ér. Hmmm... Vad Fruttik szól a háttérben... "vagy minden olyan súlytalan pár feles kéne még, hogy azzal hozzam vissza magam"... és beleállt a bugi a lábamba. És akkor a rothadó agyam felvonja a képzeletbeli szemöldökét, hogy aszongya "Ha rohadsz így is, úgy is, miért nem rohadsz legalább úgy, hogy közben jókat kúrsz pölö???". 

Elgondolkodom most ezen... "ezt mondogatják, ha azt hiszik, hogy én is ezt akarom, mindegy leszarom, csak rendeljék az italokat... táncolok és lassítva mozog mindenki más csak lassítva mozog..." 

Oké! Kurva jók a Fruttik, és képzeletben tényleg nagyon jól hangzik, hogy addig is, míg el nem rohadok véglegesen, letöltök mindenféle faszikat a netről és jól "megcsináltatom" magam velük. Csit-cset. Pipa. Külvilág. Pipa. Bőrkontakt. Pipa. Ez fejen kívül is garantált, tudom. A képzeletben meg az sokkal jobb, hogy nem kell pipálni sem a csit-csetet, sem a külvilágot... sem SEMMIT! "A gyógyszer a védelem, ha jön a halálfélelem..."

Arctalan, jó testű faszikat képzelek ide magamnak, akikkel egyáltalán nem beszélgetek. Csak úgy áramlanak körülöttem... "asszem jól vagyok a testem virul a lelkem kicsit halott"... és akkor ők csak úgy kefélnek engem... "az égből hullanak a gyógyszerek a rózsaszín mámor maga alá temet még egy apró dózis és múlik a neurózis még egy apró dózis és MÚLIK A NEURÓZIS!" 

A valóság ezt nem tudja megközelíteni sem!!! Abba bele kell feccölni azért némi energiát, időt, pénzt ésatöbbi. Elmondani, hogy ki vagy, honnét jössz, hol tartasz, mik a céljaid, és édes isten, meg kell(ene) hallgatni ugyanezt a másiktól is. Igazad van! A jobbra-balra húzogatósnál nem kell!!! Én a klasszikus társkeresőkre gondoltam. Ahol még adnak a látszatra. Ahol még kérnek rólad adatot, nem csak egy képet. Vannak még ilyenek. Fizetősek. Ott is van ilyen "teccő' gomb", de azért ott még van LEHETŐSÉG arra, hogyha "azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem nincsen cél, hiába is képzelem nincsen út nincs semmilyen történetem

MERT MOST JÓ! MOST JÓ! MOST JÓ! MOST JÓ! MOST JÓ! MOST JÓ! ÍGY JÓ! 

TUDOM MILYEN! TUDOM MILYEN! TUDOM MILYEN! TUDOM MILYEN! 

VÉGIGNÉZNI AHOGY MINDEN SZÉPEN LASSAN SZÉTESIK ROMOK ALÓL KIBÁNYÁSZNI VESZETTNEK HITT DARABJAIT ANNAK AMI FONTOS VOLT VAGY ÚGY ÉREZTE HOGY AZ LEHET ÖSSZERAKTAD HOGY SEGÍTS DE CSAK MAGADAT MENTHETED!

UGYE KIMONDANÁD HOGY MENNYIRE BÁNT TUDOM MILYEN!!!!!"

Huhh... nehéz visszajönni de nem adom fel! Ennél most egyszer fogok és véglegesen rányomni a mentés gombra, úgy éljek! Kemény, mert elvisz a Fruttik és percekig táncolok és a gondolatok jönnek és próbálom írni, de van, hogy inkább énekelek... mert kurva jók!!!!! "Beengedtem egy állatot... a lélek oly haszontalan!" 

GYÖNYÖRŰ! Fruttikat hallgatni GÁTLÁSOK NÉLKÜL komolyan többet ér, mint 20 pszichoterápiás óra!!!!!! "Folyjon a vér csak folyjon!" 

(Pénteken voltam a Parkban a koncertjükön és kiraktam a nyár összes búját-bánatát a placcra! Rekedtre ORDÍTOTTAM MAGAM, BORZASZTÓ SOK MINDEN ÁTMENT KÖZBEN RAJTAM és a legfurcsább, hogy nekem ez a koncert egy olyan CSODÁLATOS BASZOTT JÓ EMLÉK, amiben nincsenek ott az emberek, sőt... igazából még a zenekar sincs. Imádom a Fruttikat, tényleg! De kurva messze voltunk, és nem sűrűn néztem a kivetítőt, ők meg akkorák voltak, mint a hüvelykujjam... és... ha mondjuk végig üres lett volna a színpad és csak ment volna a youtube-ról egy koncertfelvételük, én akkor is pont ugyanolyan jól éreztem volna magam. Most is, itt is kurvára felfelé visz, hogy őket hallgatom! Hallgassatok Fruttikat sérült lelkű embertársaim! Vegyétek meg a lemezeiket, menjetek a koncertjeitekre, és hagyjátok, hogy a Marci gyógyítson minket! Tényleg!)

"Összedrótozom magam! A száj szorít a szív rohan!" És miközben ezeket éneklem, elfelejtem, hogy rohadok! Hoppá! Még az is lehet, hogy olyankor/ilyenkor áll a rothadási folyamat. Ki tudja? "Gyógyszerekkel mérem a nagy közömbösséget"... senki nem vizsgálta még! Miért ne lehetne ez is egyfajta segítség? Azt hiszem minden jó értelemben vett lúdbőrős pillanat fékezi egy időre a rothadást! Jó ezt tudni!  Aztán úgyis "utat tör magának megint. Mossuk le hipóval marjon le a csontig!!!!!!!"

