Fodor Ákos írta, nem én, s talán emiatt gyönyörű...
"Hát itt vagyunk, és jól, te is, én is.
Utóbb persze meg fogunk halni
s minden bizonnyal másutt – te is, én is.
Szép a simogatás, az összemosolygás;
szebbet nem is tehetnénk, tegyük hát
addig is, míg itt vagyunk – te is, én is – :
simogassuk egymást, mosolyogjunk össze,
tudva, amit tudunk, te is, én is."
