A férfiak sosem tudtak csak úgy elszakadni tőlem. Egyszerűen soha! Vagy viharos körülmények közt váltunk el, sosenemtöbbésosem, vagy húztuk évekig, mint a rétestésztát. Exeim közül került ki a legjobb barátom is, neki szól ez az írás.
Nagyon zavaros minden.... de úgy emlékszem, első alkalommal, amikor találkoztam vele, kaptam tőle egy elefántos műanyag poharat. Egy poharat, ami a mai napig is ceruzatartó a munkahelyemen.
Emlékszem arra, hogy milyen buta lány voltam, még "ragzani" sem tudtam rendesen magyarul. Akkor, mikor a barátomat megismertem, még úgy mondtam, "pisilNOM kell!". Majd 20 év után miért ne vállalnám fel mindezt?
Halványan dereng még a nagymama régi bútora, a TV, amin úgy volt a legjobb az adásvétel, ha valaki mellette állva konkrétan tartotta az antennát! Albert a mai napig velem van, a nagy plüssmedve, aki a "fiúnk" volt...
Itt van az agyam mélyén Plusz, aki sétálgatott a kanapéval a szobában, mert fogalma sem volt, hogy miért emelte fel és hova is akarja tenni tulajdonképpen! Kotorászva beugrik az Ikeás szekrénysor összerakása, a haver, aki megbűvölten bámulta percekig a kezén lévő gumikesztyűt...
Minden itt van belül, mélyen... de már csak erőltetve jutnak eszembe a dolgok. A 30 dkg téliszalámi, az újságpapíros "takarítás", a karácsonyi sütések, a sok-sok lakásfelújítás, a 8-as csavar vétele közben hazahozott plazma TV, és persze a közös nyaralások!
Elmúlt. Ahogy minden más, úgy ezek az emlékek is az enyészeté lettek. Ki hitte volna közben, hogy egyszer majd idegenekként fogjuk egymást méregetni? Ki hitte volna közben, hogy egyszer majd bizalmatlanul nézünk a másikra, azon morfondírozva, hogy mik a szándékai?
Hol vannak már azok a napok, amikor természetes volt, hogy felhívjuk egymást? Vagy azért mert fáj valami, vagy azért, mert valami nagy öröm ért minket? Hol vannak azok a napok? Elmúltak.
Ki hibázott? Kire kenjük? Felesleges.... ennyi év alatt szúrtuk egymást rendesen, aztán pedig be is kötöztük az általunk okozott sebeket. Csakhogy most már más idők járnak! Már nem kötözünk, ha sebet ejtünk! Megyünk tovább! Néha-néha gyerekesen próbálkozunk, hátha... de mindketten tudjuk, hogy veszett fejsze nyele az egész, mert ahol nincs akart, ott nyögés van csak...
