A fentiekből kifolyólag mennek az ötletelések ezerrel, mert faszi ugye nem kell! Nem, nem kell!!!!
Cicám volt és valahol a tanyavilágban talán még él is a kis Drága, de őt nem hozhatom haza. Még ha önös érdekből úgy is döntenék, hogy majdnem egy év után visszahozom a koszfészkembe, akkor sem tudnám ezt kivitelezni, mivel ahhoz a Sváb tanyájára kellene mennem, ami kizárt.
Már a gondolattól is kiver a víz, pedig nagyon hiányzik nekem Nyunyó. Mégsem tudok tenni semmit, hiszen nincs rá garancia, hogy rögvest megtalálom, ahogy arra sem, hogy egyáltalán visszajönne velem. Mindehhez azonban bárhonnan is nézem, a Sváb tanyáján kellene lennem, ami mese habbal...
Barátnőim/barátaim/kolléganőim próbálják a magányomat oldani, s ma felötlött bennem a gondolat, hogy talán egy kutya megfelelő társ lenne a számomra. Ki is írtam fosbúkon, hogy gondolkodom egy kistestű állat befogadásán, s ebből aztán olyan hírfolyam lett, hogy az csuda! A "kistest", mint olyan, ugyanis nekem nem elég, túl szőröset és túl mozgékonyat sem akarok... kolléganőmnél meg elszakadt a cérna és a mopsz, bolognese, yorksire és hasonló kutyák bemutatása után a következő képet kaptam tőle:
"Neked egy ilyen TACSKÓ kellene. :)"
Nos, elmondhatom, hogy ma sírtam a nevetéstől. Szó szerint folytak a könnyeim. Felhívtam a kolléganőt, de egyszerűen képtelen voltam beszélni, csak visítottam a kagylóba... őrület!!!!