Most pedig egy huszárvágással azt mondom, hogy fejben tök jó ez a szexelősdi, de valójában ez így nekem a fantázián túl már túl macerás. Nőként millióval kevesebb a feccölés, TUDOM, DE NEKEM MÉG EZ IS SOK!

"FÁJ A FEJEM A SZÍVEM TÚL NAGY ÉS NEM TUDOM NEM TUDOM HOL VAGY! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ NEKEM SENKIM DE SENKIM SINCSEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"

Most vége lett a 2016-os Fising on Orfű Fruttik koncertnek a háttérben. Perceken belül csend lesz, már csak a ráadás van, úgyhogy befejezem én is. 

Olyan kibaszott felszínességben élünk, hogy kurvára nem vesszük észre, nem foglalkoztat minket a másik.  Magányosság. Az van. Játék. Az van. Fantáziált világ. Az van. Maszturbálás a fantáziált világra. Az van. "Néha jó néha rossz néha nem." Néha egyesek ebben a fantáziált világban felakasztják magukat. Vagy leugranak egy magas épületről. A lényeg, hogy megölik magukat. Használd a fantáziád (erre is). "Végül minden végső helyére kerül." 

De ezt nem veszi észre senki. Csak úgy 10-15 mp-ig! Amíg megnyomja a szomorú fejet, mert sajnálja, kb. 10-12 mp-ig, hogy az a másik már nincs többé. Talán nem is görget rögtön tovább. Lehet, hogy hozzászól, hogy sajnálja. Meg, hogy őszintén részvét. Megeshet! "Lehetek én is az az egyetlen!!!!!!!!!!!" 

Általában azonban görgetünk tovább és nem, nem vesszük észre, hogy a másik csak rohad, és amit mutat, az csak egy kibaszott összemaszturbált fantáziavilág!!!! Szép az élet, talán te is leszel fiatal". 

Tudod mi az én perverz fantáziavilágom a fosbúkon? 

SPORTOS! FÜGGETLEN! HUMOROS! IDE-ODA MENŐ! A SZTRATOSZFÉRÁN ÁT A VÉGTELENBE TÖRŐ!!!!

Közben meg itthon ülök a konyhámban és csak az a valóság belőle, hogy sportos vagyok... mert tényleg járok gyúrni vazze! Életem csúcsformáját futom, ahogy egy nagyon régi exem nemrég megjegyezte! Wáó! Nem is tudom hirtelen, hova fossak tőle/magamtól! Nekem kell ugyanis elájulnom önmagamtól, mert amúgy nem megyek emberek közé, tehát jószerével ÉN AZTÁN TÉNYLEG MAGAMNAK CSINÁLOM! Az edzőteremig meg vissza, ennyi esélyt adok, hogy felfedezze valaki a sportos testem, és esetleg utána a mögötte lévő embert.  Úgy érzem, már ezzel is megerőszakoltam magam. A fantáziámban a konyhámból hirtelen edzőterem lesz, és csak én vagyok és gyúrok és tökre nagyon jó!

Ha most megnyomnám a mentés dolgot és utána felkötném magam a gázcsőre, akkor a virtuális világbéli ismerőseim totál kiakadnának és egyáltalán nem értenék, hogy miért csináltam. Beszédtéma lennék vagy fél napig! Tuti! Mondanák, hogy MINDENEM MEGVOLT, és, hogy nem lehet, hiszen TEGNAP LÁTTAK az edzőterembe menet és NEM LÁTSZOTT RAJTAM SEMMI! Utána persze már biztos valakinek a beteg hörcsögére pörögnének rá, akinél épp aznap hajtják végre az első sikeres pajzsmirigy transzplantációt! Azért valljuk be, még ha hörcsögről van is szó, ő valamiben első. Én az akasztásommal csupán egy újabb statisztikai adat vagyok. Megszokott. Nem lépem át vele az ingerküszöböt, csak a mikrokörnyezetemben, de ott mondjuk aznap tényleg csak egy ELSŐ TRANSZPLANTÁLT akármilyen szervű cuki állat terelhetné el rólam a szót. 

Körbeértem azt hiszem. Abba, hogy elhitessük a virtuális világgal, hogy MINDEN FASZA, nem kell semmi energiát belefeccölni. Nem kell, mert a virtuális világot kurvára nem érdekli, hogy mi van velünk. Tök jól megvan magában csak úgy, mint "virtuális világ". Tök leszarja, hogy épp hozzákapcsolódsz vagy tartózkodsz tőle. A többieket meg zéró energiával be lehet etetni. Csak kattintani kell, azt pedig bárki tudja. Ha valamit "letetszikeltél" 14:38-kor, akkor nem lehetsz halott. Jelen vagy tehát. Ha pedig odateszed magad, akkor élvezheted az arctalan tömegek "imádatát". Akár úgy, hogy közben ki sem teszed a lábad a konyhából... ahogy én sem tettem ki, ma sem... csak edzeni... hogy az edzett test feszesen üljön némán egész nap a konyhában. 

Újrakezdtem a Fruttikat és nem... nem olvasom vissza. Beteg agyam van. Tudom.