Olvasom, hogy egy EU-s felmérés alapján a magyarok jobban aggódnak, sőt a legjobban az egészségügyért és a szociális ellátásokért aggódnak!

Hmm…

Jómagam az egészségügyi részében dolgozom majdnem 20 éve, a szociális részét pedig a papámmal csináltam 1,5 évig, hozzátartozóként.

Azt hiszem, kemény leszek veletek laikusokkal, betegekkel és hozzátartozókkal!

Ha ennyire igazán nagyon aggódtok, akkor miért nincs valami BAROMI NAGY HADDELHAD?  Elsőre kb. mint a netadó ellen?

Hogy lehet, hogy csak a facebookon tudjátok, meg a praxisblogon a fájdalmaitokat, megaláztatásaitokat, hiányérzeteteket tolmácsolni?

Hogyan lehetséges ez magyar emberek? – kérdezem tőletek én, aki szintén magyar, szokott beteg is lenni, de én A RENDSZERBEN DOLGOZOM. Abban, amit ti folyamatosan szidtok.

De amúgy hol vagytok, miután kiszitkozódtátok magatokat?

Tudom én… ha valaki elfelejtette volna, fentebb írtam, hogy hozzátartozóként nyomtam kemény 1,5 évet a másik oldalon én is, és toltam a lóvét, és tátva maradt a szám!

Ellentétben veletek, én azonban részt vettem az általam tudott egyetlen nagyszabásúnak tervezett egészségügyis felvonuláson (az első „Sándor Mária” nevével fémjelzetten, ami két helyszínről indult végül mégis), de borzasztóan hiányoltalak titeket! Voltatok, mindig vannak kivételek, de többségében mégiscsak mi, kórházi dolgozók „tüntettünk”.

Akkor megfogadtam, hogy nem teszem többé! Mert akkor és ott úgy éreztem, hogy ti cserben hagytatok! Szalmaláng lett Sándor Mária bátor kiállása, aztán meg lett hurcolva, mikor összeomlott! Írtak persze arról is, ő visszavonult, és maradtak a keserű facebook posztok. Tőletek!

Arról, hogy milyen rossz az ellátás, hogy mennyire bunkók vagyunk, mennyire nem törődünk veletek, milyen sokat kell várni és akkor még a kaja is egy fos,  és hosszan sorolhatnám! Kitesztek képeket, szörnyülködtök, és nyomtok egy dühös jelet otthon, a szobában, vagy útközben a telefonon a facen.

Kinyilvánítottátok a nemtetszéseteket, a dolog le van tudva! Mentek tovább és aztán nevettek egy kiskutyán, aki nem tud lejönni a lépcsőn. Háromszor vagy négyszer is megnézitek, lájkoljátok, megosszátok, ahogy általában az ilyesmit szokás. Nevessenek az ismerősök!

Ha pedig meghalljátok, hogy mennyire beteg világban éltek, élünk, mert hát kiderül, hogy vannak köztünk olyanok, akik ki tudja milyen indokból, teszem azt félig megnyúznak elevenen egy kiscicát (csak, hogy naprakész legyek), akkor „felrobban a NET”!!!!!!  A hangsúly megint azon van, hogy otthonról, a székből, vagy útközben a mobilról egy kattintással úgy gondoljátok, hitet tettetek valami mellett. S rengetegen, ahogy az egészségügyről szóló hírek alatt is, indulatosan kommenteltek! Ezt teszitek majd, meg azt!

Az egészségüggyel kapcsolatban mi, dolgozók nem tudunk elérni NEKTEK SEMMIT! Nem sztrájkolhatunk, most már az álhíreknek minősített facebook-bejegyzések miatt minden egyes kórháznak napi jelentést kell küldenie.

Gondolkozzatok kicsit! Tudjátok milyen nagy terhet  ró ez arra a rendszerre, ami már most is csak azért döcög, mert VANNAK MÉG ELHIVATOTT DOLGOZÓK BENNE?? Igenis vannak! Ők/mi visszük a hátunkon az egészet!

Miért merem ilyen bátran kijelenteni ezt? Hát azért, mert én nem leszek Sándor Mária sosem! Nem adom a nevem és az arcom, mert nem érdemes feláldoznom az életem egy olyan ügyért, ami mindenkié, de alig tesznek érte páran!

