Elég sok idő eltelt azóta, hogy kifakadtam a lábamra, de hogy nem ejtek szót róla, még nem jelenti azt, hogy nem léptem át az "elutasításon". Hmmm....

No, a lábamról ennyi. Nem lesz ez itt betegségnapló!

12:30

FASZÉRT NINCS LEGALÁBB EGY ERKÉLYEM, HOGY ÉRJE A NAP AZ ARCOMAT???? El sem tudok képzelni lehangolóbbat, minthogy az éppen kipattanó tavaszt csak a szemközti ház falán láthatom... milyen jó lenne már egy erély, ami ide a hátsókertre nézne! Ott innám a kávécskámat, egy sámlin meg pihentetném a lábamat jól. Olvasnék és süttetném magam a napfényben. Jajj... de csudijó lenne, ha lenne módom ilyen kávézásra!!!! Nemrég nekiindultam egyébként, hogy majd nyomom a H.-n, meg leülök ott (bár túl sok a kutyás, gyerekes, gyerek... vagyis a NÉP!), s arcomat a nap felé fordítom, de az első háztömb után éreztem, hogy nem fogok eljutni a célig, úgyhogy visszafordultam. A legidegesítőbb az, hogy mezítláb vagy mamuszban tök simán (ümmmm!) megyek, de zárt cipőben lebénulok. Tiszta ratyi, ahogy totyorgok, mint egy teleszart búvárruha... Szarok a közre amúgy, de mégsem mehetek a F.-n mamuszkában (bár emlékszem, egyszer nyáron a Tesco-ba is elmentem a tulipánosban)! Vagyis dehogynem, csak sanszos, hogy a napiszar, vagy annak valamelyik vadhajtásán landolnék, am'meg nem hiányzik. Az biztos, hogy nagyon hiányzik most a kert. Azt hiszem, sokkal könnyebben viselném a bénaságot is, ha nem csak a youtube-ról szólna a madárcsicsergés a háttérben (jaja... van 12 órás erdei patak hang, baromi jó, még filmnézés közben is szoktam hagyni, hogy ne törjön meg az illúzió), hanem valóban kint ülhetnék vagy botorkálhatnék. Jelenleg azonban két dolgot tudok csak tenni: ülök a konyhában vagy fekszem a szobában. Most megálltam megint kicsit, mert elgondolkodtam, hogy talán depressziós vagyok, de olyan furán ám... nem érdekel a világ, kurvára nem vágyom egyáltalán senki társaságára sem, nincs kedvem igazából semmit sem csinálni, de ez nem fáj, nem nyomaszt, hanem ellenkezőleg! Kifejezetten boldognak érzem magam a nap legtöbb részében (!!!!!). Ez pedig nagy szó, merthogy baromi hosszúnak tűnnek a napok, ha be van zárva az ember egyedül, tele félelmekkel! Időnkét kedvet kapok valamihez, akkor azt csinálom, mint a csőfestés, vagy hímzés, vagy filmnézés, de órákig tudok mozdulatlanul, csendben ücsörögni is. Csak ma kezdett zavarni az egész, merthogy IGAZÁN ÉS SZIKRÁZÓAN SÜT A NAP, de én alig látok belőle valamit, érezni meg semmit! Na mármost, ha kívánom a napfényt, akkor elvileg nem lehetek depressziós (az már a 4. lépcső amúgy is), mert olyankor nem akar semmitsenem az ember, és kurvára nem fest szórakozásból gázcsövet. Én már csak tudom, nem egy és nem két ilyen kedves epizódon vagyok túl. Úgy látom egyébként, hogy ez itt most írás az írásban lesz, no sebaj, kinek ártok ezzel? Senkinek! Naugye! S most ráeszméltem, hogy bele is törődtem abba, hogy nem süt rám a nap. Nagyon furcsa, de tudom, hogy úgysem terem itt nekem egy erkély, úgyhogy el is engedtem. Jó lenne, de hát nem lesz. (Az meg milyen már, hogy évekkel ezelőtt egyébként sikerült a tudósoknak egy egér agyából emlékeket leképezni és vissza is tölteni, sőt! Olyan emléket is fel tudtak az agyába tölteni, ami meg sem történt!! Jó kis könyvet választottam, hejj!) S őszintén! Ki tud elkámpicsorodni, mikor ilyesmiket hallgat naphosszat: https://www.youtube.com/watch?v=KPZBVQN_evE ?? Egyszerűen imádom, elnézést, nem tehetek róla! Esküszöm, hogy bármi van, a felénél már éneklek, mert elragadó a maga nemében!!!! Jujjjjjjjj.... Mánki, alias Bond jött-ment megint az életemben (e-mail fiókomban) tegnap előtt! Amit kér a baba, megkapja a baba... de miért mindig ilyen kibaszott őrültségeket akarok? Fúúúúúú... most egy pillanat alatt megharagudtam magamra, amiért a gondolataim olyan kesze-kuszák, s emiatt az életem is. Pill, most énekelek kicsit. ;) Szóval leírtam egy csomószor, hogy "Akarom!", ő meg megjelent. Durva!!!!! Azt a kurva, mennyire hullámzom, most elkaptam és tisztán látom. No, meg is van, min fogok gondolkodni, míg a barátomra várok. Hmm... 14:27

Mára kicsinált a net!

"Ha kivárod, míg megszokom és csúnyán leitatsz... erre az arcra bármikor boldogan RÁÜLÖK!" (Vanessa)