Azt viszont le merem írni, hogy sokszor igazatok van! Vannak közöttünk bunkók, pénzéhesek, hanyagok, lusták, ésatöbbi, ahogy egy autógumigyárban, egy tanári közösségben vagy egy eladói közegben is mondjuk egy hipermarketben.

Ti is tudjátok, és higgyétek el, hogy mi is! De mi belülről nem tehetünk semmit! Az összes, ami módunkban áll, és ezt MEG IS TESSZÜK, hogy ha hozzánk kerül egy beteg, akkor mi tisztességgel, becsülettel, legjobb tudásunk szerint látjuk el, mindenféle hála elvárása nélkül.

Biztos vagyok benne, hogy sokan találkoztatok velünk is! Onnan tudom, mert levelet, e-mailt szoktatok írni, akár egy egész osztálynak! Sőt! Vannak közöttetek olyanok, akik még a facebookra is kiírják, hogy hálásak valamelyik orvosnak, nővérnek, sőt egy egész osztálynak. Nálunk is faliújságra kerülnek a köszönőleveleitek.

A panaszaitokról meg naponta kell jelentést írnia az igazgatóságnak, hétvégén meg az ügyeletes orvosnak.

Nem látjátok, hogy itt TÉNYLEG A SAJÁT BŐRÖTÖKRE MEGY A VÁSÁR? Ha elmegy külföldre végül az összes jó és/vagy elhivatott orvos és nővér; ha azok, akik nyugdíj mellett még visszajárnak „lyukat pótolni”, egyszerűen meghalnak, akkor ki fog titeket gyógyítani?

Nektek kell kiharcolnotok a jobb ellátást! Nem tudom hogyan, én nem vagyok forradalmár, csak egy olyan nő, aki szenvedélyesen szereti és a legjobb tudása szerint igyekszik művelni a hivatását! Szeretem, amit csinálok! Szeretlek benneteket is, bár már kezdek mérges is lenni!

Mert fogy körülöttünk a levegő! Alig maradtunk, kevesen vagyunk, ti pedig nem vigyáztok az egészségetekre, egyre betegebben jöttök hozzánk, nem álltok ki magatokért, még azután sem, hogy szembesültök a valósággal.

Tudom az indokaitokat, nem is azt várom tőletek, hogy bátran és egyedül próbáljátok meg a jogaitokat érvényesíteni! Azt szeretném látni, érezni, hogy valóban aggódtok az egészségügyért és a szociális ellátásért! Szeretném látni, hogy legalább annyira aggódtok ezekért, mint ahogy megmutattátok, hogy a netadó bevezetése mennyire nem tetszene! S utána mi megyünk majd már veletek! S akkor megint többen leszünk!

Mert azt ugye nem hittétek, hogy egy fecske változást csinál? Változtatni ti tudtok! Azzal, hogy igenis kiharcoljátok, hogy a mindenkori választott kormányunk is odafigyeljen a polgárai aggodalmára és tegyen ellene!

Nagyon hosszan lehetne még erről írnom, mert pro- és kontra órákig szoktam erről kollégáimmal, de még betegekkel is beszélgetni. Nem célom azonban értekezést vagy regényt írni.

Csak még egy apró megjegyzés:

A magyar egészségügy senki számára nem ingyenes. Azoknak sem, akik ugyan nem fizetnek hozzájárulást, de mégis ellátjuk őket. A számuk nagyon magas! Csak azért írom le, hogy azok, akik meg fizetik, tudják azért ezt is. Probléma ugyanis ez is. Ahogy sok más is! De erről meg nyilvánosan írni nem szabad! Szeretem az állásom és nem akarom elveszíteni!

Vigyázzatok magatokra! Ne zabáljatok, NE IGYATOK ANNYIT, járjatok szűrővizsgálatokra, próbáljatok leszokni a cigiről, és ADJATOK HANGOT ANNAK, HOGY NEM ILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT AKARTOK GYÓGYULNI. Kicsit tanuljatok is AZ ISTEN SZERELMÉRE! Ne ketkes.com-ot, meg mindenegyben-t olvassatok, és ne csak joy.hu-t, meg pornót, meg instagramot, hanem próbáljatok hiteles forrásokból ismereteket szerezni! Önmagatokért!

Ez még egy apróság: A citrom/gyömbér/szódabikarbóna/méz tök sok mindenre jó, de NEM MINDENRE! Ha így lenne, az OEP ezeket venné és ezt kapnátok receptre!!!!!! Gondolkodjatok!!!!!!